Kevés olyan közlekedési beruházás lehet Somogyban, amelyről annyiszor lehetett azt hinni, hogy most már valóban elkezdődik, mint a 68-as főút felújításáról.

Közel húsz év alatt készültek tervek, születtek kormányzati döntések, költöttek milliárdokat az előkészítésre, épült két elkerülő út, volt már kiválasztott kivitelező is – majd évekkel később újra elkezdődött a tervezés.

A történet azonban jóval 2007 előtt kezdődött.

Nem mindig erre vezetett a 68-as

A mai 68-as Barcstól Belső-Somogyon keresztül vezet a Balaton és az M7-es irányába. A főút része az E661-es nemzetközi útvonalnak, amely Horvátországon és Bosznia-Hercegovinán keresztül vezet dél felé.

A nyomvonala azonban nem volt mindig ugyanaz.

Nagyatád és Segesd között egykor Somogyszobon keresztül haladt a főút. Az 1970-es évek közepén új, keletebbre vezető szakasz épült, amely már elkerülte Somogyszobot. A régi főúti kapcsolat azonban ma is megvan: Nagyatád–Somogyszob–Segesd között a 6814-es út őrzi az egykori nyomvonalat.

Ez azért is érdekes, mert mutatja: a 68-as korszerűsítése, áthelyezése nem új gondolat. Az út szerepéhez és a változó forgalomhoz korábban is hozzáigazították a nyomvonalát.

Amikor még fontos nemzetközi út volt

A 68-as jelentősége nem csupán abban állt, hogy összekötötte a somogyi településeket.

Délen Barcson keresztül Jugoszlávia felé teremtett közúti kapcsolatot. Egy 1991-ben megjelent közlekedéstudományi tanulmány Barcsot az európai útvonalak által érintett, éjjel-nappal nyitva tartó nemzetközi személy- és áruforgalmi határátkelők között sorolta fel.

A számokból is látszik, milyen gyors változás zajlott a rendszerváltás környékén. A barcsi átkelő átlagos napi forgalma 1988-ban 319, 1989-ben 514, 1990-ben pedig már 1183 egységjármű volt. A teljes jugoszláv–magyar határszakasz forgalma ugyanezen idő alatt 8257-ről 17 249 egységjármű/napra emelkedett.

A délszláv háború aztán alapvetően megváltoztatta a térség közlekedési viszonyait.

A 68-as korábbi nemzetközi szerepének nagyságát nehéz ma már pontosan számszerűsíteni, hiszen a barcsi határátkelő forgalma nem azonos a teljes 68-as tranzitforgalmával. Annyi azonban bizonyos, hogy Barcs jelentős nemzetközi személy- és áruforgalmi átkelő volt, amelyhez észak felől a 68-as biztosította az egyik legfontosabb közúti kapcsolatot.

A kamionparkoló, amelynek nem jött el az ideje

A korszak közlekedési és gazdasági várakozásainak érdekes emléke ma is ott található Mesztegnyő és Kelevíz között.

Az Új Dunántúli Napló 1993. november 21-i száma „Kamionparkoló Kelevíznél” címmel számolt be Páli József vállalkozásáról. A 43 éves, korábban maga is kamionsofőrként dolgozó vállalkozó nagyszabású szolgáltatóhely kialakításába kezdett.

A tervekben 8000 négyzetméteres parkoló szerepelt, amelyben ötven személygépkocsi, nyolc pótkocsis és öt-hat szóló kamion számára lett volna hely. Presszót, éttermet, panziót, valamint a kamionosokat kiszolgáló pihenő- és szervizlehetőséget is terveztek.

1995 januárjában azonban a korabeli sajtó már arról írt, hogy a kamionparkoló és az étterem befejezése pénzhiány miatt egyre későbbre tolódik.

A történetnek jóval később lett folytatása. A Somogyi Hírlap 2009. november 26-án arról számolt be, hogy Mesztegnyő önkormányzata megvásárolta a több mint egy évtizede kihasználatlan területet.

A félbemaradt beruházás maradványa ma is felismerhető a 68-as mellett.

Nem állítható, hogy a vállalkozás sorsát a délszláv háború pecsételte meg – a korabeli források közvetlenül pénzhiányról beszélnek. Maga a beruházás azonban jól mutatja, hogy a kilencvenes évek elején milyen üzleti lehetőséget láttak a 68-as mentén megjelenő közúti és kamionforgalomban.

2007 – kezdődik a ma is tartó történet

A 68-as teljes korszerűsítésének történetében 2007 a következő fontos dátum.

Ekkor született kormányzati döntés az út felújításáról. Magyarországnak az európai közúthálózathoz kapcsolódó főutakon meg kellett teremtenie a 11,5 tonnás tengelyterhelés feltételeit, és ebbe a programba a 68-as is bekerült.

A Marcali Portál archívumában 2008 májusában található az első konkrét hír arról, hogy a 68-as felújítása és a Marcalit elkerülő út építése a korábban gondoltnál hamarabb megkezdődhet.

2008 decemberében Sütő László akkori marcali polgármester már arról beszélt, hogy reményei szerint 2009-ben egyszerre indulhat a marcali elkerülő építése és a 68-as kiszélesítése, 11,5 tonnás tengelyterhelésre történő megerősítése.

2009-ben egymást követték az egyeztetések. Suchman Tamás kormánybiztos részvételével koordinációs értekezleteket tartottak, folytak az ingatlanszerzések, a régészeti előkészítések és a lőszermentesítés. A marcali elkerülő nyomvonala 67 ingatlant érintett.

Akkor valóban úgy tűnt, már nincs messze az építkezés.

2010 februárjában már arról esett szó, hogy a marcali elkerülő 2011-ben elkészülhet.

Nem készült el.

Kétmilliárd az előkészítésre

2010 szeptemberében a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. részletesen ismertette a programot.

A terv szerint Barcstól az M7-esig korszerűsítették volna a 68-ast: a meglévő útpályát 11,5 tonnás tengelyterhelésre erősítették volna meg, felújították volna a hidakat, forgalomlassító szigeteket építettek volna, miközben új nyomvonalon elkészül a marcali és a nagyatádi elkerülő.

A teljes rekonstrukció befejezését akkor 2014 januárjára várták.

A két elkerülőt még korábban, 2012 nyarán szerették volna átadni.

Az előkészítésre 2 155 656 840 forint állt rendelkezésre a Közlekedési Operatív Programból, százszázalékos uniós finanszírozással.

Vagyis ekkor már nem egyszerű politikai szándékról beszélhettünk. Tervezők dolgoztak, engedélyek készültek, régészeti munkák folytak és több mint kétmilliárd forintot fordítottak az előkészítésre.

Maga a teljes út mégsem épült meg.

Ami mégis elkészült

A programból két nagyon fontos beruházás végül megvalósult.

A Marcali elkerülő közbeszerzése sem volt egyszerű történet. A 2012-es eljárásban több ajánlattevő és több jogorvoslati forduló után végül az EuroAszfalt lett a kivitelező.

A nyolc kilométer hosszú, kétszer egy sávos elkerülőt végül 2014. december 29-én adták át a forgalomnak. Az új út kivitte Marcali belterületéről a 68-as átmenő forgalmának jelentős részét.

A Nagyatádot elkerülő 4,1 kilométeres szakasz 2015. október 30-án nyílt meg. A beruházás mintegy 2,3 milliárd forintba került.

A nagy, Barcstól a Balatonig tartó rekonstrukcióból végül lényegében ez a két elkerülő valósult meg.

2014 – amikor már a kivitelező is megvolt

A történet talán legérdekesebb fordulata 2014 novemberében következett.

Eredményt hirdettek ugyanis a 68-as M7-es és Marcali közötti 8,3 kilométeres szakaszának korszerűsítésére kiírt közbeszerzésen.

A munkát a Strabag és a KÖZGÉP alkotta Kéthely SK 68 Konzorcium nyerte el. Az eredetileg nettó 2,9 milliárd forintra becsült beruházást a konzorcium nettó mintegy 2,5 milliárd forintért vállalta.

Ez már nem terv vagy politikai bejelentés volt.

Volt közbeszerzés.

Volt eredmény.

Volt kiválasztott kivitelező.

Molnár Balázs, Kéthely polgármestere 2014. november 21-én a Marcali Portálnak arról beszélt, hogy betekintett a tervekbe, és az ügy a szerződés előkészítésének szakaszában van. Akkor úgy számoltak, hogy 2015-ben megkezdődhet a munka.

A 68-as kiszélesedett volna, megújult volna a burkolat, átépültek volna a buszmegállók és a vízelvezetés, hidakat újítottak volna fel, illetve építettek volna át.

Mégsem vonultak fel a munkagépek.

A szerződés, amelyből nem lett út

2016 májusában Molnár Balázs már egészen másról beszélt a Marcali Portálnak.

Elmondása szerint a közbeszerzésnek volt érvényes, kiválasztott nyertese, de a munkák megkezdéséhez szükséges finanszírozási megállapodást nem kötötték meg.

Ez fontos különbség.

A 68-as történetében ugyanis sokszor keveredik egymással a terv, az engedély, a közbeszerzés, a kivitelező kiválasztása és maga az építkezés.

2014-ben nagyon messzire jutott a folyamat.

De az út akkor sem épült meg.

És közben jött a G-nap

A történet időrendjéhez hozzátartozik egy másik esemény is.

2015. február 6-án következett be Orbán Viktor és Simicska Lajos látványos szakítása, az úgynevezett G-nap.

A 68-as felújítására 2014 novemberében kiválasztott konzorcium egyik tagja a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó KÖZGÉP volt.

A KÖZGÉP közbeszerzési szerepe ezt követően drámaian visszaesett. Az Átlátszó későbbi összesítése szerint a társaság 2013-ban még 144,4 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert, 2015-ben már mindössze 1,3 milliárd forintnyit.

A két történés időben feltűnően közel van egymáshoz.

Arra azonban nem találtam olyan dokumentumot, amely bizonyítaná, hogy a 68-as beruházás elmaradása közvetlenül az Orbán–Simicska szakítással függött össze.

Amit dokumentálni lehet: 2014 novemberében volt kiválasztott kivitelező, 2015-re várták a munkakezdést, 2016-ban pedig már arról beszéltek, hogy a szükséges finanszírozási megállapodás nem született meg.

A többit az olvasóra bízom.

Bize – egy elkerülő, amely eltűnt a tervekből

A régi terveknek van egy másik érdekes marcali vonatkozása is.

Sokáig emlékként élt, hogy a 68-as fejlesztésének valamelyik korábbi változatában Bize elkerülése is szerepelt.

Ma már tudjuk, hogy ez nem pusztán helyi emlékezet.

A 2023. szeptemberi marcali képviselő-testületi ülésen Bereczk Balázs akkori alpolgármester a településrendezési terv módosításakor maga mondta el, hogy a korábbi rendezési terv még tartalmazta a Bize melletti elkerülő utat.

A jelenlegi fejlesztési tervben azonban ilyen új nyomvonal már nem szerepel.

Hogy pontosan mikor került be az egykori tervbe, és mikor, illetve miért került ki belőle, arra egyelőre nem találtam teljes dokumentációt. Annyi azonban biztos: Bize elkerülése korábban szerepelt Marcali rendezési tervében.

2021 – kezdjük újra

Hosszú csend után 2021-ben ismét bejelentették: teljes hosszában megújul a 68-as.

Csakhogy addigra a korábbi tervek jelentős része elavult. Megváltoztak a szabványok, műszaki előírások és környezetvédelmi követelmények, ezért lényegében újra kellett tervezni az utat.

A projektet három részre bontották:

Barcs–Lábod, Lábod–Böhönye, Böhönye–7-es főút.

A középső szakasz tervezési szerződését 2021 novemberében kötötték meg, az északi és déli szakaszok tervezési szerződései pedig 2022 júliusában születtek meg.

Ez fontos pontosítás: 2021 után nem az történt, hogy semmi sem történt.

Tervezés történt.

Méghozzá újra, jelentős összegből.

A jelenlegi állami beruházási adatbázis szerint a projekt előkészítésének támogatási összege 1 milliárd 784 millió forint. A hivatalos projektoldal szerint a 68-as 85 kilométerén tervezik a 11,5 tonnás burkolatmegerősítést, a csomópontok, buszmegállók, gyalogátkelők és vízelvezetés korszerűsítését, valamint a párhuzamos kerékpárút kiépítését, illetve felújítását. A projekt jelenleg is „előkészítés” fázisban szerepel, ugyanakkor engedélyezési tervvel és építési engedéllyel rendelkezik.

Újabb 114 milliárd – és 2030

2025-ben ismét előkerült a 68-as a hosszú távú állami beruházási programban.

A dokumentumban az M7-es és Barcs között mintegy 85 kilométeres fejlesztésre, 11,5 tonnás burkolatmegerősítésre és párhuzamos kerékpárútra 114 milliárd forintos összeg szerepel, 2030 végi tervezett befejezéssel.

Ez természetesen fontos előrelépés.

De a 68-as lassan húszéves történetének ismeretében érdemes pontosan fogalmazni: egy beruházási programban szereplő összeg még nem azonos a kivitelezési szerződéssel, és nem jelenti azt sem, hogy holnap megjelennek a munkagépek.

Ezt ezen az úton már megtanulhattuk.

2027?

2026 januárjában Nagyatádon Lázár János építési és közlekedési miniszter ismét beszélt a 68-asról.

Azt mondta, hogy a Marcali és a Balaton közötti, valamint a Barcs–Lábod közötti szakasz kiviteli tervei készülnek, és a Barcs–Lábod szakasz kivitelezése 2027-ben elkezdhető.

Figyelemre méltó, hogy elsőként nem a legforgalmasabb északi, Marcali–M7-es szakaszt említette.

Hogy 2027 valóban az építkezés kezdetének éve lesz-e, ma még nem tudjuk.

Lassan húsz év

2007 óta eltelt közel húsz év.

Ez alatt elkészült két elkerülő út. Milliárdokat költöttek előkészítésre és tervezésre. Voltak engedélyek, közbeszerzések, kiválasztott kivitelező, majd újabb tervek, újabb engedélyek és újabb programok.

A 68-as történetében tehát nem az a különös, hogy húsz éven át semmi sem történt.

Éppen ellenkezőleg: rengeteg minden történt.

Csak maga a Barcstól a Balatonig tartó, 11,5 tonnás tengelyterhelésre megerősített főút nem készült el.

Talán éppen ezért érdemes különválasztani egymástól a politikai bejelentést, a tervet, az engedélyt, a közbeszerzést, a kiválasztott kivitelezőt, a rendelkezésre álló finanszírozást – és végül azt a pillanatot, amikor valóban megérkeznek a munkagépek.

A 68-as esetében az elmúlt két évtizedben szinte mindegyikből volt már.

Az utolsóból még várunk.

Készült a ChatGPT segítségével

Kép: ChatGPT - Illusztráció!