Amikor Marcali fesztiválváros volt – az EuroFolk története
Nyolc sorszámozott fesztivál, tucatnyi nemzet, több száz külföldi vendég – és tíz év, amikor nyaranta néhány napra a világ költözött Marcaliba.
1. rész – Mielőtt megszületett az EuroFolk
Az EuroFolk története nem 2002-ben kezdődött. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lehetett egy alig több mint tízezer lakosú somogyi városból néhány napra nemzetközi folklórközpont, vissza kell mennünk a Baglas történetéhez.
A Baglas Népi Együttes 1976 decemberében alakult Marcaliban id. Ureczky Csaba koreográfus vezetésével. Az eredmények gyorsan jöttek: 1978-ban bronz-, 1980-ban aranyminősítést szereztek, és a hazai fellépések mellett Franciaországban és Bulgáriában is vendégszerepeltek.
1984-ben az együttes működése megszűnt, a marcali néptánc azonban nem tűnt el. Csikvári István Prücsök gyermektánccsoportja biztosította a folytonosságot.
1996-ban, a Baglas megalakulásának huszadik évfordulójára újra összehívták az egykori táncosokat. A jubileumi műsorra zsúfolásig megtelt a művelődési ház. A siker után már nem volt kérdés: folytatni kell. Még abban az évben megalakult a Baglas Néptánc Egyesület.
A következő években egyre több hazai és külföldi fellépés következett. Németországban, Horvátországban, Portugáliában, Törökországban és Olaszországban is jártak. Bartsch Zoltán az egyesületi hátteret, Bőszné Kiss Katalin pedig többek között a pályázatokat és a szervezést vitte.
Közben 1998-ban a Noszlopy iskolában néptánc tanszak indult. Az utánpótlás és a nemzetközi kapcsolatrendszer tehát már az EuroFolk előtt kiépült.
„Többször kellene hasonlót rendezni”
2001-ben a Baglas 25. születésnapját nyolcórás folklórprogrammal ünnepelték a Kultúrházban. Fellépett többek között a Kisbalaton, a Balaton, a Georgikon, a Somogy Táncegyüttes és Marcali horvát testvérvárosának, Medulinnak az együttese.
Bartsch Zoltán az akkori tudósítás végén azt mondta:
„Többször kellene hasonlót rendezni…”
Az év végére az ötletből már terv lett.
2001. december 31-én a Marcali Portál elődje arról számolt be, hogy a város 25 éves jubileumára nemzetközi folklórtalálkozót szerveznek. A külföldi és magyar csoportokat azok közül hívták, akikkel a Baglas korábbi útjai során kapcsolatba került.
És ugyanebben a cikkben szerepelt egy mondat, amely utólag szinte az EuroFolk programnyilatkozatának tekinthető:
„Marcali egy hétre a néptánc európai fővárosa lesz.”
Még fontosabb, hogy már ekkor leírták: a nyári Nemzetek Fesztiváljának néptáncos résztvevőit a Baglas és Marcali látja vendégül.
Vagyis az EuroFolk és a Balatonmáriafürdő–Balatonkeresztúr térségében rendezett Nemzetek Fesztiválja kapcsolata nem később alakult ki. Bele volt építve az első marcali fesztivál tervébe.
2. rész – 2002: a világ Marcaliba érkezett
2002 augusztusában megrendezték az I. EuroFolk Nemzetközi Néptánc Fesztivált.
A Baglas volt a házigazda. Magyar, német, lengyel, erdélyi, szlovák, török és indiai táncosok is érkeztek Marcaliba.
Az első EuroFolk ma már megsárgultnak ható digitális fotóin ott van a kezdet minden bája: a Künzelsau tér, az egyszerű szabadtéri színpad, a népviseletes táncosok, a mazsorettek, a közönség.
Az egyik molinón pedig egymás mellett olvasható az I. EuroFolk és a 12. Nemzetek Fesztiválja neve.
A két rendezvény együttműködése tehát már az első évben működött.
Marcaliból Európába – Európából Marcaliba
A fesztivál egyik legfontosabb alapja az a kapcsolati háló volt, amelyet a Baglas külföldi útjai során épített ki.
Ez nem hivatalos diplomácia volt. Sokkal egyszerűbben működött.
Egy együttes meghívta a Baglast egy külföldi fesztiválra, később a marcaliak hívták vissza őket. A táncosok barátságokat kötöttek, újabb csoportokat ismertek meg, és a kapcsolati háló egyre nagyobb lett.
Nagyon jó példa erre a francia LOUS DE BAZATS együttese. A gólyalábas produkciójuk a 2010-es EuroFolk egyik emlékezetes műsora volt. A két együttes akkor barátkozott össze, és 2011 nyarán már a Baglas és a Noszlopy fiataljai utaztak hozzájuk Franciaországba.
Alig értek haza, a fiatalabb marcali táncosok már indultak is Lengyelországba.
Az EuroFolk tehát nem ért véget a zárógálával. A Marcaliban kialakult kapcsolatok egész éves nemzetközi mozgást teremtettek.
Kinőtték a helyszíneket
A fesztivál közben egyre nagyobb lett.
A Künzelsau tér után az Európa Park és annak szabadtéri színpada – a marcaliak számára egyszerűen a Gödör – vált fontos helyszínné.
A színpad megfelelő méretű volt. A gondot inkább a nézőtér jelentette.
A lépcsők megteltek, az emberek fent, a parkban álltak. Egy idő után a zenepavilonnál kivetítőt is felállítottak, hogy azok is követhessék a műsort, akik már nem fértek a nézőtér közelébe. A közvetítés technikája mai szemmel kezdetleges volt, de a szándék jó volt.
És nemcsak a Gödör telt meg.
Az egész Európa Park fesztiváltérré változott.
3. rész – Nem kellett keresni a fesztivált: szembejött az utcán
Talán ez volt az EuroFolk egyik legnagyobb erőssége.
Nem kellett este hétkor jegyet váltani egy színpad előtt ahhoz, hogy az ember találkozzon vele.
Délelőtt a külföldi csoportok szétszéledtek Marcaliban. Táncoltak a piacon, a Künzelsau téren, a Penny környékén, később a fürdőben is. A gyerekeket játékos tánctanításra hívták.
A város néhány napig tele volt népviseletes emberekkel.
A menettánc
A felvonulás külön eseménnyé vált.
A korai hosszabb útvonalon a csoportok a Kórházparkban gyülekeztek, végigvonultak a Széchenyi utcán, befordultak a Rákóczi utcára, majd a Penny környékén tértek le az Európa Park és a szabadtéri színpad felé.
Az indulásnál még ritkásabb volt a közönség, a belvárosban azonban már egyre többen álltak az út mellett, a Rákóczi utcában pedig az erkélyekről is nézték a menetet.
Később lerövidítették az útvonalat. A Kulturális Központtól indultak, majd a Széchenyi–Rákóczi útvonalon vonultak a szabadtéri színpadhoz. A 2010-es program már kifejezetten így hirdette:
„Menettánc a Kulturális Központtól a szabadtéri színpadig.”
Ez a megoldás a fellépőknek is praktikusabb volt. A holmijukat a művelődési házban hagyhatták, a program után pedig az Európa Parkon keresztül rövid úton visszajuthattak értük.
Megjelent a nagysátor
Ahogy nőtt a közönség, újabb helyszínre lett szükség.
Az egykori belső laktanya területén felállították a hatalmas fesztiválsátrat. Benne külön nagyszínpad épült komoly hang- és fénytechnikával, a nézőtéren pedig több száz ember fért el.
A Gödör ettől nem szűnt meg fesztiválhelyszínnek lenni. Továbbra is tartottak ott programokat, de a kiemelt gálák és nagy esti műsorok súlypontja a sátorba került.
És itt már nem egy néptánctalálkozó infrastruktúrájáról beszélünk.
Ez valódi fesztiválüzem volt.
4. rész – A színpadon a világ táncolt, mögötte Marcali dolgozott
A közönség a színpadot látta.
A háttérben azonban egészen más világ működött.
A külföldi együtteseket el kellett helyezni, étkeztetni kellett, szállítani a fellépésekre, a fürdőbe, a környék településeire és a Balaton-partra. Egy-egy nagyobb csoport zenészekkel együtt akár ötven emberből is állhatott.
Minden külföldi együttes mellé helyi kísérőcsapatot rendeltek.
Emlékeim szerint egy kulturális intézményi dolgozó, egy nyugdíjas katona és két idegen nyelvet beszélő középiskolás vagy egyetemista segítette őket. A kísérők váltották egymást, így a nap 24 órájában volt elérhető helyi segítség.
Ennek volt gyakorlati jelentősége is. Előfordult például, hogy az egyik külföldi vendéget kórházba kellett kísérni. Szerencsére komolyabb baj nem történt, az ijedség nagyobb volt.
A nyugállományú katonák számára ez a munka különösen emlékezetes lehetett.
Mert az EuroFolk nemcsak azoké volt, akik felléptek.
Kultúrosok, technikusok, sofőrök, konyhai dolgozók, kollégiumi alkalmazottak, nyugdíjas katonák, diákok és önkéntesek egész sora dolgozott azért, hogy a külföldi vendég számára minden működjön.
A színpadon néhány órán át tartott a gála. A háttérben viszont 24 órás üzem volt.
2007 – „Baglas sirató”
Közben maga a Baglas sem élt mindig könnyű időszakot.
2006-ban a Néptáncosok Országos Bemutató Színpada minősítő fesztiválján 105 ponttal Minősült eredményt ért el.
Egy évvel később azonban működési szünet következett.
2007. október 21-én a Marcali Portálon „Baglas sirató…” címmel írtam erről. A táncosok életében a munka, továbbtanulás, megélhetés és egzisztenciateremtés egyre nehezebbé tette a rendszeres közös munkát.
Egy táncos akkor ezt írta a Baglas fórumán:
„Bármerre is vezéreljen az élet, mindig a Marcali Baglas táncegyüttes táncosa maradok.”
A történet azonban nem ért véget.
A korábbi generáció táncosait tömörítő Baglas Fundamentum aktív maradt, és a 2008-as IV. EuroFolkon a Kis-Balaton Táncegyüttessel együtt vállalt házigazdai feladatokat.
2008 őszén pedig – egyéves hosszabb pihenő után – a Baglas régebbi táncosokkal és a művészeti iskola idősebb növendékeivel ismét elkezdte a munkát Takács Gábor művészeti vezetésével.
A későbbi összefoglaló is ezt az egyéves szünetet rögzíti.
5. rész – 2010: amikor két fesztivál összeért
Ha egyetlen évvel kellene megmutatni, mekkorára nőtt az egész, 2010-et választanám.
A 20. Nemzetek Fesztiválja július 22-én kezdődött Balatonmáriafürdőn és környékén.
Már másnap német fúvószenekarok játszottak a marcali szabadtéri színpadon. Július 24-én a svájci Bieranjas Show Brass Band este hétkor a Künzelsau téren adott műsort, majd késő este már Balatonmáriafürdőn lépett fel.
Aki látta őket, valószínűleg nem felejti el. Nem egyszerű fúvószenekar volt: mozgás, humor, jelmez, show és zene egyszerre.
Másnap svájci zenekar közreműködött a marcali templomi szentmisén, délután pedig svéd, lengyel és német fúvósok játszottak a Városi Fürdőben.
Ezután háromnapos szünet következett.
Július 29-én pedig elindult a VI. EuroFolk.
Délelőtt utcatánc volt Marcali forgalmas pontjain. Este menettánc indult az összes tánccsoport és a fúvósok részvételével, majd a Baglas fellépésével ünnepélyesen megnyitották a fesztivált.
Este kilenckor a Quimby játszott.
A következő napokon francia, török, lengyel, lett, olasz, görög, horvát és magyar táncosok váltották egymást. Volt török táncház, fürdőprogram, térzene, Népek Bálja, Karaván Família-koncert.
Augusztus 1-jén a VI. EuroFolk zárógálája után a Muzsikás Együttes lépett fel Marcaliban, miközben Balatonmáriafürdőn ugyanazon az estén a 20. Nemzetek Fesztiválját búcsúztatták.
Ezért nem lehet a két rendezvényt történetileg teljesen elszakítani egymástól. Külön fesztiválok voltak, de közös nemzetközi fesztiválvilágot alkottak.
A balatoni nyaralók szerették a programokat, és Marcaliba is átjöttek.
Néhány napra megfordult a megszokott irány:
nemcsak a marcaliak mentek a Balatonhoz – a Balatonról is jöttek Marcaliba.
És volt, aki erre az egy-másfél hétre időzítette a szabadságát. Balatonmáriafürdőn és Marcaliban szinte egymást érték a programok, délelőttől késő éjszakáig. Aki akarta, napokon keresztül követhette a fúvósokat, mazsoretteket és néptáncosokat egyik helyszínről a másikra.
2010 talán ennek az egész korszaknak a legjobb lenyomata: a két fesztivál külön rendezvény maradt, mégis egyetlen nagy nemzetközi forgataggá állt össze.
6. rész – Egy nehéz év, egy utolsó nagy fesztivál
2011 elején még semmi nem utalt arra, hogy megtörik az EuroFolk addigi lendülete.
Februárban a Baglas történetét összefoglaló írás még sikersorozatként tekintett vissza a fesztiválokra: 2002, 2004, 2006, 2008, 2009 és 2010 – hat EuroFolk következett egymás után.
Áprilisban már a VII. EuroFolkot tervezték július 21–25. között.
A probléma nem a külföldi érdeklődés hiánya volt.
Bőszné Kiss Katalin akkori fesztiváligazgató visszaemlékezése szerint már az előző ősszel jelentkeztek külföldi együttesek. A gondot az jelentette, hogy az önkormányzati támogatás csak későn vált biztossá. Mire a szervezők válaszolni tudtak a jelentkezőknek, több külföldi csoport már más fesztivált választott.
A pénz sem volt elegendő a korábbi rendezvény változatlan formában történő megtartására.
Kati egy akkori interjúban nagyon egyszerűen fogalmazta meg a dilemmát:
„Vagy a sátor, vagy a zenekar.”
2011-ben a zenekart választották.
A korábban megszokott nagy nézőtéri sátor nem épült fel, és végül magát az EuroFolkot sem rendezték meg. Július 19-én már egyértelműen ezt írtuk a Portálon:
„Az Eurofolk Fesztivál ebben az évben »kimarad« a sorból.”
Helyette kétnapos Marcali Folklór Napokat szerveztek.
És még az időjárás sem segített
Mintha a nehéz szervezés nem lett volna elég, 2011 júliusában rendkívül rossz idő érkezett.
Az eső miatt elmaradt az utcatánc, az esti programokat pedig többször a Sportcsarnokba kellett költöztetni. A Balkan Fanatik koncertjére ennek ellenére több százan mentek el, a hétvégét pedig az ExperiDance REVANS című előadása zárta, szintén több száz néző előtt.
A Balatonnál sem jártak jobban. A víz annyira lehűlt, hogy 15 év után először elmaradt a Vízizene. A fúvósfesztivál felvonulását még csepergő esőben megtartották, a megnyitót azonban már fedett helyre kellett vinni.
2011 tehát minden szempontból rendhagyó év lett.
De a szervezők nem mondtak le az EuroFolkról.
A rendelkezésre álló támogatás jelentős részét félretették a következő évre és a remélt pályázatok önrészére.
2012 – még egyszer megtelt Marcali
A terv sikerült.
2012. június 28. és július 1. között megrendezték a VIII. EuroFolk Fesztivált.
A számozásnak van egy érdekessége: 2010 volt a VI. EuroFolk, 2011-ben pedig dokumentáltan kimaradt a fesztivál. A következő rendezvényt ennek ellenére hivatalosan VIII. EuroFolkként hirdették. Miért maradt meg a VIII. sorszám, arra az eddig előkerült dokumentumok nem adnak választ.
A 2012-es fesztivál azonban ismét nagy nemzetközi rendezvény volt. Görög, horvát, bolgár, szerb, lengyel, román, macedón, olasz és török vendégek érkeztek, a házigazda pedig a Baglas volt.
A délelőtti beharangozó utcatáncok ismét megjelentek a Künzelsau téren, a Penny parkolójában és a Városi Fürdőben. Volt tánctanítás a piactéren, menettánc, gála, Népek Bálja.
A néptáncos programok mellé Holdviola- és Vad Fruttik-koncert került.
És ezúttal ismét állt a fesztiválsátor.
Több mint háromnegyed részben pályázati pénzből
A VIII. EuroFolk finanszírozásáról ma már egy fontos adatot biztosan tudunk.
A rendezvény előtt tartott kibővített szervezői értekezleten elhangzott, hogy a fesztivál költségeinek több mint 75 százalékát pályázati pénzből fedezték, a fennmaradó részt az önkormányzat biztosította.
A hivatalos plakát alján pedig ott szerepel az Európai Unió Europe for Citizens – Európa a polgárokért programjának emblémája.
A pontos támogatási összeg eddig nem került elő. De a két adat együtt jól mutatja, mennyire függött ekkorra egy ilyen méretű rendezvény a sikeres pályázatoktól.
A 2011-es mondat – „vagy a sátor, vagy a zenekar” – egy évvel később még világosabb értelmet kap.
A korábbi színvonalú EuroFolkhoz már nem volt elegendő pusztán a városi támogatás.
És nem lett IX. EuroFolk
2012 végén, 2013 elején vezetőváltás történt a Marcali Városi Kulturális Központ élén. 2013 márciusában Vigmondné Szalai Erika már két és fél hónapja vezette az intézményt. Amikor a Marcali Portál az EuroFolk folytatásáról kérdezte, elmondta: abban az évben nem a hagyományos EuroFolkot rendezik meg, hanem annak alapjaira építve Tradíció és Folk Napokat szerveznek.
A néptánc tehát nem tűnt el Marcali kulturális életéből, de a nagyszabású nemzetközi fesztivál formája megváltozott.
A Baglas nem szűnt meg. A következő évek plakátjai alapján továbbra is rendszeresen fellépett, táncházakat tartott, szerepelt a Marcali Nyár és más városi rendezvények programjában. A Baglas Fundamentum ugyancsak önálló együttesként folytatta.
A Kulturális Központ is működött tovább.
EuroFolk azonban többé nem volt.
Hogy pontosan miért nem született meg a IX. fesztivál, arra az eddig előkerült dokumentumok nem adnak egyetlen, biztos választ.
A pénzügyi háttér sérülékenységét viszont jól dokumentálják. Már 2011-ben ezen múlt a rendezvény sorsa, 2012-ben pedig csak jelentős pályázati forrás bevonásával sikerült ismét a korábbi mérethez közelítő fesztivált létrehozni.
Talán több tényező találkozott egyszerre. De ahol a dokumentumok elhallgatnak, ott több mint tíz év távlatából nem lenne korrekt biztos magyarázatot gyártani.
A tény ennyi:
2002-ben megszületett az I. EuroFolk. 2012-ben megtartották a VIII.-at. A IX. már nem következett.
Ami megmaradt
Az EuroFolk neve eltűnt a marcali nyári programokból, de nem tűnt el minden, amit létrehozott.
Megmaradtak a külföldi kapcsolatok. Megmaradt a néptánc. Megmaradtak azok a marcaliak, akik gyerekként a külföldi csoportokat nézték, diákként tolmácsoltak nekik, vagy felnőttként szállást, ételt, technikát, szállítást biztosítottak.
És megmaradtak a fényképek.
A Künzelsau tér első színpada. Az indiai táncosok 2002-ben. A törökök, lengyelek, franciák. A gólyalábasok. A zsúfolásig megtelt Gödör. A nagysátor. A menettánc a Rákóczi utcán. A nézők az erkélyeken.
A fotókon ma már olyan marcaliak is ott vannak, akik akkor középiskolásként segítették valamelyik külföldi csoportot. Talán egyszer megmutatják a gyerekeiknek vagy az unokáiknak:
„Nézd, ebben én is benne voltam.”
Mert az EuroFolkot nem egyetlen ember és nem is csak egy néptáncegyüttes csinálta.
Egy város kellett hozzá.
És talán ezért találó az a mondat, amelyet már 2001 végén, az első fesztivál előtt leírtak:
„Marcali egy hétre a néptánc európai fővárosa lesz.”
Néhány nyáron valóban az lett.
Források: Marcali Kulturális Központ, Marcali Portál, Nemzetek Fesztiválja honlapok.
A cikk megírásában közreműködött a ChatGPT
