2026. október 10-én, az ezeréves fennállását ünneplő Váci Egyházmegye székhelyén gyülekeztek a Keresztény Értelmiségi Szövetség (KÉSZ) csoportjai, a Kárpát-medencei engesztelő zarándoklaton.

A Magyarok Nagyasszonya ünnepéhez kapcsolódva évente (más –más helyszínen) tartott találkozón, most az ország 28 városából érkezettek mellett a határon túli magyar közösségek tagjai is részt vettek Beregszászról, a Keresztény Értelmiségi Kör Délvidékről és Rimaszombatról a Katolikus Kör. Marcaliból 18 fős busszal érkeztünk a gyönyörűen felújított Nagyboldogasszony-székesegyházba.

A zarándoklat központi eseménye az ünnepi szentmise volt, amit Marton Zsolt püspök mutatott be, Makláry Ákos görögkatolikus parókus, a KÉSZ elnöke és a csoportokkal érkező papok koncelebráltak. Bennünket Galambos Ferenc atya kísért el.

A főpásztor szentbeszédében örömét fejezte ki, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok együtt imádkozhatnak, kérte, hogy a hívek a keresztény hit igazságait szeretettel képviseljék, s gondoskodjanak arról, hogy a hit öröksége élő maradjon a következő nemzedékek számára.

A püspök beszélt a magyar nép és Szűz Mária különleges kapcsolatáról, hogy Szent István király az országot Isten Anyjának oltalmába ajánlotta. A „Regnum Marianum”, Mária (királysága) országa a népénekekben is kifejeződik, a Mária-tisztelet gyökere, hogy a történelmünk során a magyarság bizalommal fordult a Szűzanyához, kérve pártfogását. Imádságainkban közbenjárását kérhetjük, bízhatunk abban, hogy figyel ránk.

Példája a mai ember számára is eleven útmutatás: alázatra tanít, helyes önismeretre: annak felismerésére, hogy képességeinket, feladatainkat és hivatásunkat ajándéknak s felelősségként, Istentől kaptuk.

A megújulásra is meghív, időről időre az embernek felül kell vizsgálnia döntéseit és új irányt kell keresnie. Mária abban segít, hogy ez Isten akaratát keresve Jézus szeretetében történhessen.

Az Elnök is szólt a zarándokokhoz, emlékeztetett, hogy a KÉSZ közösségéhez tartozók a Kárpát-medence bármely pontján járnak, egymás között otthon érezhetik magukat. S miként a püspök atya, Makláry Ákos is felidézte XIV. Leó pápa Rózsafüzér imádkozásra hívó buzdítását.

Majd felhívta figyelmünket, hogy e szép nap során kapott lelki ajándékokat ne csak megőrizzük, hanem adjuk is tovább, utalt arra is, hogy minden zarándoklat egyben hálaadás is!

A több, mint 500 zarándok a délután során 3 csoportra osztva vett részt a programon: az idegenvezető nagyon színvonalasan mutatta be a felújított, méreteiben is lenyűgöző, csodaszép székesegyházat. Ismertető kártyák segítségével jártuk be a püspöki palota termeit és kertjét. S természetesen „vendégei” voltunk a modern építésű látogatóközpontnak is.

A zarándokok, imaszándékaikat kosárba helyezték, és közösen kértük a Szűzanya közbenjárását. A zarándoklat a Himnusz és a Régi magyar himnusz, nevezetesen a Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk…eléneklése után az Örvendetes rózsafüzér elimádkozásával zárult, a székesegyház előtti téren. A program Makláry Ákos atya áldásával ért véget. Meghatódva, emelkedett hangulatban köszöntünk el egymástól, régi és új ismerősök, örömmel üdvözölve egymást a városnézés során egy-egy látnivaló színhelyén.

Kegyes volt hozzánk az Úr, kellemes, őszi időjárás lehetővé tette, hogy sétálhattunk a Hétkápolna Ligetben, sajnos a templomba nem jutottunk be, s gyógyvizet sem hozhattunk a egykoron szép környezetű Mária- kegyhelyről, viszont ismét áthaladtunk az egyedülálló, szentekkel díszített kőhídon.

Visszatérve a város szívébe, szemlélődtünk az épségben maradt barokk főtéren, a középkori alapokon nyugvó Szent Mihály székesegyház rom –együttesén, az útba eső templomok, színes házak mellett elhaladva érkeztünk a XIX. században Mária Teréziáról elnevezett eredetileg nemesifjak képzésére szolgáló, 1955 óta büntetés végrehajtási intézményként működő, Börtön és fegyház monumentális épületéhez.

S végre, ott álltunk hazánk egyetlen Diadalíve előtt, s „bátran át is mentünk alatta, nem úgy, mint Mária Terézia 1764-ben! (https://visitvac.hu/a-diadaliv-kalandos-tortenete/.

A Duna, bizony itt is alacsony a vízállás! Láttuk a dóm tornyából, a Püspöki palota felől lesétálva, a sétáló utcákról lepillantva.

Késő délután besötétedett, épphogy beszálltunk a buszba, elkezdett esni az eső, ami időnként csak csepegett, de legtöbbször ömlött. Hála és köszönet Fehér András buszvezetőnknek, hogy a zord időjárási viszonyok ellenére, szerencsésen hazaértünk.

Köszönetet mondunk Kiss Kálmánnak, a helyi csoport elnökének, hogy támogatásával lehetővé tette részvételünket, Marcalit képviseltük a KÉSZ hagyományos, országos zarándoklatán, hálát adva Istennek, imádkoztunk hazánkért.

A galériához kattintson a képre!