1968-ban botrány rázta meg Ásotthalmot és környékét. Féltucatnyi falubeli került a vádlottak padjára, akiknek garázdaságért kellett felelniük, valójában azonban boszorkányégetésre készültek.

Az erőszakba torkolló ellenségeskedésben a babonák és az emberi gyarlóság egyaránt szerepet kapott.

Bár a boszorkánypereket a régmúlt évszázadaihoz kötjük, még a 20. században is akadt példa arra, hogy a törvény szigora sújtotta azokat, akiket boszorkánynak kiáltottak ki. Az Egyesült Királyság utolsó hivatalos boszorkányperére 1944-ben került sor a skót Helen Duncan spiritiszta ellen, akit kilenc hónapra börtönbe vetettek az 1735-ös boszorkánysági törvény megsértéséért.

A Csongrád megyei Ásotthalmon, ezen az akkor a jugoszláv határhoz közeli településen zajlott le 1968 őszén Magyarország utolsó ismert boszorkányüldözése, amikor dühös tömeg fogta körül a 62 esztendős Csupity Antalné tanyáját. Az ajtón-ablakon dörömbölő környékbeliek azt követelték a házbeleiktől, hogy adják ki a boszorkányt, akit fel akarnak akasztani, meg akarnak égetni.

– Boszorkánynak kiáltottak ki, mit csinálhatok? – tette fel a kötői kérdést az újságírónak Csupity Antalné, született Kérnyő Jusztina. – Ennek jó vége nem lesz, félek. Munkába nem hívnak. A piac kellős közepén rám kiáltanak: Itt megy a boszorkány!

Egy szalmabálával kezdődött. Csupity Antalné, aki napszámosként alkalmi munkákból tartotta fenn magát és nyugdíjas férjét, két évvel korábban vásárolt egy nagy szalmabálát, amit veje, V. András hosszú időn át dézsmált. Mikor a bálából már alig maradt, de a vő újra elment kölcsöntkérni, Csupityné a sarkára állt és nemet mondott. A dühös férfi fenyegetően annyit vetett oda:

– Fel kéne akasztani az ilyen rohadt vén boszorkányokat, mint te! Akármi történik is, el lesztek innen üldözve! Itt nem lesz maradásod!

Az események innentől felgyorsultak.

A helybeliek a családi körből terjedő pletykák alapján egyre kevésbé bíztak az egyébként dolgos, mindenkivel tisztelettudó Csupity Antalnéban. Piacra menet utánakiabáltak, meggyanúsították, hogy a saját kertjében termő krumpli azért szebb, mert éjszaka varázsigéket olvas a növényekre, még a kenyéradója, akihez napszámban járt segíteni, sem tehetett mást, mint hogy elküldje a háztól.

– Már ne sértődjön meg, Csupityné, mondanék valamit! A csarnokban azt ajánlják a népek, ne eresszem magát ide többé. Azt mondják, a lánya eladta és Csupityné boszorkány – mutatott ajtót szomorúan a munkaadó annak a nőnek, akivel addig minden ebédjét és vacsoráját megosztotta.

A népharag akkor lángolt fel, amikor a fiatal helyi parasztlegény, H. János mulatozásból hazafelé menet meglátott egy emberi hangon beszélő fehér macskát az úton, és ájultan esett össze. A helyiek össze is kötötték a szálakat: a macska csakis Csupityné lehetett, aki így állt bosszút a mostohaunokájának udvarló legényen. Az, hogy a fiatalembert korábban idegszanatóriumban is gondozták, senkit nem tántorított el.

A helybeliek a hatóságok és a szakértők helyett Mező András javasemberhez fordultak, aki minden rejtélyes esemény mögött Csupitynét sejtette. Kehes lesz a gazda lova? Boszorkányság. Skizofréniában szenved egy családtag? Boszorkányság. Emberhangon beszélő macska? Boszorkányság. Ásotthalmon hamarosan kitört a hisztéria, amit a helyi gyógyító alaposan kihasznált. Általában egy ebéd áráért cserébe magánnyomozásba kezdett, és kitartóan uszította a helyieket Csupityné ellen.

A tanyánál kapával-kaszával összegyűlt falusiak épp a nádfedeles épület felgyújtására készültek, amikor egy szál fehérneműben, unokáját magához szorítva, az ablakon át menekülni kezdett Csupityné, a boszorkány.

– A nyakamban a kislánnyal nekivágtam ennek a nagy, vizes rétnek. Sütött a hold, sütött. Elértük a kukoricást. Aztán nekimentem a nagyerdőnek, és mire a határőrlaktanyához értünk, a ruha a térdemről lefogyott. – emlékezett vissza Csupity Antalné az éjszakára, amikor a közeli határőrlaktanyában talált menedéket a lincselőktől.

Az átokházi rendőrség kezdett nyomozni, és a Csupity házaspárt a nagymágocsi szociális otthonban helyezték el. Csupity Antal pár nappal később ott hunyt el, a szíve nem bírta a megpróbáltatásokat. Csupityné pedig áron alul eladta a tanyáját, majd Kazincbarcikára költözött, ahol a híre tovább kísértette.

Az utcán utánakiáltottak, egyszer pedig a boltból kilépve megmotozták, hogy nem varázsolt-e le valamit a polcokról. Végül négy vádlott felfüggesztett börtönbüntetést kapott, kettőt az orvos szakértői vélemény alapján felmentettek. Eközben az írni-olvasni sem tudó Csupity Antalnét levélben tájékoztatták: mivel férje szociális otthonban hunyt el, özvegyi nyugdíjra nem jogosult.

KISS DÁVID

FOTÓ: ARCHÍV