„Szakmakóstoló hét” – 4. nap – Erdészet, vadászat, gépészet

Nagyon gyorsan telik az idő, már a negyedik napot kezdtük meg. Az elmúlt napokban ízelítőt kaphattak a gyerekek iskolánk életéből, megismerhették természeti adottságainkat, szakmakínálatunkat, de rókára is „vadászhattak”, túrázhattak az iskolát körülölelő erdőben, elmélyedhettek a növények és állatok birodalmában, és „olimpikonokként” részt vehettek az erdei olimpián.
A napot a vadasparkban kezdték, ahol láthatták, hogyan gondozzuk állatainkat, ők maguk is kivették a részüket az etetésükből. A dámok, gímek, vaddisznók közelsége feloldja azt a misztériumot, amit a vadon élő állatokról gondolunk. Nekünk, itt dolgozóknak, tanulóinknak hozzátartozik a mindennapjaihoz a vadaspark, és a benne lévő állatok gondozása.
A délelőtt további részében a sportosabb tevékenységeké volt a főszerep. Elsőként a lövészettel ismerkedtek meg. Milyen a jó fegyver, hogyan lehet jól megtanulni lőni? Ugyan most csak légpuskával, de így is meg lehet tanulni, hogy emberre fegyvert nem fogunk, hogy mindig megtört fegyverrel járunk, és igyekszünk pontosan célozni. A vadászat nemcsak hobbi, hanem hivatás, szellemiség, kultúra, amely felöleli a vadon élő állatok ismeretét, tiszteletét, magát a vadgazdálkodást, melyhez a lövészet elengedhetetlen.
Eleink először nem puskával vadásztak, hanem íjjal, nyíllal. Modern formája az íjászat, amelyhez technikai felkészültség, és sok-sok gyakorlás szükséges.
Nagy kaland a gyerekek számára, ha gépek közelében lehetnek, ha gépet vezethetnek. Ma ezt is kipróbálhatták, szakavatott kezek segítségével beülhettek a traktorokba és roboghattak az iskola területén.
Írta: Mózes Brigitta
Fotók: Buzás János
A galériához kattintson a képre!
A galériához kattintson a képre!
A galériához kattintson a képre!
























































