Teljesen átalakult a Balaton: az életben maradásért küzdenek a horgászok
Az engedélyes csónakkikötőhelyek többszörösére lenne igény a Balatonnál, miközben a horgászatra alkalmas szabad partszakaszok száma folyamatosan csökken. A horgászok képviselője szerint összefogás nélkül nem lesz megoldás.
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. az Economx megkeresésére azt közölte, hogy pontos statisztika nincsen arról, hány csónak található a tavon jelenleg. 4159 darab éves csónakos területi jegyet adtak el a horgászoknak a tavalyi évben, illetve további 4936 darab csónakos időszaki területi jegyet (ezek 24 és 72 órás, valamint 10 napos jegyek).
Becslésük szerint közel 5000 darab csónak lehet a Balatonon, amelyekkel rendszeresen vagy alkalomszerűen horgásznak. Általánosságban elmondható, hogy az engedélyes csónakkikötőhelyek többszörösére lenne igény.
A környezetkárosításra vonatkozó aggályok kapcsán elmondták, hogy a kikötő engedélyeztetési folyamatának fontos lépcsőfoka volt a Natura2000 hatásbecslési dokumentáció, illetve az illetékes környezetvédelmi hatóság jóváhagyására is szükség volt a végleges tervek elkészültéhez, így minden hatályos jogszabálynak megfelelően készülhetett el a kikötő, amely a minősített, védett nádas határát nem érintette.
Kővári Tibor, a Balatoni Horgászegyesületek Szövetségének (BHSZ) elnökhelyettese az Economxnak arról beszélt, hogy a horgászturizmushoz hozzátartozik a Balatonhoz való hozzáférés is, aminek lehetősége nagyon beszűkült, mert a partokat lezárták, a rendszerváltás után a vállalati, szakszervezeti, állami területek magánkézbe kerültek, a horgászokat pedig előbb-utóbb mindenhonnan kiszorították, mivel a vitorlás sokkal nagyobb hasznot hoz, mint egy csónakkikötő.
A Balaton Fejlesztési Tanács bizonyos időközönként elkészíti a hosszú távú fejlesztési tervét, és a BHSZ-t kérték meg arra, hogy adják le azt a koncepciót, ami a balatoni horgászturizmust elősegítené.
Ez alapján meglátásuk szerint a Balatonra hat darab 300-400 férőhelyes MOHOSZ-kikötőre lenne szükség, hasonlókra, mint a Velencei-tónál. A keleti medencében kettő, a nyugati medencében pedig négyre lenne szükség arányosan elhelyezve.
Kővári Tibor azonban úgy látja, hogy a Balatonon nincsen meg az az összefogás, amely ennek megvalósításához szükséges lenne, a balatoni horgászokat még mindig három különböző szövetség képviseli. A szervezeti problémák mellett személyi problémák is vannak, nincsen egy olyan karizmatikus vezető, aki a Balatont országos szinten képviselni tudná. Az érdekérvényesítő képességük emiatt jóval gyengébb a Balaton Fejlesztési Tanácsban is, mint például a vitorlásoknak. A MOHOSZ-nak lenne ilyen képessége, azonban ők úgy látják, hogy a szervezet a Balatonon nem igazán van jelen.
A másik probléma, ami a fent vázolt koncepció megvalósításának útjában áll, az a pénzügyi rész.
