Nem jelent veszélyt és jelenleg nem súlyos a Balaton algásodásának mértéke – nyilatkozta az InfoRádióban a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, amiről az infostart.hu számolt be.

Beszélt egy új jelenségről is, aminek az okát egyelőre nem ismerik. (A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet június utolsó napján mért adatai, és megállapításai a hír végén.)

Balaton algásodásáról is szó volt a legutóbbi kormányülésen. Ezután a kancelláriaminiszter, Gulyás Gergely arról tájékoztatott, hogy az algásodás jelenleg nem jelent közvetlen veszélyt a fürdőzőkre. A vízügyi hatóságok folyamatosan figyelik a helyzetet, bár az algák elleni védekezés technikailag nehéz.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa szerint sem jelent veszélyt és jelenleg nem súlyos a Balaton algásodásának mértéke. Takács Péter az InfoRádiónak elmondta azt is, hogy az intézet egy új jelentést is publikált a Balaton klorofill-koncentrációjáról, amiből kiderült, hogy a fürdőzők nincsenek veszélyben a néhány tíz mikrogrammos jelenlét miatt.

Ami viszont a kutatók számára nagyon érdekes, hogy nagyon sokáig volt egy nyugat-kelet irányú úgynevezett trofikus gradiens a tóban. Nyugaton, a Keszthelyi-medencében mindig magasabb volt a tó termőképessége, és ez a klorofill-értékekben, vagyis a színanyag mennyiségében is megmutatkozott. Ahogy haladunk Siófok felé, egyre inkább csökkent a tó a termőképessége – magyarázta a helyzet kialakulását a szakember, hozzátéve: úgy tűnik, hogy ez a gradiens kezd eltűnni az utóbbi években.

„A mostani adataink szerint nincs olyan túl nagy különbség a tó keleti és a nyugati medencéje között. Ez azt jelenti, hogy a keleti részben talán egy picivel magasabb a klorofill-koncentráció, de ez sem kiugróan magas. Csak éppen a gradiens tűnt el, vagy mintha már kezdene megszűnni, és ez kutatói szempontból nagyon érdekes dolog” –

mondta a tudományos főmunkatárs. A kutatók egyelőre azon tanakodnak, hogy vajon ez minek tudható be.

Forrás: BLKI/Facebook

Néhány hónapja jelentek meg olyan hírek a Balatonról, amelyek arról szóltak, hogy változik a tó sóösszetétele. Az oldott anyagok az utóbbi néhány évben felszaporodtak, mert egyre kevesebb a csapadék. Mindemellett melegszik a víz is, a tó átlaghőmérséklete az utóbbi években egyre gyorsabban emelkedik – hívta fel a figyelmet Takács Péter, megjegyezve: a felgyorsult klímaváltozás a tó élővilágára is hatással van.

***

A kánikula ellenére alacsony az algabiomassza a Balatonban – közölte a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) a közösségi oldalán pár napja a június utolsó napján mért mérési eredmények alapján.

Mint írták:

️ Annak ellenére, hogy a víz hőmérséklete már tóközépen is meghaladja a 25-26 °C-ot, az algabiomassza (9-12 µg/L) június végén csak kismértékben növekedett a június közepén mért értékekhez (8-10 µg/L) képest. A mért a-klorofill koncentrációk jelentősen alacsonyabbak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 75 µg/l-es határértékénél.

Az egész tó szinte egységes képet mutat, úgy, mint az elmúlt fél évben, továbbra sem figyelhető meg a korábbról jól ismert nyugat-kelet irányú csökkenő algabiomassza grádiens a tó hossztengelyében (1. ábra). Ugyanakkor – mivel a tó keleti a korábbi évekhez képest algában gazdagabbak lettek – a tiszta vizű Siófoki-medencében felfigyelhetünk a víz (algákból eredő) zöld színére.

Távérzékeléses módszerrel nyomon követve az algabiomassza mennyiségi változásait és eloszlását, szintén megfigyelhetjük, hogy a tó nyugati területein az algabiomassza alig haladja meg a középső és keleti területeken észlelteket

A műholdas alga-távérzékelés alkalmazásával lehetőség nyílik arra is, hogy térben részletesen feltérképezzük az algabiomassza eloszlásának mintázatait a tó teljes felületén. Rendszeres alkalmazásával nemcsak az egyes területek közötti különbségeket, hanem az időbeli változásokat is nyomon követhetjük, időben észlelve az esetleges változásokat.

A kánikula ugyanakkor az algaösszetételben érzékelteti hatását: a kora-nyári fonalas nitrogénkötő cianobaktériumok visszaszorultak és helyettük a késő nyárra jellemző fonalas nitrogénkötő cianobaktérium fajok és a fecskemoszatok kerültek előtérbe.