„Gemenc déli kapuja” – tanulmányúton a szőcsényi diákok
A 11.A osztályos erdésztechnikus és mg. gépésztechnikus tanulók – a jó időt kihasználva – október 15-én szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt, amelyet az Erdészeti Szakoktatási Közalapítvány támogatott.
Az úti cél Gemenc, ezen belül Pörböly volt. Magyarország legnagyobb, összefüggő ártéri erdejének szélén, két régió határán fekszik az Ökoturisztikai Központ. Itt Borza Berill az Ökoturisztikai Központ munkatársa kalauzolta a társaságot. A Millenniumi Pavilonban a Legenda és valóság: a gemenci gímszarvas elnevezésű kiállítást tekintettük meg.
Ezek után, hogy a gépésztechnikusoknak is kedvezzünk, erdei vasúttal mentünk tovább Malomtelelőbe. A megállóban várt ránk a Gemenc Zrt. Szekszárdi Erdészetének erdőművelési és vadgazdálkodási műszaki vezetője Pálfy György Dániel, és erdőmérnök gyakornoka Chudi Levente. Választ kaptunk arra, miért ezt a nevet kapta ez a terület.
A régmúltra utal, hiszen kétszáz évvel ezelőtt Baja környékén 70-80 hajómalom működött, amelyeket a jeges Duna elől erre a területre vontattak, hogy a telet átvészeljék.
A mai Duna medre ettől a helytől kb. 1,5 km-re van. A sárosi madármegfigyelő toronyból pedig végigpásztáztuk a Rezéti-Duna medrét. A torony oldalán pedig Gemenc, és az ártéri erdő legfontosabb tényezőjének állítanak emléket, a dunai árvizeknek. Hihetetlen a számok tükrében látni, hogy milyen magasan állt a tavaszi zöldár, és a téli jeges ár a területen.
A legnagyobb 1956-ban volt, amikor is 1037 cm volt a vízállás. A túra alatt tájékoztatást adtak az ártéri erdőt alkotó erdőtársulásról, ill. melyek az invazív fafajok a területen. Elmondták, hogy mi az, ami tervezhető az erdő-, és vadgazdálkodásban, mi az, ami nem. Nem véletlenül beszélünk ártéri erdőről, hiszen amit nem lehet befolyásolni, az maga a víz, a Duna áradása.
Visszaindultunk az erdei vasúttal, majd leszálltunk a „vadász” nyiladéknál, és indult az erdő-, és vadgazdálkodás részletes bemutatása. Dániel és Levente minden szakmai kérdésre válaszolt. Óriási szaktudással, empátiával fordultak felénk. A több, mint kétórás terepi program igazán tartalmas volt.
A tanulókkal való kötetlen beszélgetés végén arra is felhívták a figyelmet, hogy mennyi felelősséggel, szépséggel jár ez a munka, ami számukra hivatás. Szorgalmazták a továbbtanulást is.
A nap legnagyobb hozadéka a szakmaiság, az egyediség, az ártéri erdő ökoszisztémájának megismerése volt. Utunk végén visszaértünk az Ökoturisztikai Központba. Tartalmas késői ebéd után, szinte már estébe nyúlóan érkeztünk vissza Somogyzsitfára.
Írta, fotó: Mózes Brigitta
A galériához kattintson a képre!
