Tisztelt Olvasó!

Marcali kerékpáros egyesület versenyzői a Nyugat montain bike Maraton kupa utolsó futamán vett részt az elmúlt hétvégén. Az őszi napok rövidsége miatt sajnos kicsit edzetlenül álltunk a szezon utolsó futamához. Sajnos az esti szürkületben csak 30-40 Km lehet tekerni, azt is aszfalton. És ez a 90 Km-s terep távhoz édes kevés.

Nagyon izgatottan vártuk e napot, hiszen az eső folyamatosan áztatta a Balaton felvidéket, ehhez még a hideg is bejátszott. Na, szóval eljött a várva várt nap. Helyszínre érkezve tapasztaltuk, hogy sokkal több a résztvevő, mint a nyári futamokon volt. Mindenki készülődik a rajthoz, tartalék gumik, szerszámok, kalóriapótláshoz szükséges dolgok a zsebben legyenek. Hiszen a hegyekben, az erdőben csak magadra számíthatsz.

Hosszútávra talán 30 résztvevő volt. 10,30 óra: lassú rajttal indítunk. Aztán hamarosan ki áll a felvezető autó és irány a végeláthatatlan Bakony. Kerekeink alatt rotyogva pattog a kissé nedves mészkő. S az első „fennsíkon" megvillannak a pocsolyák, vízzel telt gödrök. Persze minden alkalmat megragadtam, hogy 1-1 „ellenfelet" leelőzzek. Persze ameddig bírtam szuflával. Az egyik pocsolyában, ahol próbáltam elsuhanni a kedves Bringás mellet nem volt szerencsém. Az első kerekem nem igazán tudott megkapaszkodni a víz alatti lapos kövön, és hopp! Dobtam egy hatalmas hátast. Vagy is oldalast a hideg sárban. Természetesen baloldalam minden ízületét oda vágtam a kavicsra. Hurrá, a vörös is kibuggyant a bürkém alól, amit egészen jól takart a sár. Kicsiny lábadozás, s az iszappakolás eltávolítása után próbáltam a mezőny után nyargalni. Közben a rajtnál elhagyott társak is úton értek. Hála Isten, már alig van vissza 88 Km mondtam. Az első frissítőnél aztán tiszta vízzel lemosattam sebeimet, majd egy citrom karikával bedörzsöltem vérző alkatrészeimet. Tudják, úgy csepegésig hatott ez a manőver. De legalább nem fogytak tovább a vörösök.

Bakony erdeibe érkezvén egymást váltották a köves, nagy veszéllyel járó, néhol 30% lejtők, és a meredek, alig kitekerhető gyökerekkel tűzdelt emelkedők. Egy-egy helyen, amikor lakott területen vezetett utunk, megkérdeztem embereket, hol is vagyunk pontosan. Mondták: - Szentkirályszabadja, - Alsó és Felsőörsi hegyet, na meg a csopaki dombokon is vezetett utunk. Talán 30 Km környékén járhattam mikor beértem 2 kollégát akikkel együtt folytattuk utunkat. Másfél óra elteltével már csak ketten tekertünk 30-35% meredek dombon, amit a badacsonyi „Kisfaludi" ház előtti utolsó métereihez tudtam hasonlítani. Ekkor a társ is elmaradt s egyedül értem a tetőre. De a frissítőnél megint összetalálkoztunk. Cél előtt nagyon laza kavicsos talajon ment az utunk. Itt az Ő 29' -es nagy kereke előnyösebb volt az én 26' s kerekemmel szemben. Lejtőn elment, emelkedőn mindig beértem. Ez így is volt több alkalommal. Cél előtt 250-300 méterrel, 120 fokos kanyar. Kicsúsztam, s szinte a nulláig lassultam. Addigra volt 80 -100 m hátrányom. Tudtam, mennem kell, hiszen a srác az én kategóriám, korban. Talán életem legnagyobb sprintjét nyomtam a kavicsban.

A célkaput nem láttam, de tudtam, hogy közel van. Végül a tisztelt Sporttárs 1 kerékpár hosszal, előttem ért célba. Ez őneki a 3. helyet jelentette. Dénes Csongi rövidtávon (35 Km) az 5. előkelő helyen ér be. Fenusz Márk Hosszútáv (90 Km) 72 Km megtétele után egészségügyi okokból kiszállt a versenyből. E napon nem volt kísérőnk, ezért kevés képet tudtunk készíteni. Kedves olvasó, tessék beérni ennyivel.

Tisztelettel: Zsiga-bá

{besps}2013/2013-10-16-19-34-20{/besps}
Navigáció a nyilakkal lehetséges, illetve a galéria automatikusan töltődik a lejátszás gombra kattintva. Nagyobb méret jobb egérgomb ... megnyitás új lapon.