Egy nagyon változatos, sajnos sok nehézséggel terhes bajnoki szezon volt ismét a 2016/2017 –es bajnokság. Jól kezdődött, hiszen Te is újrakezdted, lett egy új edzőnk, leigazoltuk a Jencski Beatrixot. Változott a keret, mert a Pamuki Alexa és a Sárfi Anett befejezte. A Bárczi Kata még sérült volt, de már tudtuk, hogy tavasszal újra a pályára léphet. Bizakodva vártuk a bajnoki kezdetet. Akár sikeresnek is mondhatjuk az őszi szezont, hiszen 9 pontot szereztünk. A hosszas bevezetőt követően arra kérlek, hogy Te mint játékos, hogy élted meg az őszt?

Kezdeném az augusztusi edzőtáborral, amikor mindenki nagy reményekkel készült, hiszen lett egy új edzőnk. A csapat összképe azt gondolom, hogy aránylag jónak volt mondható. Voltak felnőtt játékosok, voltak fiatalok, de Ők már 2-3 NBI/B –s szezont már játszottak, nem voltak tapasztalatlanok.

Ahogy a Máriusz elkezdte augusztusban az egész jónak tűnt. Azt gondolom, hogy amit ott elvégeztünk munkát az „kitartott” az őszi szezon nagy részében. Valóban 9 pontot szereztünk, ami jónak mondható, de egy kicsit más taktikával ez akar lehetett volna több is.

Nem ismerte fel a csapat képességeit? Ha egy kicsit több segítséget kér a tapasztaltabb játékosoktól, akkor előrébb végezhettünk volna? Így gondolod?

Ez is egy „kimaradt lehetőség”, de inkább az volt a gond, hogy nem találta meg a hangot a lányokkal. Ez volt a meghatározó probléma. Nem tudott „közel kerülni” hozzájuk. Nyilván ez egy kétoldalú dolog ... de Neki kellett volna a lányok felé nyitni.

Én, mint csapatkapitány próbáltam segíteni. Sokat beszélgettünk, igyekeztem tanácsaimmal segíteni, hiszen én egytől-egyig jól ismertem a játékos társaimat. Igyekeztem áthidalni az életkori „szakadékot” ...

Mindenesetre lett 9 pontunk és bizakodva vártuk a tavaszi szezont. Sajnos nem az történt, hogy legalább 6-8 további pontot szerezve stabil bennmaradó helyen végzünk, hanem ismét csak várjuk a június 30 –át, hogy eldőljön ... melyik osztályban folytatjuk.

Volt a tavaszi szezonban egy katasztrofális meccsünk ... gondolok a Szekszárd elleni 46:18 –as eredményre, de a Kozármislenyben elhagyott egy pontra is nagyon nagy szükségünk lett volna. Csurgón is csak egy góllal sikerült győznünk. Persze ehhez kellett az is, hogy sok volt a betegség miatti kihagyás és hát a Mezőfi Brigi és a Szecsődi Laura sérülése is.

Megtörtént az edzőváltás is, elköszöntünk a Máriusztól és Te valamint a Balogh Manyi vettétek át a csapat irányítását.

Én az elejéről kezdeném a tavaszi szezon értékelését. Sajnos egy elég gyenge felkészülés előzte meg a februári kezdést. Az alapozás nem érte el a célját, és egy meghatározó játékosunk a Mezőfi Brigi súlyosan megsérült. Ez azért nagymértékben meghatározta a mi védekezésünket, hiszen a Brigi alapember volt, és támadásban is fontos feladata volt. Őt pótolni nagyon nehéz. Egy nagyon fiatal játékosra a Borbély Lilire bíztuk ezt a feladatot, akit jobb átlövőbe kellett beépíteni. A Lilike jól megoldotta a rábízott feladatot.

A Bárczi Kata visszatérése hosszú idő után nagy öröm volt számunkra, de neki is kellett egy kis idő, hogy a térdsérülését „elfelejtse”. A bizonytalanságát, az ösztönös „félelmét” csak néhány mérkőzést követően vetkőzte le. Ez egy teljesen természetes folyamat, néhány meccset követően a Kata ismét a régi volt! De az alapjátékunk, a megszokott játékrendszerünk a Brigi kiesésével megtört.

Az elején már említettem a tavaszi szezonról beszélve, hogy az alapozás az nagyon gyengére sikerült. Én tudom magamról, hogy a három edzés hetente az elég ... de az legyen olyan ... Sajnos ez nem történt meg. Éreztem én is magamon, hogy elfogy az erő a mérkőzés második felére. Nem tudtam segíteni a csapatot úgy, ahogyan ezt ősszel tudtam. Kozármislenyben sajnos ez nagymértékben befolyásolta az eredményt.

Jöttek a betegségek és szerencsétlenségünkre a Lara is lesérült. Kiesése a csapatból a támadójátékunkat szinte teljesen „letaglózta” ... szinte újra felkeltett építeni egy olyan rendszert, ami valamennyire eredményes lehet.

Azt gondolom, hogy ebben a Máriusz már nem tudott segíteni a csapatnak.

Volt az az emlegetett szekszárdi mérkőzés, ahol ugyan nem játszott jól a csapat, pont az összeszokatlanság miatt az új helyzetben. Döcögött a védekezésünk, és a támadó játékunk sem volt rendben, ennek ellenére nem lett volna indokolt ez a nagyarányú vereség. Máriusz a cseréivel sajnos inkább csak sújtotta a csapatot.

A mérkőzést követően, a mérkőzés felvételét látva, velem mint csapatkapitánnyal egyeztetve, döntött úgy a szakosztályvezetés, és az egyesület elnöke, hogy megpróbáljuk mi megoldani a hátralévő meccseket.

Tiszteljük, becsüljük a Máriusz munkáját, de úgy gondoltuk, hogy egy új impulzus segíthet a csapatnak. Így lettem a csapat játékos-edzője.

Ha megengeded én, mint a csapat régi szurkolója a szerepemből kilépve elmondom, hogy szerintem jól döntöttetek. Szükség volt a váltásra, csak talán egy kicsit hamarabb, már a szünetben kellett volna ... bár akkor még ez nem volt ennyire egyértelmű, mint most utólag. Nagyot léptetek előre a hátralévő néhány mérkőzésen!

Szerénytelenség nélkül mondhatom, - belülről megélve is -, hogy sokat javult a játékunk. Szerencsétlenségünkre azok az ellenfelek következtek, akik ellen egyébként is csak nagyon nehezen tudtunk volna pontokat szerezni.

De a legfontosabb mérkőzésünket a Haladás ellen megnyertük idegenben, a nagyon motivált és velünk együtt a kiesés elkerüléséért harcoló hazai csapatot teljesen megérdemelten 5 góllal legyőztük. A körülmények a hazai csapatnak kedveztek ... a bírók szinte végig nekik fújták a meccset. Amikor már látták, hogy győz a Marcali akkor fújtak korrekten. Sajnálom, hogy azt a meccset a törzsszurkolóink, a marcaliak nem láthatták. Az a régi időkre emlékeztető marcali csapat volt! Hatalmasat küzdött a csapat! Megszereztük azt a 2 pontot ami a talán a bennmaradáshoz kell!

Következtek azok a meccsek, amelyeknek nem mi voltunk az esélyesei, de én azért egy másik marcalit láttam a pályán. Egyre jobb volt a kondíció, egyre tovább bírtuk fizikailag és hozzáteszem fejben is a mérkőzéseinket.

Így van, és ezért egyetértek veled, hogy talán egy kicsit hamarabb kellett volna váltani. Meggyőződésem, hogy szebb tavaszi szezont tudhattunk volna magunk mögött, minden egyébként bennünket sújtó hátrány, a sérülések, betegségek ellenére. Nyolc pont még legalább benne volt a csapatban, öt lett belőle.

Nem szokatlan számodra az edzőség, hiszen több éven át edzetted a serdülő csapatunkat. Az első lányod Fruzsi születését követően adtad át a csapatodat, majd ismét játszottál a felnőttben. Megszületett a második kislányod Virág, és ebben a szezonban kezdtél újra mint játékos. Feltételezem nem gondoltad, hogy idén tavasszal már az NBI/B –en edzősödsz... nem féltél elvállalni?

Persze ... álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz a bajnokságban. Félni? Persze minden váltás egy kis félelemmel is jár, hiszen benne van a bukás lehetősége is. De én ezt valahol egy kihívásnak gondolom, egy feladatnak, ami megoldásra vár. Arra kis kíváncsi voltam, hogy helyt tudok-e állni? Nekem a családom mellett a kézilabdáról szól az életem.

Nagyon sokáig szeretnélek, még a pályán látni, de ugye minden véget ér egyszer. Hosszútávon edző szeretnél lenni?

Igen úgy gondolom, ez lehet a jövőm. Amíg bírom és van rá igény, szeretnék játszani a pályán. De tudatosan készülök a kézilabda edzői pályára. Ősszel megyek vissza tanítani a Noszlopyba, mint testnevelő tanár, de a kettő összeegyeztethető. Nem zárja ki egymást.

Két hete ért véget a bajnokság és ismét egy jelentős változás van a csapatnál. A csapat ifjai a most érettségizett lányok, elmennek más városokba tovább tanulni. Hogyan tovább?

Ismereteim szerint az egyesület vezetése intenzíven tárgyal, szeretnénk igazolni játékosokat a következő szezonra. Keressük a megoldást, hogy mi lenne a jó a csapatnak, Marcalinak. Ez még egy nyitott kérdés. Ebben benne van az NBI/B de az NBII is.

Köszönöm a beszélgetést. Köszönöm, hogy segítettél, amikor segítségre szorult a csapat.