2015-ben is eljutottál az országos megmérettetésre, de nem kaptad meg az érmet. 2016–ban nem sikerült továbbjutnod a megyéből, 2017–ben viszont elnyerted a nagyon rangos Kazinczy emlékérmet. Úgy tudom a 160 versenyző között 84 gimnazista volt és csak 20 –an kaptak díjat. Nagyon nagy elismerés ez! Csak gratulálni tudok Neked!

Miben voltál most jobb? Érettebb voltál? Szebben beszéltél? Kevésbé izgultál?

A kevésbé izgulást leszámítva szerintem mindenben más voltam. Két évvel ezelőtt úgy gondolom ma már, hogy korai lett volna. Akkor is készültünk, gyakoroltunk, azzal nem lehetett probléma. Ez egy nagyon hosszú folyamat és meg kell rá érni szerintem.

Sokkal tudatosabban és sokkal többet készültünk idén a tanárommal, Horváthné Csoszó Gyöngyivel. Az nem változott, hogy rettenetesen izgultam. Még jobban, mint a legutóbbi alkalommal.

Feltételezem azért a korod már segített, hogy a két évvel korábbihoz képest most sikerült.

Igen, erre -ahogy említettem- meg kell „érni”.

A díjat Péchy Blanka alapította, aki évtizedeken át Grétsy László nyelvésszel közös rádióműsorban – „Álljunk meg egy szóra” – nagyon sokat tett a magyar nyelvért. Rangos elismerés. Az emlékérmet csak egyszer lehet elnyerni, és kategóriánként limitált számban.

A kérdésem: hogy lehet készülni erre a versenyre? Az hogy valaki szépen beszél annak a megítélése némileg szubjektív dolog. Latinovits Zoltán nem a legszebb magyar beszédű színészóriás volt, az én korántsem hozzáértő megítélésem szerint, de a szuggesztivitása, az artikulációja, az előadás módja minden bizonnyal meggyőzte volna a zsűrit. Tehát hogy készültél?

Az Anyanyelvápolók Szövetsége nagy sok anyagot készített az elmúlt versenyekről, és szinte az összes zsűritagot megszólaltatták. Én ezeket az interjúkat végignéztem, és azt figyeltem meg, hogy szinte mindenki másképpen ítél. Van, akinek a határozott kiállás volt a fontos, másnak az, hogy a versenyző mennyire tisztán beszél. De talán mindegyiküknek fontos volt, hogy a versenyző mennyire tudja „átadni” a szöveget.

Volt olyan zsűritag, aki például rá sem néz a versenyzőre, csak hallgatja, abszolút csak arra figyel. Volt olyan, aki a „karizmát” várta a versenyzőtől, a határozott kiállást, hogy magára vonja a figyelmet a diák.

Személy szerint úgy készültem, hogy rengeteg idegen szövegeket gyakoroltam. Éltem azzal a lehetőséggel, hogy nagy nyilvánosság előtt beszéljek, például a városi díjátadón ahol a laudációkat olvastam fel, többször vezettem műsorokat, konferáltam. Ezek az alkalmak segítenek a lámpaláz leküzdésében. Apró dolgok, összeadódtak ahhoz, hogy segítsenek a megmérettetésen.

Hogy zajlik a verseny? Milyen feladatok vannak?

Két napos a verseny. Pénteken délelőtt adjuk elő a magunkkal vitt szöveget.

Van arra előírás, hogy milyen szöveg legyen?

Persze ... pontosan körülhatárolt, de szabadon választható szöveg. És azt előre be kell adni, maximum 3 perc lehet.

Délután pedig egy írásbeli feladat van. Egy szöveget kellett elemeznünk, és jelölnünk, hogy azt milyen hangsúlyokkal, hogy mondanánk el. Erre van egy jelölés rendszer, ezt alkalmazva kellett megoldanunk az írásbeli feladatot.

Szombaton pedig egy idegen szöveg felolvasása volt a feladat. Mindenkinek ugyan azt a szöveget kellett felolvasni úgy, hogy nem hallottuk egymás előadásait.

30 perc felkészülési időt kaptunk arra, hogy értelmezzük a szöveget.

Idén egy Kosztolányi Dezső szöveg volt a feladat, ami iszonyatosan nehéz volt. A mondat összetételek, a többszörösen összetett mondatok, a sok kettőspont, a pontos vesszők... Meg kellett fejteni, hogy melyek azok a gondolategységek, amelyek összetartoznak, mely szavakat hangsúlyozzuk, hol és milyen szünetet tartunk...és folytathatnám. Erre volt harminc perc és utána menni kellett a zsűri elé.

Amikor készültem a beszélgetésünkre a Portálon keresgélve kiderült számomra, hogy Marcaliból ezt a díjat már elnyerte Kozma Krisztián, és már az egyetemről Kurucz Ádám is. Egy ilyen kisvárosból ... Véletlen ez? Egy ilyen rangos díj... tényleg csak a véletlen? Te hogy látod?

Van még egy korábbi díjazott is Székely Áron, aki rádió bemondó lett, nemrég egy tévéhíradóban is feltűnt. Én is sokat gondolkoztam ezen, mert valóban egy viszonylag kis város és mégis van már négy érmese.

Azt gondolom, hogy ehhez feltétlenül kellenek a lelkiismeretes pedagógusok, már az általános iskolában is. Bár tudomásom szerint a Krisztián és az Ádám velem ellentétben, általánosban még nem versenyeztek.

Ki voltak a magyar tanáraid?

Stréblné Erzsi néni, majd Horváth Gabi néni és most a Berzsenyiben Horváthné Csoszó Gyöngyi, akinek hatalmas köszönettel tartozok.

Elnézést kérek érte, lehet, hogy nagyképűségnek hangzik, de kell egyrészről a tehetség, másrészről, hogy a pedagógus már korán felismerje, hogy megvan a lehetőség a tanulóban. Nagyon nehéz a verseny, éveket kell készülni rá, hogy legyen eredmény. Persze mint mindenhol, ennek is van ellenpéldája, aki életében először indul és tarol.

Lehet erre a versenyre „edzeni”? A hétköznapjaidban olyan könyveket, verseket olvasol ami segít felkészülni?

Évközben nem igazán van időm olvasni. Legtöbbször verseket. De az elmúlt időszakban Gyöngyi nénivel tudatosan választottunk kifejezetten nehéz szövegeket, hogy tényleg mindenre fel legyünk készülve. Éreztük, hogy most jobb vagyok, mint két éve...

Ezen túl kétszer is volt lehetőségem részt venni a szintén Győrben rendezett Kazincy-táborban, ahol nyelvészek, a bírálóbizottság tagjai tartanak különböző előadásokat szöveghangosítással, értelmezéssel kapcsolatban. Sokaknak unalmasan hangozhat, de én rengeteget tanultam ezekből...

Mi az amit „gyűlölsz”? Utálsz?

Két „mumus” van. Az egyik az összetett mondatok, ami annyira nem is nehéz, mert tudom, hogy rá tudok érezni, ki tudom olvasni, de nagyon kevés az idő és iszonyatosan kell koncentrálni. A másik pedig a nehéz, bonyolult szavak ... 2016 –ban a megyein ezen buktam el. A sok nyelvbotlás volt a vesztem. Persze másoknak is ugyan az volt a feladat, de nekem akkor ez nem ment.

Most vagy harmadikos a Berzsenyiben. Jövőre érettségizel. Most, hogy elnyerted a díjat, automatikusnak tűnik a kérdésem, hogy készülsz-e művészi pályára?

Egy biztos! Nem leszek színésznő! Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék később a szép magyar beszéddel foglalkozni.

Tanári pálya? Édesanyád is pedagógus.

Aki szintén sokat segített a felkészülésben.

Valahol az agyam legmélyebb bugyraiban még az is megfordul, de nem az az elsődleges. Sok minden jár a fejemben, de még nem döntöttem.

Köszönöm a beszélgetést és gratulálok az elért nagyszerű eredményhez!