VÁROSUNK

271965205 122184660313405 6139662276865433386 n

Marcalit, mint települést 1274-ben említi egy okirat. Első, név szerint ismert plébánosát, Istvánt egy 1333-1334-es pápai tizedjegyzékből ismerjük. Így, a templom és a plébánia alapításának ideje a XIII. század végére vagy a XIV. század elejére tehető.

 

 

A marcali plébániatemplom első írásos említése 1404-ből való. A település egy 1448-ban kelt okiratban már oppidumként (mezőváros) szerepel. A Szent Anianus (Ányos) tiszteletére szentelt plébániatemplomáról egy 1455-ben írt okirat tesz említést.

 

A marcali plébánia és egyházközség középkori eredetű, történetéről sajnos kevés adat áll rendelkezésünkre. Akkori földesurai, a Marczali család tagjai voltak, akik az ország előkelő nemesei közé küzdötték föl magukat. A templom és a plébánia a 1566-os török támadás idején elpusztult. Marcali városából török járási székhely lett. A hívek lelki gondozása a hódoltsági területen gyakorlatilag megszűnt.

 

Az első veszprémi főpásztor, aki a hitélet megszervezését ismét elindította, Jakusics György püspök (1637-1642) volt, aki Somogy megyében megszervezte a koppányi és az andocsi missziós központot.

 

Marcali ez utóbbi misszióhoz tartozott, ahonnan jezsuita atyák egészen Nagykanizsáig paraszti ruhába öltözve, életük kockáztatásával járták a vidéket. Miséztek, prédikáltak, gyóntattak, hitoktatást végeztek és őrizték a hívek lelkében a vallás és az emberi megmaradás hitét. Mivel a városokba, falvakba és pusztákba a jezsuita atyák, és később a bosnyák ferencesek csak igen ritkán tudtak eljutni, azért az ő általuk kiválasztott és irányításukkal a tulajdonképpeni lelkipásztori munkát az ún. licenciátusok végezték. (A licenciátusok olyan kiválasztott katolikus, felnőtt férfiak voltak, akik istentiszteleteket tartottak, áldoztattak, a Szentírásból felolvastak, prédikáltak, kereszteltek, temettek és az esketéseknél hivatalos tanúként szerepeltek.)

 

Az andocsi misszió 1686-ig eredményesen töltötte be a szerepét, majd a szabaddá válás után végre elkezdődhetett az egyházi élet kibontakozása is. Így tehát Buda várának felszabadítása után Somogyország is teljesen felszabadult a török elnyomás alól. Gróf Széchenyi Pál veszprémi püspökre (1687-1710) hárult a nagy feladat, hogy újjászervezze a Veszprémi Egyházmegyét. A somogyi főesperességhez tartozó 10 esperesi kerületben a török hódoltság előtt 189 plébánia működött, míg a felszabadulás után egy sem élte túl a török pusztítást.

 

Széchenyi Pált a püspöki székben gróf Volkra Ottó János (1710-1720) követte, aki 18 plébániát létesített és 11 templom fölépítését szorgalmazta. Ekkoriban mindössze csak 30 működő plébániája volt az egyházmegyének kevés számú pappal, akiket néhány misszionárius segített a lelkipásztori munkában.

 

Volkra püspök halála után 1720-tól 1723. januárjáig Zádory Mihály nagyprépost kormányozta a püspökséget. 1722-ben ő állította vissza a marcali plébániát. Sajnos, papot egyelőre ő sem tudott küldeni, hanem megerősítette licenciátusi tisztében Patkó Istvánt, aki már 1716 óta tevékenykedett a marcali hívek körében.

 

Az első plébánost: Rajky János Ignácot 1724-ben gróf Esterházy Imre püspök (1723-1725) küldte Marcaliba, és ő 14 éven át eredményesen működött. Majd a plébánost 1738-ban Kaposvárra helyezték.

 

Rajky János Ignác igen tehetséges és buzgó lelkipásztor volt, ki a magyar nyelv mellett tökéletesen beszélt németül és horvátul is. Működése alatt, 1724-től ő kezdte el vezetni a Marcali plébánia keresztelési anyakönyvét.

 

A püspökség területén, egy 1726-ból származó egyházmegyei összeírásból tudjuk, hogy a felújításra váró Marcali templomban – valamint Tapolcán – volt csak kőoltár. 1735-ben a főpásztor az egyházmegye 86 plébániáját 6 esperesi kerültbe osztotta be, Marcali ekkor a somogyi esperességhez tartozott.

 

Rajky János Ignác 1737-1738 között bővítette és alakíttatta át a gótikus eredetű templomot, amely elnyerte a barokkra jellemző formáját. (A szintén romos állapotú gombai templom is 1738-ban épült újjá.)

 

1737-ben az egyházközség kérésére a veszprémi püspök a marcali plébániatemplom védőszentjének ünnepét, mely eddig Szent Ányos napján volt, a templom búcsúnapját Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére tette át.

 

Ádám János marcali plébános 1878-ban kezdte írni a plébánia Historia Domusát. A város és a plébánia gazdag, és akkor még föltáratlan történelmi múltjáról szomorúan állapította meg: „Sajnos, hogy ezen időből (1724-től kezdődően) a plébánia történetéből az anyakönyvi adatokon kívül semmi följegyzés sem maradt ránk. Pedig azon időkben még a hagyomány bizonyosan emlékezett a régi parochiáról, a klastromról; valószinűleg az akkor még meglevő romok is adtak volna némi utbaigazítást. Mily érdekes volna most mindezekről, vagy az akkori és a török uralom idejébőli hitéleti és társadalmi viszonyokról olvasni. Meglehet, hogy az akkori plébánosok rá is értek volna följegyzéseket tenni, tapasztalataikat, vagy a hagyomány által megőrzött eseményeket irásba foglalva az utókornak fenhagyni.”

 

Egy 1747-ből származó összeírás Marcalit ekkor már a segesdi esperességhez sorolta, és filiaként Nagy-Gombát és Kis-Gombát nevezte meg. Boronka ekkor még Tótszentpálhoz (később: Somogyszentpál) tartozott, miközben Bize és Gyóta neve nem volt még említve.

 

Marcali plébánosok a középkorban

 

István: 1333 körül
Laurenc (Lőrinc): 1359 körül
Péter: ?-1374
János fia István: 1400 körül
Balázs: 1455-1471 körül
Péter: 1534 körül

 

A Marcaliban lelkipásztorkodó plébánosok névsora 1722-től


1. Patkó István licentiatus 1716 - 1733
2. Rajky János plébános 1724 - 1738
3. Kántor István plébános 1739 - 1740
4. Szopkovics János plébános 1740 - 1763
5. Nagy Antal plébános 1763 - 1775
6. Paczay István c. apát, esperes-plébános 1775 - 1808
7. Tomor János kanonok, esperes-plébános 1808 - 1839
8. Stenger Frigyes plébános 1839 - 1860
9. Koller József plébános 1860
10. Vogronics Antal tb. kanonok, esperes-plébános 1860 - 1878
11. Ádám János c. apát, esperes-plébános 1878 - 1914
12. Rumi István plébános 1914 - 1920
13. Blasutigh Sándor h. esperes-plébános 1920 - 1930
14. Kőszeghy Antal tb. kanonok, esperes-plébános 1930 - 1963
15. Dr. Lukács István főesperes, esperes-plébános 1964 - 1979
16. Révai József c. prépost, tb. kanonok, főesperes, esperes-plébános 1979 - 1993
17. Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános 1993

 

Felhasznált irodalom:


- Marics József: Fejezetek a Marcali plébánia történetéből. In.: dr. Gál József – Laczkó András (Főszerk.): Marcali Története. Várostörténeti tanulmányok. I. kötet. Marcali, 1991.


- Marcali Római Katolikus Plébánia Historia Domus-a I. kötet.

 


Írta és fotó: Kiss Kálmán

 

 

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.