50 év önálló működésű gyermekosztály története mára már a múlté. Hiába küzdött érte gyerek, szülő, barát rokon… akik 3618-an aláírásukkal és az a többszáz ember, aki csendes „sétával” a város főutcáján végigsétálva fejezte ki nemtetszését az átalakítással kapcsolatban.

Az egészségügy átszervezése során a Marcali Városi Kórház és Rendelőintézet nemrég korszerűsített, műszerekkel jól ellátott gyermekosztálya mára már átszervezésre került. Megszűnt a gyermekosztály bent fekvéses ellátása, és most egy úgynevezett „nappali – kórházi” ellátást biztosít, valamint munkaidőn túl ugyanúgy működik tovább a gyerekgyógyászati ügyelet, azaz sürgősségi ellátás.

Az új rendszerrel új helyre telepített gyerekrészleg, a fő épültben, a sürgősségi folyósólyán kapott helyet. Az új helyen új élmény is éri a csemetéket, akik vizsgálatra érkeznek az „osztályra”. Nem kimondottan megfelelő egy gyermek számára, hogy a fájdalomtól küszködő betegek, akik egy-egy „baleset” következtében szintén a sürgősségi ellátásra várva ülnek a folyosón, és várják, hogy ellássák őket. Ott jártamkor egy édesanya két gyermekével érkezett, és próbált bejutni a gyerekrészlegre, de a nagyobbik gyermeke a sok várakozó beteg látványától, inkább hátraarcot vágott be, és elszaladt. Természetesen édesanyja utána sietett a másik karonülő gyermekével, és próbálta megbeszélni gyermekével a látottakat. Nem sokkal később egy babakocsis család próbált szintén révbe érni, hogy a tömegen keresztül bejusson a folyosó végén berendezett gyerekrészlegre. Illedelmesen kérték meg a folyosón álldogáló embereket, hogy beengedjék őket, mivel a babakocsit szűkösen tudták eltolni az ott várakozó emberek közt.

Mindezek ellenére a gyerekrészleg előtt, már javul a helyzet, ott már kicsinosított várórész várja a gyermekeket, és a folyosó elején várakozó tömeg látványa pillanatok alatt feledésbe merül. A vizsgálóba lépve szintén ízlésesen feldíszített szoba tárul a gyermekek elé, így barátságos és meghitt hangulatban kezdődhet a kis betegek vizsgálata. A falon elhelyezett figurák, a matricák kellően lefoglalják őket, és talán a vizsgálat is rugalmasabb és gyorsabb ez által. Két korterem az üvegajtón túl várja azokat az eseteket, amikor helyben még megoldható egy-egy gyermek megfigyelése, esetleg rövid kezelése. A mostani „sürgősségi hely” színvonalas, és első benyomásra megfelelő, de még igencsak „új”, a tapasztalatokat viszont gyermekek és szülők akkor tudják meg, ha szükségessé válik az osztályon való maradás. Remélem a tapasztalat akkor is pozitív lesz. Egy valami mégiscsak hiányzik, a sószoba. Remélhetően mihamarabb megtalálja a vezetőség az ennek szánt helyiséget is, hisz igencsak lenne igény a használatára. Elképzelhető ötletnek tartanám magam részéről, ha a kórház vezetősége nyitott lenne az iránt, hogy a sószoba elhelyezését nem a korházon belül, hanem esetleg a város más részén helyeznék el, pl a korzóban, vagy kulturális központban olyan helyen, ahol mindenki számára elérhető lenne. Ürömben az öröm, hogy a küzdelem ellenére megszűnt gyerekosztály legalább egy kis részre a „miénk” maradt, és itt helyben megoldhatóak lesznek a kisebb ellátások. Az elhelyezés sajnos nem a legjobb helyre sikerült sok szülő elmondása és a magam tapasztalata alapján sem, de ennek kell örülnünk, legalább ennyi megmaradt.  

Minden esetre, a város és környék gyermekei, szülei, rokonai nevében szeretném megköszönni a gyermekosztály munkatársainak - nővéreinek, és kiváló orvosainak - a küzdelmet, amit az osztályért tettek, valamint mindazok áldozatos és önzetlen segítségét, akik a költözésben segítettek. Sikeres gyermek ellátást a jövőben, és zökkenőmentes munkát!

Szabó Andrea – 3 gyermekes édesanya

{module [99]}