Hazavihetjük-e, ha aranyat találunk a Duna-parton vagy a Balatonban?
Többen próbálkoznak aranymosással Magyarországon is, a kérdés csak az, kié a földben, vízben megbúvó arany? A kérdést az Index.hu válaszolta meg az alábbi cikkben.
A világ legnagyobb aranyrögét 1869. február 5-én találta meg Ausztráliában két aranyásó, John Deason és Richard Oats, Victoria állam aranymezőin, egy fa gyökerei között, és a Welcome Stranger (Üdvözlünk, idegen) nevet adták a 72 kilogramm súlyú, 61 centiméter hosszú kincsnek. A két férfi Dunolly városába vitte a rögöt, hogy a London Chartered Bankban lemérjék, de az ércszikla akkora volt, hogy a mérleg túl kicsinek bizonyult hozzá, ezért több darabra törték, és csak az akkoriban készült rajzok alapján készített másolatokból tudjuk elképzelni eredeti méretét és formáját. Alig 10 ezer fontot kaptak érte, egy hasonló rög ma körülbelül 2 millió fontot, jelenlegi árfolyamon körülbelül 900 millió forintot érne. Az összeg azonban akkoriban is azonnal „milliomossá” tette a két szerencsevadászt…
Habár a kézi aranymosás nem esik a bányatörvény hatálya alá, ennek ellenére a terület kezelőjétől – elvileg – engedélyt kell kérni. A Duna legtöbb partszakasza a helyi vízművek, a Balaton-part egyes szakaszai pedig az adott települések kezelésében áll. Mivel semmi nyoma tömeges aranyláznak, rekreációs célokból minden további nélkül lehet szitát forgatni, vagy a Duna-parton akár mosópadokra parti sódert lapátolni, és jelenleg úgy tűnik, azzal a pár morzsa arannyal nem foglalkozik a magyar állam. Amúgy a törvény szerint a hazai föld minden ásványkincse, így az arany is az államot illeti. Arra azonban nem volt példa az utóbbi időkben, hogy egy jelentősebb lelet kiugrassza a nyulat a bokorból, és kiderüljön, milyen is lenne a valódi joggyakorlat, ha valaki mondjuk egy félkilós aranyröggel büszkélkedne a közösségi médiában.
A teljes cikk itt elolvasható.
