Mi lesz veled, Balaton…?
Imádom ezt a tavat! Pedig fürödni már vagy harminc éve nem fürödtem benne, és valószínűleg már nem is fogok. De a látvány, a hangulat, az emlékek kitörölhetetlenek. A Balaton nekem sokkal több, mint egy tó.
Én még megtapasztaltam az 1970-es évek második felének Balatonját. A maihoz képest szinte elképzelhetetlenül sok vendég volt a partján.
Három nyarat húztam le a vendéglátásban. Rettenetesen sokat dolgoztunk, de húszévesen az ember szinte mindent kibír. És imádtuk! Nyugodtan írhatom többes számban, mert így voltunk ezzel nagyon sokan.
Akkoriban még nem beszéltünk klímaváltozásról. Legalábbis mi, fiatalok, nem sokat tudtunk róla.
A Balaton pedig ott volt, tele vízzel, nyaralókkal, élettel.
Ma egészen más képet mutat
Ma kaptam néhány fényképet Balatonlelléről.
Szomorú látvány.
A tó átlagos vízállása ma reggel is mindössze 32 centiméter volt. Október 26. óta gyakorlatilag nem változott.
Pedig már november van, és lassan a téli csapadékban reménykedünk.
A napokban láttam egy riportot, amelyben egy vízügyi szakember arról beszélt, hogy az előrejelzések alapján december és január csapadékosabb lehet.
Ez biztató, de önmagában még nem oldja meg a problémát.
A szakember felidézte a 2002–2003-as rendkívül alacsony vízállás időszakát is. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a Balaton vízkészletének helyreállása hosszabb folyamat lehet, és egyetlen csapadékosabb időszaktól nem feltétlenül várhatunk gyors, tartós javulást.
Nemcsak a következő nyárra kell gondolnunk
A Balaton vízszintje természetesen mindig ingadozott. Voltak szárazabb és csapadékosabb évek, alacsonyabb és magasabb vízállások.
De a szélsőséges időjárási helyzetek és a változó éghajlati viszonyok miatt komolyan kell foglalkoznunk azzal, hogyan őrizhetjük meg a tavat a következő évtizedekre.
És nemcsak a vízpótlás lehetőségeiről beszélek.
A balatoni turizmus jövőjéről is.
Mert lehet, hogy hozzá kell szoknunk: a Balaton vonzerejét egyre kevésbé alapozhatjuk kizárólag a nyári fürdőzésre.
Több egész éves programra, kulturális és sporteseményre, kerékpáros és gyalogos turizmusra, olyan szolgáltatásokra lesz szükség, amelyek a fürdőszezonon kívül is idecsalogatják az embereket.
A Balaton szerelmeseit meg kell tartanunk akkor is, ha éppen nem lehet fürödni a tóban.
Persze mindez nem helyettesítheti a vízgazdálkodási feladatokat. A víz megőrzése, a tó természetes értékeinek védelme és a hosszú távú felkészülés legalább ilyen fontos.
A vízpótlás lehetőségeit is érdemes időben, alapos szakmai vizsgálatok alapján mérlegelni. Nem akkor kell elkezdeni gondolkodni a megoldásokon, amikor már valóban nagy a baj.
Mert a Balatonból csak egy van
Nekem már nem a strandolás hiányozna a legjobban.
Hanem az a látvány, amelyet évtizedeken át megszoktam. A víz csillogása, a part hangulata, a balatoni nyarak emléke.
Tudom, hogy a Balaton nem fog egyik napról a másikra eltűnni. De azt is látom, hogy változik.
És nekünk is változnunk kell vele.
Nem elég reménykedni egy csapadékos télben. Fel kell készülni arra is, ha a következő években ismét ilyen alacsony vízállással találkozunk.
Mert a Balaton nemcsak a partján élőké.
Mindannyiunké.
Mi lesz veled, Balaton…?
Képek: Kerner Krisztina
A cikk elkészítéséhez a szerző a ChatGPT-t használta segítségül.
A galériához kattintson a képre!
