A Balaton egyszerre üdülőparadicsom, érzékeny ökológiai zóna és több mint negyedmillió ember otthona. Lengl Zoltán új balatoni főépítészként abban látja a feladatát, hogy közös nyelvet találjon fejlesztők, önkormányzatok és helyiek között – miközben meg kell védenie mindazt, amiért az emberek a Balatonhoz kötődnek.

A Balatonról sok mindent elmondtak már: hogy a magyar tenger, hogy mindenkié, hogy fejlesztésre szorul, vagy épp hogy túlfejlesztett – írja a főépítésszel interjút készítő hely.hu.

(Az első balatoni főépítészeti fórumról ITT érhető el a Veszprém TV híradása.)

Hely.hu: Hogyan látja az új szerepét balatoni főépítészként?

Lengl Zoltán: – Ez a feladat egyben kihívás is, hiszen új arculatot, identitást kell teremteni a szervezetünknek. Nem a múlt előzményeire szeretnék támaszkodni, hanem valami teljesen újat építeni. A balatoni főépítészi státusz korábban már több ízben is létezett, például az 1950-es évek végén.

– Akkor más rendszerben és feltételek között, de az akkori szakmai munka máig ható eredményeket hozott. Később a feladatok többször átalakultak. A 2000-es évek elején is létezett önálló kizárólag a balatoni üdülőkörzetre fókuszáló főépítész, melyet később régiósítottak, majd a feladatokat 2015-től ismét átszervezték és megyei szintre rendezték. Számomra különleges ez a lehetőség, hiszen régóta dolgozom közigazgatásban, ami megkívánja az embertől, hogy ismerje a határait.

– Ugyanakkor 27 év alatt sokat dolgoztam azon, hogy megváltoztassam a hatósági munkával kapcsolatos sztereotípiákat, és bebizonyítsam, hogy nyitott, segítőkész hozzáállással, szolgáltató jelleggel is lehet államigazgatást működtetni. A balatoni főépítészt összehangoló, kapcsolatépítő, kohéziós szereplőként látom, aki a helyi települési főépítészekre támaszkodva, egységes szemléletmóddal tudja képviselni és támogatni a balatoni táj területrendezési és építészeti céljait.

Mesélne arról az olvasóknak, hogyan alakult a Balaton fejlődése, és milyen szerepe volt az építészetnek ebben? Tudjuk, hogy a Balaton igazi fejlődése az 1920-as évektől indult, amikor tudatosan telepítettek ide intézményeket és kastélyokat, hogy alternatívát kínáljanak az addigi legelegánsabb nyaralóhely, Abbázia helyett.

Azonban még az 50-es, 60-as években is a Balaton egy viszonylag falusias, lassan fejlődő terület volt, utána jött a robbanás, mára pedig a túl gyors fejlődés megállítása van napirenden, ezért hozták létre a balatoni főépítészi pozíciót és a BATÉK-ot. Mi a véleménye erről?

– Igen, dióhéjban ez a folyamat. Fontos megemlíteni, hogy a 19. században elsősorban gyógyturizmus miatt keresték fel a Balatont. A déli vasút kiépítése jelentős változásokat hozott, például a tó partjának szabályozásában, mely hatással volt a tájképre is. A 20. század elején villák épültek Balatonföldváron, Fonyódon, Keszthelyen és Siófokon, melyekre ma is értékes építészeti örökségként tekintünk.

– A kommunizmus idején a tömegturizmus jelentette a fejlődést, ez a folyamat 1957-ben indult, politikai okokból is. Az akkori fejlesztések célzottak és tervszerűek voltak.

Ma viszont az a kihívás, hogy hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a természet védelme és a fejlesztések között. A Covid után nőtt az igény a természetközeli életterek iránt, de a túlzott, egy helyre koncentráló beépítések pont azt a természetközeliséget veszélyeztetik, amely miatt az emberek ide járnak.

A zöldterületek védelme mellett, fontos lenne a már beépült, de alulhasznosított területek megújítása, minőségi fejlesztése.

A területrendezési törvény és A magyar építészetről szóló törvény ezt jól szabályozza: tiltja a zöldterületek megszüntetését, és szigorú feltételeket szab a változtatásokhoz.

– Fontos, hogy a fejlődés tudatos és minőségi legyen, és a természetvédelmi célok mellett az épített környezet megújítása is előtérbe kerüljön.

Összességében a mostani szabályozás hatékony és szigorú, és ezt a tudatosságot kellene a jövőben az egyedi ügyekben is megjeleníteni.

Mit kell tudnunk a BATÉK-ról?

– A BATÉK (Balatoni Területrendezési Terv) egy kormányrendeleti szintű szabályozás, amely elsősorban a vízparti területekre vonatkozik, vagyis jóval szűkebb területet érint, mint az országos területrendezési törvény.

– Nem a lehetőségeket korlátozza, hanem pontosan szabályozza a területhasználatokat, hogy mit, hova és hogyan lehet építeni a part közeli területeken.

Így segíti a balatoni táj és környezet megóvását, miközben keretet ad a felelős, fenntartható fejlesztésekhez.

Végül is akkor tulajdonképpen azért van a balatoni főépítész, hogy ezeket a tájegységi elveket érvényesíteni tudja.

– Igen, de fontos azt is látni, hogy a helyi építési szabályok megalkotása, a települési terv készítése egy összetett és bonyolult jogalkotási folyamat, amely komoly erőforrásokat igényel. A tervezett változások döntő hányadában nem speciális igények miatt történnek, hanem egyéni érdekek miatt.

– El kell érnünk, hogy a méltányolható magánérdekek és a közösségi érdekek egyensúlyban legyenek már a települési terv készítése során is, de még fontosabb, hogy az egyedi építészeti tervek vonatkozásában is.

Ezzel lehet csak elérni a fenntartható, kiszámítható és egyenletes fejlődést. Az építészet közügy. Fontos, hogy minőségi életterek vegyenek körbe bennünket.

És mi ebben a helyi önkormányzatok szerepe?

– Az önkormányzati rendeleteknek tükrözniük kell a helyi sajátosságokat. Ez sokszor nagyon nehéz feladat, mert az önkormányzatoknak sok esetben nincsen megfelelő apparátusuk vagy szakemberük, akik modellezni tudnák a tervezett változásokat. Nem látják előre a változások urbanisztikai következményeit. Itt tud segíteni a főépítész.

Ha azonban nem alkalmaz olyan kollégát, aki az önkormányzatnak érdemben tudna segíteni, sok esetben egyszerűen elvész vagy háttérbe szorul a közösségi érdek, a magánérdekkel szemben.

– Egy fejlesztési szándék esetén a beruházó általában állja a településrendezési tervek módosításának költségeit, és az önkormányzat máris függési viszonyba kerül, úgy érzi nincs beleszólása a terv alakításába, ha egyszer más fizet érte, és embere sincs, aki szakmailag képviselné.

– Pedig egy településterv készítésénél a feleknek partnerként kell együttműködniük és a végeredmény a közös érdekeket, célokat kell, hogy tükrözze. Főépítész nélkül elbillen a szakmai egyensúly. Ezáltal a magánérdek felülkerekedik a közösségi érdekek felett. Jelenleg ez gyakori modell a települési tervek készítésénél. Én ezt a tendenciát szeretném megváltoztatni.

Azáltal, hogy részt veszünk a tervek előkészítésében és véleményezésében, valamint a konkrét építészeti ügyekben is kapcsolódunk a folyamatokhoz, segíthetünk az önkormányzatoknak, a közösségi érdekek érvényre juttatásában. A helyi döntéshozók kezében van a szabályalkotás, ezért kulcskérdés, hogy tudják, értsék és átlássák, hogy mit és miért tesznek.

Hogyan kapcsolódnak ehhez a tervtanácsok?

– A helyi építési szabályok megváltoztatására csak kifejezetten indokolt esetben szabadna sort keríteni. Ha túl sokat és gyakran változtatnak a települések a szabályaikon, akkor félő, hogy súlytalanná válnak azok. Ebben egy kis önmérsékletet kellene tanúsítani az önkormányzatoknak. Ugyanakkor kellően rugalmas rendszert kellene felépíteni.

-A mai gyakorlat szerint a befektetők, a projektjeik realizálását az ingatlanvásárlással kezdik. A projektcélok előkészítésénél gyakran irrelevánsak a helyi sajátosságok és helyi szabályok, mondván majd változtatnak rajta. Jelenlegi gyakorlatban a települési tervek készítése és az egyedi tervek véleményezése két eltérő folyamaton megy keresztül. De a végeredmény a cél egy és ugyanaz, hogy egy minőségi „ház” tudjon létrejönni. Gyakran azért hibázzák el a szabályok lazításával a települések a környezetük alakítását, mert nem kellően megalapozott anyagok alapján hozzák meg a döntéseiket.

– Az lenne a jó, ha már a szabályok változtatása előtt ismert lenne, hogy mit terveznek az érintett területre építeni, a tervezett szabályozás megfelel-e annak a tervezési célnak, amelyet az adott környezetben meg kívánnak valósítani.
Ezek ismeretében felelősségteljesebb döntést lehetne hozni. De fontos, hogy ne feledjük: a pluszépítési jogok értéket képviselnek, tehát ezeknek anyagi vonzatuk is van.

Ezért én azt tartanám igazságosnak, ha ezekért a pluszjogokért a közösség kapna valamit cserébe. Ha például 150 lakásos lakópark épül, miért kell elkeríteni azt? Miért ne lehetne ott kereskedelmi és vendéglátóhely, közfunkció, játszótér vagy egyéb közösségi élményelem, amely a tágabb lakókörnyezetének előnyét is szolgálja.

– Az én egyik feladatom az, hogy ebben a szemléletformálásban nemcsak építészeti, hanem társadalmi értelemben is részt vegyek.

A természetközeli állapotok fenntartása, a környezeti és épített értékek védelme a Balatoni Üdülőkörzetben fokozottabban jelen van. Nem cél senki részéről, hogy ellehetetlenítsük a balatoni beruházásokat, de közös értékrend mentén, együtt gondolkodva kellene őket megvalósítani.

Természetesen minél kevesebb társadalmi feszültség lenne, annál jobb. Éppen ezért fontos lenne kiszélesíteni a társadalmasítást: ha a befektető meg tudja győzni a környék lakóit arról, hogy a fejlesztés mindenkinek előnyös, akkor valósíthat meg ilyen projekteket. Balatoniként azt látom, hogy a nagy lakóparkok egyik problémája, hogy nem állandó lakásként, hanem inkább nyaralóként épülnek.

Ez gond, hiszen a 70-80-as évek balatoni nyaraló társasházai is lepusztultak, mert senki nem akar magas közös költséget fizetni a nyaralóban, így az épületek állapota romlik, és a lakások eladhatatlanná válnak, pedig sokszor jó helyen vannak. Ebből a hibából lehetett volna tanulni.

Ráadásul az új lakóparkokban sok lakást befektetési céllal vásárolnak meg, és Airbnb-ként adják ki, ami jelentősen növeli a főszezoni terhelést. Ettől a helyieknek nem lesz jobb, hiszen a helyi apartmanok és szállodák, amelyek az iparűzési adót fizetik, veszítenek a forgalomból, miközben a tömeg megmarad.

– Ha megnézünk egy 25 négyzetméteres lakást, azt nem lehet elsődleges otthonként használni, ez gyakorlatilag semmire sem elég. Budapesten a szabályozás szerint a 40 négyzetméter az a minimum, amit még reálisan értékesíteni tudnak, de az is inkább egy személynek megfelelő. Családalapításra vagy hosszabb távú életre már nem alkalmas.

– Most pedig sok ilyen ingatlant nem elsődleges lakásként, hanem másodlagos üdülőként, befektetésként vásárolnak meg, ami hosszú távon nem oldja meg a lakhatási problémákat a Balaton környezetében sem.

-A Balaton környékén is jelentkeznek olyan gondok, hogy a fiatalok elvándorolnak, miközben az idősebbek nosztalgiával kötődnek a tóhoz és oda költöznek, a lakosság elöregszik. Súlyosbítja a helyzetet, ha a fiatalokat nem tudjuk helyben tartani.

– Ráadásul sokan csak turisztikai desztinációként tekintenek a Balatonra, pedig itt 270 ezer ember él, és szükség van munkahelyekre, szolgáltatásokra, városias környezetre is, amire a balatoni lakosságnak igénye van.

Beszéltünk már a problémákról: itt élnek helyiek, ugyanakkor nagyon fontos a turizmus is. Ezt a kettőt egyensúlyban kell tartani. Ugyanakkor van igény arra, hogy a Balaton egyre fejlettebb, elegánsabb legyen, legyenek minőségi szálláshelyek és lakóparkok. De közben meg kell őrizni, hogy a Balaton mindenkié maradjon: legyen szabad strand, és bárki végigsétálhasson a parton. Hogyan lehet ezt a sok ellentmondást és igényt ésszerűen szabályozni? Vagy inkább egyéni elbírálásra van szükség?

– A Vízparti Terv pontosan ezt célozza: nem csak a területfelhasználást szabályozza, hanem rögzíti, a Balaton körbejárhatóságának elsődlegességét is. Nem lehet mindenhol száz százalékosan megvalósítani, mert a tulajdonviszonyok ezt nem engedik, de törekedni kell rá. Természetesen lehet vitatkozni a megvalósítás módján is. Nagyon fontos, hogy a burkolatok ne legyenek teljesen vízzáróak, mert az nem előnyös a környezetre.

-Érdemes vízáteresztő anyagokat használni, az környezettudatosabb, és fenntarthatóbb megoldást jelent. Ez a szemlélet azonban még nem igazán terjedt el. A közterületek környezettudatos alakítása példát mutathat a magántulajdonú területek alakításához is.

Beszéljünk az építészeti nyelvezetről. A balatoni arculat nagyon vegyes – nehéz megmondani, mihez is kellene igazodni. Tudjuk, mi nem illik oda (például a mediterrán vagy skandináv stílus), de akkor mi az a balatoni karakter, amit mégis meg lehetne fogni?

– Ez valóban nehéz kérdés, mert a Balaton arculata mindig is egyfajta elvágyódást tükrözött, ezért hozták ide más tájak hangulatát – így lett népszerű például a 20 sz. elején a „svájci villa” típus, ami Keszthelytől Siófokig mindenhol megtalálható. Ma már ezek védett, történeti értékeink pedig eredetileg nem kötődtek a Balatoni tájhoz. Vagy ott az alpesi ház esete, ami kicsit olyan, mint a balatoni hekk, nincs történeti kapcsolata, de már a Balaton része lett.

– Szóval a balatoni karakter nem egységes és nem is feltétlenül eredeti – hanem egy sokrétű, történetileg kialakult stíluskeverék. Ebből kellene ma inspirálódni, táplálkozni és a hely szellemét megragadni – például helyi anyagokkal, arányokkal, és az épített környezethez való érzékeny viszonyulással.

Az alpesi háznak semmi köze a magyar tájhoz, mégis van, amikor jól működik. Például Zánkán van egy egész alpesi házakból álló szálláshely, de igényes, tájba illő, természetes anyagokat használ. A központban nem egy medence, hanem egy tó van, a környezetében balatoni fák, így nem érezzük, hogy nem illene ide.

– Pontosan. Az ilyen példák azt mutatják, hogy nem mindig a forma a döntő, hanem a hozzáállás. Ha egy épület anyaghasználatában, léptékében, elhelyezésében érzékenyen viszonyul a környezetéhez, akkor még egy idegen forma is lehet működőképes. A ma divatos kabinépítészetnek az alpesi ház lehetett az előképe. Ezekből a kisléptékű, minőségi épületekből már sok jó példát találunk a tó körül is. Nem harsányak, nem hivalkodóak, hanem finom, mértéktartó, érzékeny beavatkozással létrehozott épületek. Ezt lenne érdemes követni, ez lehetne a „balatoni ház ”legfontosabb jellemzője.

Vagyis tulajdonképpen a balatoni karakter nem egy konkrét stílus, hanem inkább egyfajta szemlélet?

– Igen. Talán leginkább a mértéktartásban, az anyaghasználatban, a tájba illesztésben fogható meg. És persze ott van a népi építészeti örökség, főleg a Balaton-felvidéken, ahol ezek a házak, utcák sok helyen érintetlenül meg tudtak maradni. Ez egy másik arca a balatoni építészetnek, és fontos lenne ebből inspirálódni.

Tehát nem feltétlen másolni, de valahogy kortárs módon továbbgondolni?

– Igen, de van olyan település, ahol a másolás is tudatos döntés. A Káli medence egyes településein tudatosan törekednek a hagyományos formák alkalmazására.
Ők már túl vannak a trendeken, nem akarnak letisztult vagy látványosan kortárs házakat – szerintük, ha minden új épület ugyanolyan lesz, mint a mellette lévő régi, akkor idővel, már nem tűnnek ki az újak. És a falu jellegzetes karaktere megmarad. Ez egy határozott álláspont, ami szembe megy sok szakmai véleménnyel, de hosszú távon lehet eredménye. A lényeg, hogy a településkép maradjon élő és szerethető.

Térjünk egy picit rá a lakossági párbeszédre és a helyi szakmai fórumokra! Az első balatoni építészeti fórum már le is zajlott. Milyen szerepet szán ezeknek?

– Ezekre a fórumokra nemcsak építészeket, hanem polgármestereket és a lakosságot is nagy szeretettel várjuk. Itt nemcsak a balatoni főépítész, mint olyan céljáról és terveiről lesz szó, hanem lehetőség nyílik a visszacsatolásra is, a visszajelzésekre, ami számomra különösen fontos.

– Az irodánk Balatonfüreden, októberre készül majd el, és szeretném, ha bárki bátran keresne minket.

Fontosnak tartom, hogy a hozzánk fordulókat, legyenek akár lakosok, akár szakemberek, eligazítsuk a közigazgatás útvesztőjében, és közösen keressük a megoldásokat a céljaikhoz. A szemléletformálás is fontos feladat – ennek első lépése szerintem az, hogy kialakuljon egy nyitott, személyes, bizalmi kapcsolat a szakmai szereplők és a lakosság felé.

Ez összecseng az államtitkári kezdeményezésekkel is, melyeknek egyik célja éppen az, hogy a helyi problémákra helyben szülessenek válaszok.

– Pontosan. És ehhez szükség van a helyiek aktív részvételére is – a szakmai szervezetek, a civilek és az ingatlantulajdonosok oldaláról egyaránt. Most is megvannak erre a lehetőségek, például a településrendezési tervek véleményezési szakaszában.

– A gond inkább az, hogy ezek a lehetőségek nem mindig jutnak el az emberekhez, vagy nem világos, hol és hogyan lehet élni a jogszabály adta lehetőségekkel.
Ezért fontos, hogy segítsünk megtalálni ezeket a csatornákat. A helyiek érdekeltek abban, hogy mi történik a környezetükben, és szerintem kulcskérdés, hogy a társadalmi elfogadottság is szempont legyen egy-egy döntésnél. Akkor van baj, amikor megszűnik a kapcsolat, a kommunikáció, és a felek elbeszélnek egymás mellett.

És ez az építkezések szintjén is megjelenhet?

– Igen, fontos lenne, hogy az építtetők már előzetesen párbeszédet kezdeményezzenek. Én hiszek abban, hogy minden az együttműködésen múlik – a kompromisszumkészség a kulcsa mindennek. Ha sikerül közös pontokat találni, akkor lehet valódi, értékálló megoldásokat létrehozni.

Akkor zárásként hadd kérdezzem meg: milyen Balatont szeretne látni tíz év múlva? Mi az Ön célja ebben a pozícióban?

– Fontos feladatunk lesz egy hosszabb távú szabályozási vízió kidolgozása. Lánszki Regő államtitkár úr ezt a tájegységi főépítészi modellt a Balaton körül egyfajta minta projektként indította el, ezért fontos számomra, hogy egy jól működő modellt tudjunk megjeleníteni, amely hosszabb távon hozzájárul a térség fenntartható és minőségi fejlődéséhez.

– Azt szeretném elérni, hogy a tájegységi egyenlőtlenségek csökkenjenek, és a beruházások ne csak néhány kiemelt településre koncentrálódjanak, hanem egyenletesebben valósuljanak meg az üdülőkörzetben így a nemzetgazdasági célok is teljesülnek, miközben a helyi közösségek is nyernek.
Sok lehetőség rejlik a háttértelepülésekben – azokban a balatoni községekben és városokban, amelyek nem rendelkeznek közvetlen a vízparttal. Ezeknek a településeknek van még fejlesztési potenciálja. A szezonális munkaerőhiány és a túlterhelt vízparti sáv is arra mutat, hogy szükség van egy tudatosabb tervezésre. Fontos lenne kihasználni azt a pozitív attitűdöt, ami még mindig megvan az emberekben a Balaton iránt.

– Sokan szívesen élnének itt, nem feltétlenül a vízparton, hanem néhány kilométerrel arrébb is – és ez új lehetőségeket nyithat meg a térség számára.
Ha ezekre tudunk építeni – a meglévő infrastruktúrára, a természeti adottságokra, és a fiatal generációk igényeire – akkor hosszú távon elérhetjük, hogy ne csak néhány nyári hétvégére legyen élhető a Balaton, hanem egész évben vonzó, fenntartható térséggé váljon. Ha most nem foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, később sokkal nehezebb lesz helyrehozni azokat a hibákat, amelyeket ma még megelőzhetnénk.

(A hely.hu fotókkal is illusztrált interjúja ITT olvasható.)