Amikor Marcali fesztiválváros volt – az EuroFolk története - Nem kellett keresni a fesztivált: szembejött az utcán
3. rész – Nem kellett keresni a fesztivált: szembejött az utcán
Talán ez volt az EuroFolk egyik legnagyobb erőssége.
Nem kellett este hétkor jegyet váltani egy színpad előtt ahhoz, hogy az ember találkozzon vele.
Délelőtt a külföldi csoportok szétszéledtek Marcaliban. Táncoltak a piacon, a Künzelsau téren, a Penny környékén, később a fürdőben is. A gyerekeket játékos tánctanításra hívták.
A város néhány napig tele volt népviseletes emberekkel.
A menettánc
A felvonulás külön eseménnyé vált.
A korai hosszabb útvonalon a csoportok a Kórházparkban gyülekeztek, végigvonultak a Széchenyi utcán, befordultak a Rákóczi utcára, majd a Penny környékén tértek le az Európa Park és a szabadtéri színpad felé.
Az indulásnál még ritkásabb volt a közönség, a belvárosban azonban már egyre többen álltak az út mellett, a Rákóczi utcában pedig az erkélyekről is nézték a menetet.
Később lerövidítették az útvonalat. A Kulturális Központtól indultak, majd a Széchenyi–Rákóczi útvonalon vonultak a szabadtéri színpadhoz. A 2010-es program már kifejezetten így hirdette:
„Menettánc a Kulturális Központtól a szabadtéri színpadig.”
Ez a megoldás a fellépőknek is praktikusabb volt. A holmijukat a művelődési házban hagyhatták, a program után pedig az Európa Parkon keresztül rövid úton visszajuthattak értük.
Megjelent a nagysátor
Ahogy nőtt a közönség, újabb helyszínre lett szükség.
Az egykori belső laktanya területén felállították a hatalmas fesztiválsátrat. Benne külön nagyszínpad épült komoly hang- és fénytechnikával, a nézőtéren pedig több száz ember fért el.
A Gödör ettől nem szűnt meg fesztiválhelyszínnek lenni. Továbbra is tartottak ott programokat, de a kiemelt gálák és nagy esti műsorok súlypontja a sátorba került.
És itt már nem egy néptánctalálkozó infrastruktúrájáról beszélünk.
Ez valódi fesztiválüzem volt.
