Úgy néz ki, a párizsi egyezmény nem teljesítésével már egyértelműen lecsúsztunk arról a klímaforgatókönyvről, amivel megőrizhettük volna hosszabb távon a Balatont a mai formájában

– mondta Dr. Honti Márk hidrológus a jelenlegi klímamodellekre hivatkozva. A vízpótlás lehetőségeit vizsgálni kell, a kutatási eredményeknek pedig végre be kellene „csatornázódniuk” a politikai döntésekbe – véleményezte.

Lehet vitatni, hogy a klímamodellek mennyire jók vagy rosszak, de ezek adnak lehetőséget arra, hogy belenézzünk a jövőbe, a jelenlegi tendenciák és tudásunk alapján – szögezte le Dr. Honti Márk (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízügyi Tudományos Tanács, HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat) a tihanyi kutatóintézet (BLKI) tudományos előadóülésén a napokban.

Ezek alapján, ha teljesítjük a párizsi egyezményt, akkor is körülbelül 2040-től ugrásszerűen megnőtt volna a nagyon-nagyon alacsony vízállások előfordulási valószínűsítése, és elkerülhetetlenül kimozdult volna a vízszint olyan alacsony tartományokba, amit most még nem nagyon látunk, 0 és azalatti, – 50 centiméteres vízállást is produkálva (a siófoki vízmércéhez viszonyítva) – magyarázta előadásában a hidrológus.

Mint mondta, a probléma az, hogy az új forgatókönyv, amin jelenleg mozgunk a kibocsátások alapján, egy sokkal rosszabb képet vetít elő. Azt mutatja, 2060-2070 környékétől előfordulhat, hogy tendenciózusan alacsony lesz és marad is a vízszint, és ez már nem garantálja, hogy a tó fennmarad a század végéig abban a formájában, ahogy most megszoktuk. A nyíltvízi terület – eszerint a forgatókönyv szerint – gyökeresen átalakulhat a század végére.

Ez akkor lesz így, ha a szabályozási lehetőségeink a mai szinten maradnak, ami ma még kimerül a többletvíz leeresztésének lehetőségben. Annak egyre kevésbé lesz jelentősége, hogy a szabályozási vízszint-maximum 120 centiméter, mert nem lesz annyi vizünk – mondta a szakember.

Mekkora hatása van a vízszintnek a turizmusra?

Dr. Honti Márk az elmúlt három évtized kutatási eredményeit összegezve kifejtette, hogy a Balaton vízszintje a szokásos tartományban – ami 60-120 centiméter közé tehető – szinte egyáltalán nem befolyásolja a turisztikai bevételek mértékét. A GDP, vagyis hogy mennyi pénze van az embereknek, és az időjárás gyakorolja a legfőbb kimutatható hatást – mutatott rá.

A 60 centiméter alatti vízállásoknak már van befolyásoló ereje, de itt se nagy. „Mondjuk 20-60 centiméteres vízállás között még mindig nem mondhatjuk, hogy ez lenne az elsődleges meghatározója a folyamatoknak” – fogalmazott.

Leszögezte, hogy a vízszintszabályozásnál figyelembe kell venni a turisztikai igényeket, de nem lehet meghatározó szempont abban a kérdésben, hogy milyen vízszintet tartsunk.

Milyen partokat szeretnek az emberek?

A kutató kitért arra is, hogy az általános narratíva szerint mindenki szereti a természetes partszakaszokat: „A valóság az, hogy a szolidan szabályozott, szolidan beépített és használható partok jelentik a legnagyobb vonzerőt”.

A felmérések szerint a teljes beépítettség és teljes vadság sem tetszik az emberek többségének. Amiben teljes az egyetértés, amit mindenki nagyon utál, ha nem mehet oda a parthoz, mert magántulajdonban van – ismertette a felmérési eredményeket.

Alkalmazkodni kell

A vízszint változása elkerülhetetlen a közeljövőben, bármilyen szabályozási eszközhöz nyúlunk. Ha sor kerül vízpótlásra, akkor se tudjuk megakadályozni, hogy alacsony vízállások forduljanak elő, akár több éven keresztül is – summázta a helyzetet a hidrológus.

Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy alkalmazkodni kell az alacsony vízálláshoz a strandokon, kikötőkben, sétányokon. Olyan parthasználat kialakítására van szükség, ami különböző vízszintek esetében is használható. Ezeknek csak egyike a lidósítás.

Az alkalmazkodás egyik része a kommunikáció. Azt, hogy túl kevés vagy túl sok a víz a Balatonban, az emberi igények határozzák meg, amik befolyásolhatók – mondta a szakember. Példaként említette, hogy 2003-ban 50 centis vízállásnál tört ki a sajtópánik, majd a vízszint 10 centivel történt megemelése után, közel másfél évtizeddel már a pánikolás 80 centiméteres vízállás környékén.

Tudván, hogy nem kerülhetjük el a vízszintingadozást, próbáljuk meg befolyásolni sajtóhírekkel és a tájékoztatásokkal az ingerküszöböt, és elkerülni a felesleges pánikolást. Az alkalmazkodás egyik formája lehet az is, ha ösztönözzük a kisebb merülésű vitorlások elterjedését a tóban
– javasolta.

Számolni kell azzal, hogy kisebb vízszintkülönbségek is ugrásszerű változást okoznak a behajózható területek nagyságában – mutatott rá.

A vízpótlás lehetőségét vizsgálni kell

A Balaton vízpótlásának kérdése 2003 óta napirenden van, illetve lekerül a napirendről, aztán az aszályos években újra előkerül.

Dr. Honti Márk az éghajlati előrejelzések alapján kifejtette, ha reálisan megvalósítható vízpótlási mennyiségekkel számolunk, az nem lesz arra elég, hogy az alacsony vízszinteket teljesen elkerüljük.

Nem tudunk olyan infrastruktúrát kialakítani, és nem is lenne tanácsos a különböző vízmennyiségi és vízminőségi kockázatok miatt, ami teljesen elkerülné a kellemetlen vízszinteket.
– mondta.

A vízpótlási lehetőség arra lehet elég, hogy a több éves aszályok, mint amilyen a kétezres évek elején volt – és aminek lehet, hogy most is a közepében vagyunk – tartós hatásit mérsékelni tudjuk. Például a jelenlegi helyzetben másfél év alatt vissza tudjuk tölteni a tavat 60-70 centiméteres vízállásara akkor is, ha elhúzódó s csapadékhiány. A vízpótlással a vízállások nagy kilengéseit korlátozni lehet – magyarázta a hidrológus.

A Balaton és a Velencei-tó összehasonlítása

A vízkészlet ingadozása szorosan követi egymást a Balaton és a Velencei-tó esetében.

Kissé leegyszerűsítve az mondható, hogy amit a Velencei-tóban látunk az a Balaton állapota körülbelül 2040 után – függően attól, hogy hogyan fog a klímaváltozás lezajlani. Ez aggasztó, de annyiban kevésbé, hogy a Balaton mélyebb, mint a Velencei-tó, tehát itt egyméteres vízszintcsökkenés nem okoz olyan drámai körülményeket

– véleményezte. Hozzátette, látható, hogy a balatoni folyamatok abba az irányba haladnak, amik a Velencei-tónál már megtörténtek.

A politika semmibe veszi a kutatási eredményeket

Műszaki-, természettudományi-, társadalomtudományi és közgazdasági kutatások próbálják felderíteni 8-10 éve, hogyan lehetne a Balaton-régiót egy klímaadaptív irányba elmozdítani.

A Balaton nemzetgazdasági tényező a turizmusa és az ingatlanvagyona miatt is, a téma vizsgálata mégis teljesen ad hoc módon zajlik. A politikai figyelem ebből a szempontból rapszodikus, vagy általában hiányzik
– fogalmazta meg kritikáját Dr. Honti Márk.

Hozzátette: „Valószínű annak a politikai aktivitásnak az elérése, hogy tegyünk végre valamit a tóért, egy szélsőséges helyzethez fog kötődni, aminek egy elhamarkodott döntéshozatal lesz a vége”.

Hangsúlyozta, ezt a témát vizsgáló számtalan projektbe vettek részt intézetek kutatói. Van tehát háttérismeret, vannak háttértanulmányok arról, mit kellene tennünk ahhoz, hogy a régió és a tó élhetősége megmaradjon, „de ennek a becsatornázódása a döntésekbe az valahogy akadozik már elég régóta” – mondta.

„Cselekvési szinten nagyjából nem történt semmi”

A hidrológus sorolni kezdte az utóbbi évek főbb kutatási megállapításait:

körülbelül nyolc éve tudják, hogy a tóban jelentős vízszintváltozásokra kell számítani, körülbelül hat éve tudják, hogy a vízpótlás kérdésének vizsgálta elkerülhetetlen, ezekhez alkalmazkodni kell, kiderült, hogy a tartósan magas vízszint – ami most nem aktuális, de korábban előfordult – növeli az algavirágzás kockázatát és a nádasoknak sem tesz jót.

Különböző intézkedéseket javasoltunk mind a tó, mind a vízgyűjtő területén azért, hogy a turisztikai vonzerő megmaradhasson. Javasoltuk a vízpótlás vizsgálatát, adaptív parthasználati módokat terveztünk, számtalan olyan kérdéskört vizsgálatunk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a változást menedzselni tudjuk, ugyanakkor cselekvési szinten nagyjából nem történt semmi.

Dr. Honti Márk érdekességképpen bemutatta azt a 2022-ben lezárult, algavirágzással kapcsolatos projekt ütemtervét, amiből semmi nem valósult meg. „A piros vonal jelzi, hol kellene tartatunk, és hogy nemsokára kész lettünk volna, ha elkezdtük volna azokat a beavatkozásokat, amiket meg kellene tettünk” – mutatta be ábrán.

A szakmai konszenzus megvan

A hidrológus szerint abból, hogy nem történik semmi, arra lehetne következtetni, hogy nincs szakmai konszenzus az egyes lépések között. Ez nem igaz – szögezte le.

Egy elég széles konszenzuális platformot sikerült a kutatók és a menedzserek között felépíteni arról, hogy mit kellene tenni a tónál, de ez sem volt elég a döntéshozóknak
– fejtette ki.

Azt mondta előadása végén, kíváncsian várja, mi fog történni a Balatonban. „Nem természeti szempontból, mert arról elég sokat tudunk, hanem amiatt, ahogy például a jelenlegi dunai történéseket is kezelik” – jegyezte meg.

Fotó: Facebook/Jozsef Porosznyak