Mi lett volna, ha megépül a Bős–Nagymarosi vízlépcső?
A Bős–Nagymarosi vízlépcső építésének leállítása a rendszerváltás egyik legismertebb döntése volt. Közel negyven évvel később, a gyakoribb aszályok és a Duna egyre alacsonyabb vízállásai miatt ismét sokan felteszik a kérdést: vajon ma hasznos lenne-e a beruházás?
A szakemberek szerint a vízlépcső nem növelte volna a Duna vízmennyiségét, de szabályozottabbá tehette volna a folyó vízjárását. Ennek előnye lehetett volna a biztonságosabb hajózás, a megújuló villamosenergia-termelés és bizonyos mértékben a kisvizes időszakok hatásainak mérséklése.
Felmerül az is, hogy a Paksi Atomerőmű számára nagyobb biztonságot jelentett volna-e. A válasz nem egyértelmű. Bár a szabályozottabb vízjárás kedvező lehetett volna, Paks vízellátását elsősorban a Duna teljes vízgyűjtő területéről érkező vízmennyiség határozza meg. A nagymarosi vízlépcső önmagában nem oldotta volna meg az aszályok és a klímaváltozás okozta problémákat.
Ugyanakkor a beruházás jelentős környezeti változásokat is okozott volna. A Dunakanyar természeti képe átalakult volna, és a folyó élővilágára is komoly hatással lehetett volna.
A legtöbb szakértő ma úgy látja, hogy a vízlépcsőnek lettek volna kétségtelen előnyei, ugyanakkor jelentős ökológiai ára is. A klímaváltozás korában a hangsúly egyre inkább a korszerű vízvisszatartási megoldásokon és a természetközelibb vízgazdálkodáson van, nem pedig egyetlen nagy folyószabályozási beruházáson.
Kép: ChatGPT - Illusztráció!
