Felszentelték a horvátkúti oltárképet...
Vasárnap -2024.december 15.én 15.00 óra - délutáni Szent misén került méltó helyére, Bakó Béláné Anna néni által festett és adományozott kép a horvátkúti Szent Anna templomba.
Tölgyesi Dávid prédikációjában elmondta, hogy több szempontból is érdekes az adományozás ideje, illetve elhelyezés alkalma.
Egyrészt azért mert az Adventi koszorú harmadik gyertyája az öröm szimbolikája. Anna néni, a kellemes, szép, az életét döntően befolyásoló szakaszát élte meg Horvátkúton, ezért számára egyértelmű volt, hogy ezt a közösséget ajándékozza meg Karácsony közeledtével.
Másrészt azért, mert élete talán egyik legnehezebb időszakában, festmény témájára is figyelemmel, vallásos, keresztény, Jézus kereszthalálát megörökítő pillanathoz fordult.
A kép elkészítését a fiát elvesztő anya lélek állapota inspirálta. A kép hátoldalán az alábbi írás található.
„ Bakó Zoltán 1957 – 2024 emlékére festette és ajándékozta az édesanya, Bakó Béláné a horvátkúti Szent Anna Templomnak, ahol a fiát megkeresztelték.
A témát Caspar Dávid FRIEDRICH „Kereszt a hegyekben” c. Tetschen oltár- hatásara. Horvátkút, 2024. november 02.
Dr. Huszár Mihály történésszel és Tölgyesi Dávid plébániai kormányzóval vettük át az adományozótól.
Anna néni így emlékszik vissza a pályája kezdetére, amely Horvátkúton indult.
( Saját írása teljes terjedelemben. )
„ Horvátkút – emlékképek az ötvenes évekből.
Bakó Béláné sz. Szepesi Anna vagyok 88 éves földrajz és rajz szakos, nyugdíjas általános iskolai tanár. Abból az eseményből indult el a visszaemlékezésem, hogy a napokban ajándékoztam a „Kereszt a hegytetőn” című festményemet a horvátkúti Szent Anna templomnak.
Számomra Horvátkút volt mindennek a kezdete. 18 évesen helyeztek oda a Szegedi Tanítóképző gyakorlóéveseként 1955 júniusában. Tetszett a táj, de elkeserítettek a körülmények. Nincs köves út, nincs villany, az iskola ablakin lógtak a foghíjas zsaluk. Benn olajos padló, hat személyes hosszú iskolapadok, egy óriás vaskályha, egy rozoga szekrény, háromlábú tábla, egy gubacsokból drótra fűzött „számológép”, így nevezték.
Három tanerős iskola, két tanteremmel. Egy osztály délután járt. Összevonva együtt járt az 1. és 3. osztály – a 2. és 4. osztály. A felső tagozat 5-8-ig összevonva.
Volt tábla és kréta és vagy 40 gyerek egy osztályba. A tankönyvek nagy része az előző évekből begyűjtött, eléggé elnyűtek. Ezek ellenére szépen haladtunk. A második év végen már jutalmat is kaptam a járási vezetőktől.
Máig elismeréssel gondolok az akkori szülőkre, akik fegyelemre, szorgalomra, szófogadásra, munkára nevelték gyermekeiket.
