A vén boomer sírva fakadt… ja nem, csak már megint reménykedik
Megéltem hetven évet és három rendszerváltást. Ennyi után az ember már nem naiv – csak rutinosan csalódik.
1990-ben még komolyan vettem ezt az egészet. Hittem, vártam, lelkesedtem… Aztán gyorsan megtanultam, hogy a történelem nem ígéreteket vált be, hanem illúziókat cserél.
2010-ben nem a Fideszre szavaztam, de gondoltam: „ennél rosszabb úgysem lehet.” (Ez az a mondat, amit a történelem különösen szeret hallani.)
2026… hát persze, hogy győzött az a párt, akit favorizáltam!
Most már tényleg csak azért reménykedem, - mert úgy látszik, ez az egyetlen rossz szokásom, amit nem sikerült kinőni -, hogy megvalósul mindaz, ami ahhoz kell, hogy újra Európa megbecsült nemzete legyünk.
A terv egyszerű: kihúzni 2034-ig. Nem azért, mert olyan nagy terveim vannak – csak kíváncsi vagyok, hogy végre történik valami és visszaérünk Európába.
