A Marcali Városi Fürdő mellett áll egy hatalmas épület. Tető van rajta, ablakai is vannak, messziről akár azt is gondolhatná az ember, hogy egy működő szállodát lát. Pedig vendég még soha nem jelentkezett be a recepcióján.

A marcali gyógyszálló történetét sokan az építkezés 2009-es megkezdésétől számítják. Pedig az álom ennél jóval régebbi. Több mint három és fél évtizedre kell visszamennünk az időben, és közben találkozunk amerikai, olasz, izraeli, holland, ír és orosz–magyar befektetőkkel, a Danubiusszal, egy háborúval, gazdasági világválsággal, tulajdonosváltásokkal, halálesetekkel, támogatásokkal, hitelekkel és újabb meg újabb ígéretekkel.

És mindeközben a szálloda csak nem akar elkészülni.

Egy Polski Fiat, egy bécsi út és a délszláv háború

A történet valójában már a rendszerváltás környékén elkezdődött.

Dr. Sütő László, Marcali akkori polgármestere egy 2014-ben készült hosszú interjúban idézte fel, hogy Suchman Tamással már 1989–90-ben befektetőket kerestek a marcali termálvíz turisztikai hasznosítására.

1990-ben úgy tűnt, siker koronázza a próbálkozást. Egy amerikai–olasz befektetői csoporttal már odáig jutottak, hogy elkészültek az aláírandó szerződések. Sütő László visszaemlékezése szerint Suchman Tamással egy Polski Fiattal indultak Bécsbe, hogy nyélbe üssék az üzletet.

A történelem azonban közbeszólt.

A délszláv háború kitörése miatt az amerikai befektetők gondolkodási időt kértek, majd néhány hét múlva jelezték: a háború közelsége és az ebből fakadó turisztikai kockázat miatt elállnak a marcali beruházástól.

Egy majdnem aláírt szerződésből így nem lett semmi.

A Danubius és a nagy terv

A fürdő és a gyógyszálló gondolata azonban nem tűnt el. A következő években újabb befektetőkkel tárgyaltak, majd az 1990-es évek második felében Suchman Tamás közvetítésével a Danubius is bekapcsolódott a projektbe.

A terv ekkor még egy egységes fürdő- és gyógyszálló-komplexumról szólt.

Hogy mekkora léptékben gondolkodtak, jól mutatja egy 2001. június 5-i korabeli tudósítás: hárommilliárd forintos beruházást terveztek, benne egy 217 ágyas, négycsillagos gyógyszállóval, városi stranddal és napi 400 ember ellátására alkalmas gyógyászati részleggel. A város addigra már mintegy 200 millió forintot költött az előkészületekre.

A Széchenyi-tervhez benyújtott 800 millió forintos támogatási pályázat azonban nem nyert.

Ez lett a történet egyik meghatározó fordulópontja.

Kettéválik a fürdő és a szálloda sorsa

A sikertelen pályázat után megszületett a döntés: szétválasztják a fürdőt és a gyógyszállót.

2001 júliusában már arról szóltak a hírek, hogy a város külön pályázik a mintegy 800 millió forintos strandberuházásra. Akkor azt is tudták, hogy a kettéválasztás drága lesz: Suchman Tamás mintegy 300 millió forintos többletköltségről beszélt, mert az infrastruktúra egy részét kétszer kell kiépíteni. A Danubius ugyanakkor továbbra is számolt a marcali szállodával.

A két, eredetileg együtt megálmodott beruházás sorsa ettől kezdve egészen másképpen alakult.

A fürdő megépült, és 2003 augusztusában megnyitotta kapuit.

A gyógyszálló története viszont csak most kezdett igazán bonyolulttá válni.

A Danubius kiszáll, de üzemeltető maradt volna

2008 januárjában a Danubius Hotels Nyrt. értékesítette a Marcali Szálloda Kft.-ben meglévő 56,7 százalékos tulajdonrészét. Ez azonban nem azt jelentette, hogy teljesen hátat fordított volna Marcalinak: egyidejűleg szándéknyilatkozatot adott arra, hogy az elkészült szállodát üzemeltesse.

A projektben egy hollandiai bejegyzésű, izraeli hátterű befektetői kör, a Central European Estates – CEE – vált meghatározóvá.

2008 novemberében már arról számoltak be, hogy a Marcali Szálloda Kft. 90 százaléka izraeli érdekeltségé, 10 százaléka pedig a marcali önkormányzaté. Az akkori tervek szerint egy több mint 110 szobás, mintegy 230 ágyas, négycsillagos medical- és wellnessközpont épült volna, csaknem 120 új munkahellyel.

A beruházás 572 millió forint uniós és magyar támogatást is nyert.

És végre valóban elkezdődött az építkezés.

Amikor már tényleg úgy látszott, hogy elkészül

2009-től látványosan nőtt ki a földből a szálloda a fürdő mellett.

A beruházók 2009 és 2011 eleje között a korabeli adatok szerint mintegy 1,8 milliárd forintot költöttek az építkezésre. A 116 szobás, négycsillagos gyógyászati és wellnessközpontot eredetileg 2011 tavaszán szerették volna átadni.

Az épület körülbelül 56 százalékos műszaki készültségig jutott.

Személyes emlékem is van ebből az időből. A Marcali Portál szerkesztőjeként jártam az épületben, és láttam egy már berendezett szobát is.

Akkor úgy nézett ki, hogy minden rendben van.

Ott állt az épület, haladtak a munkák, még azt is meg lehetett mutatni, milyen lesz majd egy szállodai szoba.

Ki gondolta volna akkor, hogy az első vendégre még másfél évtizeddel később is várni kell?

Gazdasági válság, finanszírozási gondok – majd meghalt a tulajdonos

A 2008-ban kezdődött gazdasági világválság azonban egyre nehezebb helyzetbe hozta a beruházást.

2011 nyarán még 1,7 milliárd forintos hitelszerződést kötöttek a Magyar Fejlesztési Bankkal, de a hitelt végül nem hívták le. A magas finanszírozási költségek mellett a CEE nem folytatta az építkezést, és tulajdonrészének értékesítése mellett döntött.

Aztán újabb, váratlan fordulat következett.

2011 szeptemberében elhunyt Yuli Ofer izraeli milliárdos, a CEE mögött álló befektető. A későbbi összefoglalók szerint örökösei idővel megváltak a magyarországi ingatlanérdekeltségektől.

Sütő László a 2014-es visszaemlékezésében szintén a meghatározó befektetők halálát nevezte meg a projekt egyik súlyos problémájaként, amely után az építkezés több évre megállt.

Az Ofer-érdekeltség magyarországi portfóliójának átalakulását jól jelezte az is, hogy a befektetői körhöz tartozó budapesti Le Méridien luxusszálloda 2012-ben új tulajdonoshoz került.

Mindez nem bizonyít közvetlen ok-okozati kapcsolatot a marcali beruházás sorsával, de jól mutatja, milyen jelentős változások történtek ekkor a projekt mögötti befektetői háttérben.

Új remény: jön a Ferrobeton

2013-ban ismét úgy tűnt, hogy megmozdul valami.

A Ferrobeton Szerkezetépítő Kft. 23,3 százalékos tulajdonrészt szerzett a Marcali Szálloda Kft.-ben. A cég vállalta, hogy szerkezetkész állapotba hozza az épületet és elvégzi az állagvédelemhez szükséges munkákat.

Ekkor a Marcali Város Önkormányzata továbbra is 10,4 százalékos tulajdonos volt a projektcégben.

A Ferrobeton teljesítette is vállalásának jelentős részét: 2014 tavaszára elkészült az épület szerkezete, sőt a külső medence szerkezeti munkái is folytatódtak.

Megint volt ok a bizakodásra.

De a szálloda továbbra sem nyitott ki.

Már az árverés következett

2018-ra a történet újabb mélyponthoz érkezett.

Jogerős bírósági ítélet állapította meg, hogy a félkész marcali gyógyszálló értéke 1 milliárd 920 millió forint, és megnyílt az út az árverés előtt. A beruházás addigi többségi tulajdonosa ekkor már a Ferrobeton volt, amely az előző években több mint százmillió forintot költött az épület állagmegóvására.

Az árverés azonban végül elmaradt.

Ismét megjelentek ugyanis új befektetők.

Új tulajdonosok, újabb nagy tervek

2020-ban egy orosz–magyar befektetői kör került a projekt mögé. A későbbi adatok szerint Rahimkulov Ruszlan Megdetovics Greennovatív Energetikai Fejlesztő Kft.-je és Zentai Péter Peter's Consulting Kft.-je fele-fele arányban vásárolta meg a Marcali Szálloda Kft.-t. Az új tulajdonosoknak első lépésként mintegy 600 millió forintnyi adósságot kellett rendezniük.

2021-ben ismét nagyszabású tervek születtek.

A kormány három évre ütemezve összesen 588 millió forintos hozzájárulást jelentett be. Az elképzelések szerint 2024 tavaszára egy 120 szobás, hat medencés, háromszáz fős konferenciateremmel rendelkező négycsillagos superior családi wellness- és gyógyszállónak kellett volna elkészülnie. A szállodára 4–4,5 milliárd forintot, a teljes fejlesztésre akár 7–7,5 milliárdot terveztek.

2024 tavasza elmúlt.

A szálloda nem nyitott ki.

És hol van ebben Marcali városa?

Ezen a ponton érdemes tisztázni valamit, mert a félkész szálloda miatt időről időre az önkormányzatot hibáztatják.

A szálloda ma nem Marcali városának tulajdona.

Az önkormányzat annak idején ingatlanapporttal szerzett valamivel több mint tízszázalékos részesedést a Marcali Szálloda Kft.-ben. Éveken keresztül kisebbségi tulajdonosként volt jelen a társaságban. 2013-ban például 10,4 százalékos részesedése volt, későbbi önkormányzati kimutatásokban pedig 10,64 százalék szerepelt.

2020. március 10-én azonban Marcali Város Önkormányzata eladásra meghirdette a Marcali Szálloda Kft.-ben meglévő üzletrészét.

A 2020. év végi önkormányzati vagyonkimutatásban a Marcali Szálloda Kft.-nél már 0 százalékos önkormányzati tulajdon szerepel.

Ezért fontos egyértelműen kimondani:

A félkész szálloda ma magántulajdonban lévő beruházás. Marcali Város Önkormányzatának nincs tulajdonrésze a Marcali Szálloda Kft.-ben, így a szálloda befejezése sem önkormányzati beruházás.

2025-ben ismét „mozdult valami”

2025-ben újra előkerült a szálloda ügye.

Zentai Péter egy interjúban arról beszélt, hogy tudatos döntés eredményeként vették át a marcali fejlesztést. A korábbi terveket újra kívánják gondolni, az épületet „újrakalibrálják”, és továbbra is az a céljuk, hogy egyszer megnyissák.

Arról is beszélt, hogy az eredeti, korábban támogatott projekt lezárásához kapcsolódó állami és európai uniós támogatást visszafizették, a vállalkozókkal pedig elszámoltak.

Vagyis az eredeti beruházási konstrukció története lezárult.

A szálloda története azonban még nem.

Az álom és a valóság

Van egy régi látványtervünk.

Gyönyörű, fehér, elegáns szálloda áll rajta a fürdő mellett. Előtte medencék, körülötte park, teraszok, vendégek – egy olyan komplexum, amelynek megépítése alapjaiban változtathatta volna meg Marcali turizmusát.

És van egy mai fényképünk.

A két képen ugyanaz az épület ismerhető fel.

Az egyik az álom.

A másik a valóság.

Közöttük pedig több mint három évtized története húzódik.

Egy majdnem aláírt bécsi szerződés, amelyet elsodort a délszláv háború. A Danubius megjelenése. Egy hárommilliárdos közös fürdő- és szállodaprojekt. Egy sikertelen pályázat. A fürdő és a szálloda útjának kettéválása. Izraeli befektetők. Uniós támogatás. Egy világválság. Egy félbehagyott építkezés. Egy milliárdos tulajdonos halála. Újabb befektetők. Állagmegóvás. Árverési fenyegetés. Új tulajdonosok. Újabb milliárdos tervek.

És újabb határidők.

A történet egyik különös fintora, hogy az eredetileg együtt megálmodott két beruházás közül a Marcali Városi Fürdő több mint húsz éve működik. A mellette álló gyógyszálló viszont még soha nem fogadott vendéget.

Hogy ez változik-e valaha?

Erre ma sem tudjuk a választ.

A félkész épület azonban ott áll a fürdő mellett, és emlékeztet arra, hogy Marcaliban van egy több mint három évtizedes történet, amelynek az utolsó fejezetét még mindig nem írták meg.

Kép: ChatGPT - Illusztráció!