Marcali, a katonaváros - II. rész – „Város a városban”
Város a városban
Az ötvenes évek elején felépült két marcali laktanya néhány évtized alatt valóban „várossá vált a városban”. Saját szolgálatokkal, műhelyekkel, raktárakkal, étkezdékkel és szigorúan szabályozott belső élettel működtek. A hetvenes évek végén a két laktanyában együtt mintegy háromezer katona szolgált. A kerítés egyik oldalán ott volt a katonai világ, a másikon Marcali – a kettő azonban egyre szorosabban összekapcsolódott.
Egy fiatal tiszt megérkezik Marcaliba
Kőrösi András 1974-ben végzett a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. Első tiszti beosztása Marcaliba szólította, a zalaegerszegi gépesített hadosztály fegyverzetjavító műhelyéhez.
A várost korábban nem ismerte. A belső laktanya szomszédságában lévő Nőtlen Szállón kapott elhelyezést.
Első benyomásai évtizedek múltán is megmaradtak benne.
Furcsa volt számára, hogy az akkori nagyközség központjában egy kerítéssel és szögesdróttal körbevett katonai objektum áll. Kívülről is látni lehetett a fegyveres őrök váltását, és a laktanyából kiszűrődtek a katonai élet jellegzetes hangjai: a sorakozók, a technikai mozgások, az alaki szemlék zajai.
A külső laktanya egészen más léptéket jelentett.
Kőrösi András fegyverzettechnikai javítóműhelye egy külön elkerített részen működött. Visszaemlékezése szerint maga a laktanya hatalmas volt: tüzér alakulatok sora kapott benne helyet. Fiatal tisztként évekbe telt, mire részletesen megismerte, hogy a hatalmas objektumon belül mi hol található és milyen feladatot lát el.
Minden megvolt a kerítésen belül
A két laktanya a kor színvonalán szinte önállóan működő egység volt.
Erre szükség is volt, hiszen a katonai szolgálat nem ért véget délután négykor. A laktanyák a nap huszonnégy órájában működtek.
Ügyeleti szolgálatok dolgoztak, fegyveres őrség vigyázta az objektumokat és a lőszerraktárt. Működtek a műhelyek, raktárak, étkezdék, egészségügyi és hadtápszolgálatok. A technikai eszközök karbantartása és javítása ugyancsak folyamatos feladatot jelentett.
A katonák mindennapi ellátásának jelentős része természetesen a civil gazdaságból érkezett, de a kapun belül gyakorlatilag minden rendelkezésre állt ahhoz, hogy a laktanya saját rendje szerint működjön.
Kőrösi András megfogalmazásában valóban „város a városban” volt.
A katonák mindennapi ellátásának jelentős része természetesen a civil gazdaságból érkezett, de a kapun belül gyakorlatilag minden rendelkezésre állt ahhoz, hogy a laktanya saját rendje szerint működjön.
A katonai jelenlét ugyanakkor már az első időszakban túlnőtt a laktanyák kerítésén. A hivatásos állomány elhelyezésére megkezdődött a szolgálati lakások építése is. Az elsők közé tartozott a két jellegzetes L alakú lakóépület, amelyek a város részeként ma is állnak.
Háromezer katona Marcaliban
A helyőrség létszáma az évtizedek során változott, de a hetvenes évek végén érte el egyik csúcspontját.
Egy 2003-as visszatekintés szerint ekkor a két marcali laktanyában mintegy háromezer katona szolgált.
Kőrösi András szerint ez egyáltalán nem túlzó adat. Amikor mindkét laktanya teljes létszámmal működött, és a hivatásos, továbbszolgáló és polgári állományt is figyelembe vesszük, valóban ekkora tömeg kapcsolódhatott a helyőrséghez. Mozgósítási feladatok, tüzérségi éleslövészetek és nagyobb gyakorlatok idején pedig még látványosabb volt a katonai jelenlét.
Egy ilyen létszám egy Marcali méretű település életében óriási súlyt jelentett.
A hetvenes-nyolcvanas években már senki nem csodálkozott azon, ha katonákkal találkozott az utcán, a közintézményekben, az üzletekben vagy a közlekedésben.
Az egyenruha hozzátartozott Marcali mindennapi képéhez.
Műszakiak és tüzérek
A belső laktanya története elsősorban a műszaki katonákhoz kötődött.
Az itt szolgáló alakulat történetének egyik legfontosabb fejezete a 36. önálló műszaki zászlóalj működése volt. A műszaki katonák feladatai messze túlmutattak a laktanya kerítésén, és munkájuk később Marcali fejlődésében is több helyen nyomot hagyott.
A külső laktanya elsősorban a tüzérség otthona lett. Kőrösi András 1974-es érkezésekor önálló tüzérdandár, annak tüzérosztályai és tüzérezred is működött a hatalmas objektumban.
A tüzérséghez nagy mennyiségű technika, fegyverzet és természetesen lőszer tartozott.
Kőrösi András szerint a helyőrségi lőszerraktárról ma már kevés szó esik, pedig fontos része volt a marcali katonai rendszernek. Jelentős mennyiségű tüzérségi és lövészlőszert, valamint robbanóanyagot tároltak ott.
Tízezrek fordultak meg Marcaliban
A pillanatnyi létszám azonban csak az egyik módja annak, hogy érzékeltessük a helyőrség nagyságát.
Egy 2003-as katonatalálkozón Fehér János helytörténeti kutató úgy foglalta össze a belső laktanya történetét, hogy fennállása alatt több mint tízezer sorkatona és mintegy kétszáz tiszt, illetve tiszthelyettes szolgált ott.
Voltak, akik csak sorkatonai szolgálatuk néhány hónapját vagy évét töltötték Marcaliban. Mások évtizedekre maradtak.
Sokan itt alapítottak családot, itt kaptak lakást, gyermekeik már Marcaliban jártak óvodába és iskolába. Akadtak olyanok is, akik katonaként kerültek ide, de nyugdíjasként már marcaliként tekintettek magukra.
Nem csak szolgálatból állt az élet
A laktanyák sajátos világa természetesen nemcsak szolgálatból, kiképzésből és gyakorlatokból állt.
Kulturális rendezvények, sport, közösségi programok is hozzátartoztak az élethez. A marcali katonák még több magyar film forgatásán is szerepeltek statisztaként – ma már talán ez is a helyőrség kevésbé ismert történetei közé tartozik.
A laktanya tehát zárt világ volt – de sohasem lehetett teljesen elszigetelt.
A katonák élelmezése, ellátása, családjaik élete, a lakások, az iskolák, a kereskedelem és a szórakozás mind összekötötte őket Marcalival.
Kőrösi András ezt úgy fogalmazta meg: a laktanya belső élete valóban külön világ volt, ugyanakkor „ezer szállal” kötődött a városhoz.
És éppen ez lett a következő évtizedek egyik legfontosabb története.
A következő részben kilépünk a laktanyák kapuján. Megnézzük, hogyan alakította át a honvédség Marcali hétköznapi életét: a lakásépítéstől és a munkahelyektől az óvodákon, iskolákon és családi kapcsolatokon át egészen a városi munkákig és a Balatonújlak–Marcali gázvezeték megépítéséig.
Források
• Fehér János: Város a városban – a marcali belső laktanya és a műszakiak története
• Bakos Péter – Balogh Miklós: Volt egyszer egy helyőrség – a külső laktanya története
• Kőrösi András visszaemlékezései, Fehér Jánossal és egykori marcali katonákkal egyeztetve 1
• Somogyi Hírlap, 2003 – a somogyi laktanyák utóéletéről és a marcali helyőrségről szóló összeállítás
• Somogyi Hírlap, 2003. május 26. – „Májusi katonaünnep”
• Marcali helytörténeti és sajtóarchívumok
