Marcali, a katonaváros - Amikor Marcali együtt élt a honvédséggel
Amikor Marcali együtt élt a honvédséggel
A marcali helyőrség története nem ért véget a laktanyák kapujánál. Tisztek és tiszthelyettesek telepedtek le a városban, családok alakultak, szolgálati lakások épültek, a katonafeleségek munkát vállaltak, civilek dolgoztak a honvédségnél. A katonák pedig nemcsak szolgálatot teljesítettek Marcaliban: munkagépeikkel és kétkezi munkájukkal számos alkalommal segítették a település fejlődését.
A kezdet nem volt egyszerű
A honvédség és Marcali kapcsolata korántsem indult felhőtlenül.
A belső laktanya helyére a település vezetőinek eredetileg más elképzelései voltak. A katonai célú hasznosításról nem helyben döntöttek, és a laktanya megjelenése a nagyközség központjában kezdetben nem segítette a katonák és a helyiek közötti kapcsolat kialakulását.
Kőrösi András visszaemlékezése szerint azonban az évek, évtizedek során ez alapvetően megváltozott. A közös érdekek, az egymásrautaltság és mindenekelőtt az emberi kapcsolatok egyre közelebb hozták egymáshoz a helyőrséget és a várost.
A katonák már nem egyszerűen jöttek és mentek.
Sokan maradtak.
Katonából marcali
A hivatásos állomány tagjai közül sokan marcali vagy környékbeli lányt vettek feleségül. Családot alapítottak, gyermekeik születtek, és szolgálatuk befejezése után is Marcaliban maradtak.
Kőrösi András pontos statisztikát nem tudott mondani, de saját ismeretségi körében is sok olyan tisztre és tiszthelyettesre emlékszik, aki ilyen módon vált végleg marcalivá.
Ehhez azonban lakásokra is szükség volt.
A katonai jelenlét egyik első, ma is látható városi nyoma a két jellegzetes L alakú lakóépület. Ezeket követték az évtizedek során az újabb szolgálati lakások és lakásépítések.
A lakásokkal együtt családok érkeztek.
A családokkal pedig gyerekek.
A katonai jelenlét ezért az óvodák és iskolák életében is éreztette hatását. Marcali nem egyszerűen katonákat kapott: a hivatásos állomány jelentős része családostul vált a város lakosságának részévé.
Mi legyen a katonafeleségekkel?
Ez sem volt mellékes kérdés.
A Marcaliba helyezett hivatásos katonák feleségeinek munkát kellett találniuk. Kőrösi András szerint könnyebb helyzetben voltak a szakképzettséggel rendelkező pedagógusok, gazdasági és pénzügyi szakemberek, valamint a gépírónők.
A városi munkahelyek és a katonacsaládok között idővel szervezett kapcsolatok is kialakultak. Kőrösi András példaként említi a Mechanikai Művek Marcali Gyáregységével létrejött együttműködést, illetve a Pécsi Kesztyűgyárral kialakított kapcsolatot, amely ugyancsak biztos munkalehetőséget jelentett.
Így a katonacsaládok egyre több ponton kapcsolódtak Marcali gazdasági és közösségi életéhez.
Civilek a laktanyában
A kapcsolat fordítva is működött.
Nemcsak katonák és családtagjaik dolgoztak a városban, hanem marcali civilek is a honvédségnél.
A kezdeti időszakban még kevés polgári alkalmazott dolgozott a laktanyákban, a hetvenes évekre azonban ez megváltozott.
A honvédségnek olyan szakemberekre volt szüksége, akiknek munkáját nem feltétlenül katonákkal kellett vagy lehetett ellátni.
Polgári alkalmazottak dolgoztak az elhelyezési szolgálatoknál és a tiszti étkezdékben. Civileket alkalmaztak a gépjármű- és híradótechnikai területen, a hadtápnál és az egészségügyi szolgálatnál is.
Kőrösi András visszaemlékezése szerint ezekben a munkakörökben sok jó szakember dolgozott, akikre a katonai szervezet is biztonsággal építhetett.
A marcaliak számára pedig ezek az állások megbízható, tervezhető munkahelynek számítottak.
Amikor katonák dolgoztak a városért
A honvédség jelenlétének volt egy másik, nagyon kézzelfogható oldala is.
Ha szükség volt rá, katonák és katonai munkagépek jelentek meg a városban.
Dolgoztak romeltakarításnál, árokásásnál, fakivágásnál és hóeltakarításnál.
Segítettek intézmények és sportlétesítmények fejlesztésében is.
A rendelkezésre álló technika és a nagy létszám olyan segítséget jelenthetett, amelyet egy akkori Marcali méretű település más módon nehezen tudott volna rövid idő alatt mozgósítani.
Kőrösi András, amikor azt kérdeztük tőle, hogy mindezek közül mit tart a honvédség legfontosabb hozzájárulásának Marcali fejlődéséhez, egy konkrét beruházást emelt ki.
Megérkezik a földgáz
A nyolcvanas évek elején épült ki a Balatonújlak–Marcali gázvezeték.
Kőrösi András visszaemlékezése szerint a belső laktanya jelentős szerepet vállalt a munkában: munkagépeket, hivatásos és sorállományt biztosított a vezeték kiépítéséhez.
Úgy emlékszik, hogy a polgári lakosság körében a Park utcai társasházban vezették be először a földgázt.
Ma egy közművezeték megléte természetesnek tűnik. Akkor azonban a vezetékes gáz megjelenése jelentős életminőség-változást és újabb fejlődési lehetőséget jelentett a város számára.
Nem véletlen, hogy Bandi bácsi évtizedek távlatából éppen ezt emelte ki a sok közös munka közül.
A kerítés két oldalán
A laktanyák továbbra is katonai objektumok voltak, saját szabályokkal, őrséggel és a civil világtól elzárt belső élettel.
A kerítés két oldalán élő emberek élete azonban addigra már szorosan összekapcsolódott.
A katonák családjai a városban éltek és dolgoztak. Marcaliak dolgoztak a laktanyákban. A katonák vásároltak a helyi üzletekben, igénybe vették a szolgáltatásokat, gyermekeik a város intézményeibe jártak.
És amikor szükség volt rá, a honvédség emberei és gépei a városban dolgoztak.
Kőrösi András úgy fogalmazott, hogy a honvédség öt évtized alatt nagyon sokat tett Marcali fejlődéséért.
Talán éppen ezért kopott el lassan a határ is aközött, hogy ki „katona”, és ki „marcali”.
Sok esetben ugyanarról az emberről beszéltünk.
A sport külön történet lett
A város és a helyőrség összefonódásának egyik leglátványosabb területe a sport volt.
A honvédségnek saját sportegyesülete és sporttelepe volt, de csapatai civil bajnokságokban is szerepeltek. A városi és honvéd futballcsapat mérkőzései rangadóknak számítottak, a férfi kézilabda történetében pedig egy katonatiszt, Vass Vince neve vált meghatározóvá.
Ez azonban már önmagában is külön történet.
A következő részben a Honvéd Latinka sportegyesületet, a Kozma Andor utcai – a marcaliak számára máig Latinca – sporttelepet, a nagy futballrangadókat és a honvédséghez kötődő férfi kézilabda történetét idézzük fel.
Források
• Fehér János: Város a városban – a marcali belső laktanya és a műszakiak története
• Bakos Péter – Balogh Miklós: Volt egyszer egy helyőrség – a külső laktanya története
• Kőrösi András visszaemlékezései; a válaszok összeállításakor Fehér Jánossal és Kollár Lászlóval történt egyeztetések
• Somogyi Hírlap korabeli számai
• Marcali Hírek archívuma
• Marcali Portál archívuma
