János bácsi csapata… - 2. Mostar – Egy különleges csapat története
Mostar
A kapcsolat a mostari lányokkal a fonyódi Balaton Kupán kezdődött. Összebarátkoztak, a barátságból meghívás lett.
2010 decemberében János bácsi csapata elindult Bosznia-Hercegovinába, a mostari Karácsonyi Kupára.
A lányok vendéglátó családoknál laktak, más kultúrával találkoztak, és saját szemükkel látták a háború nyomait.
Hideg volt. Nagyon hideg. A csarnokra később úgy emlékeztek, mint valami gabonatárolóra: a nagy elhúzható kapuk alatt ömlött be a decemberi hideg.
A HRK Katarina Mostart 16–9-re verték, a Metkovićot 21–18-ra. A döntőben ismét a Metković következett. Négy kulcsjátékossal erősítettek.
Nem segített.
Marcali–Metković 22–17. Megnyerték a Mostari Karácsonyi Kupát.
Bán-Farkas Dorottya lett a torna legjobb kapusa, Szabó Esztert két fordulóban, Szecsődi Laurát egy fordulóban választották a legjobb játékosnak.
Betti később azt írta: „Ez a kupa az egyik legnagyobb élményünk!”
Száz mérkőzés egy évben
Néhány nappal Mostar után, 2010. december 29-én hosszabban beszélgettem János bácsival. A lányok abban az évben különböző sorozatokban mintegy száz mérkőzést játszottak.
János bácsi az U12-es társaságot akkor kissé ironikusan így nevezte: „a mi sztárolt korosztályunk”.
Valóban sokat szerepeltek. És igen: én is sokat írtam róluk. Voltak, akik ezt sokallták, úgy gondolták, túlságosan ajnározom ezeket a lányokat.
Lehet.
De volt miért.
Nem csak kézilabdáztak
Ugyanezek a gyerekek atlétikában is sorra nyerték az országos versenyeket. A Mikszáth emelt szintű testnevelésben részt vevő lányai nyolc év alatt 41 diákolimpiai bajnoki címet szereztek.
Kuti Betti később nagyon egyszerűen fogalmazott: „De az első akkor is a tanulás volt.”
