A magyar villamosenergia-rendszer nagy vizsgája…
Nem szoktam magamról nyilvánosan írni, de most talán helye van néhány személyes gondolatnak.
1984-ben kezdtem dolgozni az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál, majd később az Országos Villamostávvezeték Zrt.-nél. Huszonöt évet töltöttem a nagyfeszültségű távvezeték-hálózat építésében és üzemeltetésének háttértámogatásában.
Részt vettem többek között a Hévíz–Toponár, a Litér–Hévíz, a Paks–Litér, a Győr–Országhatár, a Békéscsaba–Szolnok, Hévíz - Országhatár és a Paks–Pécs 400 kV-os távvezetékek építésében.
Dolgoztam 220 és 120 kV-os hálózatokon is tehergépkocsi-vezetőként, oszlopszerelőként, vezetékhúzóként, később szerelésvezetőségi raktárosként, végül pedig a Központi Távvezeték-létesítési Üzem raktárvezetőjeként.
Talán ezért is áll hozzám különösen közel a villamosenergia-ipar.
2007-ben lezárult a villamosenergia-iparban töltött 25 éves pályafutásom. Addigra azonban már egy új utat is elkezdtem: 2000 szeptemberében elindítottam a Marcali Portált, amely azóta is a mindennapjaim része.
Amióta megkezdődött a Paksi Atomerőmű blokkjainak visszaterhelése, majd megszületett a teljes leállításról szóló döntés, folyamatosan figyelemmel kísérem az eseményeket. Azt látom, hogy minden lépést rendkívüli szakmai felkészültséggel és higgadtsággal hajtanak végre. Nincs kapkodás, nincs pánik. A blokkok leállítása szigorú szakmai szabályok szerint történik, a biztonságot minden más szempont elé helyezve.
Nem tudom megállni, hogy ne idézzem fel a múltat.
Amikor Magyarország 400 kV-os gerinchálózata épült, olyan mérnökök, tervezők és felelős döntéshozók dolgoztak együtt, akik évtizedekre előre gondolkodtak.
A jelentős beruházásoknak köszönhetően olyan nemzetközi összeköttetések és határkeresztező kapacitások jöttek létre, amelyek ma is meghatározó szerepet töltenek be Magyarország villamosenergia-ellátásának biztonságában.
Érdemes belegondolni, milyen helyzetben lenne ma az ország ezek nélkül az összeköttetések nélkül.
Azt kívánom, hogy a jövőben is a hosszú távú szakmai gondolkodás és a mérnöki tudás kapja meg azt a megbecsülést, amelyet mindig is megérdemelt.
Végül szeretnék köszönetet mondani minden egykori és jelenlegi kollégámnak, akik ezekben a rendkívüli napokban is felelősségteljesen végzik munkájukat.
A Paksi Atomerőmű és a magyar villamosenergia-rendszer működése mögött olyan szakemberek állnak, akiknek felkészültsége és elhivatottsága most mindenki számára látható.
Köszönöm a munkájukat!
