Balatonring – egy pálya, amely majdnem megépült
Tizenhat év telt el azóta, hogy leálltak a munkagépek Sávoly határában. A Balatonring azonban még ma is ott van. A 2026-os műholdfelvételeken szinte teljes egészében kirajzolódik a 4232 méteresre tervezett versenypálya nyomvonala.
Pedig itt nem egyszerűen egy MotoGP-pályát akartak építeni. Egy egész térség átalakításában gondolkodtak. Hogy ebből miért nem lett semmi, arra másfél évtized múltán sem adható egyetlen mondatos válasz.
A Balatonring történetét annak idején a Marcali Portálon szinte a kezdetektől követtem. Ott voltam az építkezésen, az alapkőletételen, beszéltem a beruházás szereplőivel, Sávoly akkori polgármesterével, Bobek Józseffel és a projekt végóráiban Suchman Tamás kormánybiztossal is.
Sok mindent akkor sem írtunk meg. Volt, amit üzleti titokként kezeltek, volt, amit csak háttérbeszélgetésekből lehetett tudni, és voltak olyan elképzelések is, amelyek soha nem jutottak túl az előzetes tájékozódáson.
Most, amikor a pálya története már lezártnak látszik – bár Bobek József ezt még ma sem így gondolja –, érdemes megpróbálni összerakni, mi történt valójában Sávolyon.
A történet nem a MotoGP-vel kezdődött
A történet gyökerei jóval a Balatonring előttre nyúlnak vissza.
Sávoly térségében az olajkutatások során termálvizet találtak. A rendszerváltást követően létrejött a Sávolyi Termálcentrum Kft., amely jelentős földterülettel és a hőforrás hasznosítási jogával rendelkezett.
Erre figyelt fel a spanyol SEDESA.
Bobek József visszaemlékezése szerint a spanyolok először a Sávolyi Termálcentrum Kft.-t vásárolták meg. Eredeti elképzelésükben még nem szerepelt versenypálya: golf- és termálcentrumot, valamint üdülőfalut terveztek. Később Sávoly és Szőkedencs térségében mintegy 600 hektár fejlesztési területet alakítottak ki.
A Marcali Portál 2007. június 16-án már arról számolt be, hogy a SEDESA 252 hektáron mintegy 450 millió eurós beruházást tervez.
A tervek szerint 102 hektáron ipari és logisztikai park, 150 hektáron nemzetközi versenyek rendezésére alkalmas 18 lyukú golfpálya, mintegy 150 ezer négyzetméternyi lakóövezet és két szállodakomplexum épült volna.
Néhány hónappal később már mintegy 500 millió eurós fejlesztésről szóltak a hírek.
A tervek között két ötcsillagos termálszálloda, wellnessközpont és kétszáz, a dolgozóknak és a térségbe költözőknek szánt bérlakás is szerepelt.
Mintegy négyszáz új munkahellyel számoltak.
Bobek József akkor azt mondta: a beruházás Sávoly számára „az életet jelenti”.
Miért éppen Sávoly?
A kérdés jogos volt.
Miért akart egy spanyol befektetőcsoport több százmillió eurót elkölteni egy alig néhány száz lakosú somogyi település mellett?
Vicente Cotino, a SEDESA elnöke 2007-ben három fontos adottságot emelt ki: az M7-es autópályát, a sármelléki repülőtér közelségét és a területen található magas hőmérsékletű termálvizet.
Fontos szerepet kapott a tervekben a közeli sármelléki repülőtér is. A beruházók számára nemcsak a Balaton és a Kis-Balaton, az M7-es autópálya és a termálvíz jelentett vonzerőt, hanem az is, hogy a térség légi úton közvetlenül elérhető volt. Egy nemzetközi MotoGP-futamnál, illetve a tervezett golf-, szálloda- és üdülőfejlesztéseknél ez különösen fontos adottságnak számított.
Egyszer megkérdeztem Bobek Józsefet: ki fog villát vásárolni egy sásos, vizenyős területen?
A válasza megmaradt bennem.
Éppen ez az előnye – mondta. Spanyolország jelentős része nyárra kiszárad, itt viszont zöld van, közel a Balaton, a Kis-Balaton és rengeteg természetes terület.
Vagyis amit mi akkor hátránynak láttunk, azt a spanyol befektetők részben értéknek tekintették.
Az eredeti, Balatonring előtti beruházás végül nem valósult meg. A golfpálya, a szállodák, a lakópark és a logisztikai központ nem épült fel.
A szándék azonban komoly volt.
A SEDESA jelentős földterületeket vásárolt meg. Bobek későbbi visszaemlékezése szerint a korábban 1000–2000 euró körüli hektáronkénti áron gazdát cserélő földekért akár 10 ezer eurót is fizettek. Legalább 700 millió forint került helyi magántulajdonosokhoz. Házakat újítottak fel, kisebb vállalkozások indultak, ABC és panzió is épült.
Megjelentek a fővárosi ingatlanbefektetők is, és Sávolyon, valamint a környező településeken házakat kezdtek vásárolni.
Nemcsak Sávoly remélt hasznot. Marcali, Zalakaros, Nagykanizsa és a környező települések szállásadói, vendéglátói és szolgáltatói is egy jelentős új turisztikai térség kialakulásában bíztak.
Talmácsi sikere mindent megváltoztatott
2007-ben Talmácsi Gábor gyorsaságimotoros-világbajnok lett.
A magyar motorsport iránt hirtelen hatalmas érdeklődés támadt. A SEDESA egyik tulajdonosa pedig kapcsolatban állt a MotoGP világával.
Ekkor született meg az ötlet: a már tervezett sávolyi térségfejlesztéshez építsenek egy világbajnoki motorversenyek rendezésére alkalmas pályát.
Bobek visszaemlékezése szerint 2008 tavaszán egy kisebb sávolyi küldöttség Valenciában ismerkedett meg a tervekkel, 2008 júniusában pedig Budapesten hivatalosan is bejelentették a magyar MotoGP-pálya építésének szándékát.
A Balatonring nem évente egyetlen MotoGP-hétvégére készült.
Bobek szerint évente száznál több rendezvénnyel számoltak. A Forma–1 kivételével a pálya különféle autó- és motorsport-versenyek megrendezésére alkalmas lett volna.
A tervezett befogadóképesség mintegy 110 ezer néző volt. Bobek mostani pontosítása szerint úgy alakították ki a pályát és az azt körülvevő úgynevezett „nyúldombokat”, hogy a nézők a versenypálya mintegy 95 százalékát beláthassák. A földművek egyben a versenyekre telepítendő mobil lelátók fogadására is alkalmasak lettek volna.
2008. november 6. – az alapkő
A Balatonring alapkövét 2008. november 6-án helyezték el Sávolyon.
Erről saját Marcali Portál-fotó is rendelkezésünkre áll; magán az alapkövön szerepel a dátum.
A munkák azonban már az ünnepélyes esemény előtt megkezdődtek. Lőszermentesítés és régészeti feltárás zajlott, kialakították a kivitelező felvonulási területét és ideiglenes szervizutat építettek.
Vagyis a Balatonring már ekkor több volt látványtervnél és politikai bejelentésnél.
Tényleges beruházás kezdődött Sávoly határában.
