Paks hűtése – egy laikus gondolatai a jövőről
Ha Paks I.-re még évtizedekig szükségünk van, Paks II. pedig még ennél is hosszabb időre készül, talán a hűtésről és a Dunáról is évtizedekben kellene gondolkodnunk
Mielőtt bárki félreértene, valamit szeretnék rögtön az elején leszögezni.
Nem vagyok energetikai szakember, vízügyi mérnök vagy atomenergetikus. Nem értek atomerőművek tervezéséhez, és eszem ágában sincs megmondani azoknak, akik évtizedek óta ezzel foglalkoznak, hogy mit és hogyan kellene megépíteniük.
Amit leírok, az egy laikus ember gondolatmenete.
Az idei nyár eseményeit követve azonban egyre inkább az foglalkoztatott: ha Paks I. még évtizedekig termelhet, Paks II. pedig ennél is hosszabb időre épül, akkor nem kellene-e a két erőmű hűtéséről és a Duna vízgazdálkodásáról is több évtizedes távlatban, egységes rendszerként gondolkodni?
Nem állítom, hogy tudom a megoldást.
Azt állítom, hogy szerintem érdemes lenne kiszámolni a lehetőségeket.
2026 nyara kétszer is figyelmeztetett
Az idei nyáron rövid időn belül a paksi hűtés két egészen különböző korlátját is megtapasztalhattuk.
Először túl meleg lett a Duna.
Június 27-én az erőmű 243 MW-tal csökkentette a 3. blokk teljesítményét, miután az egyik mérés 29,7 Celsius-fokot mutatott. Másnap már 29,81 fokot mértek, ezért további 320 MW-os teljesítménycsökkentés kezdődött. Az erőmű 29,5 foknál avatkozik be annak érdekében, hogy a jogszabályban meghatározott 30 Celsius-fokos korlát betartható legyen.
Néhány héttel később pedig megérkezett a másik probléma:
túl alacsony lett a Duna.
Július 27-én Paksnál mínusz 106 centiméterrel új negatív rekordot mértek, másnap már mínusz 112 centiméternél járt a folyó. Újabb blokkok teljesítményét kellett csökkenteni, augusztus elejére pedig a nyolc turbinából már csak egy maradt üzemben.
Fontos különbség, hogy nem egyszerűen „elfogyott a víz” a Dunából. Az extrém alacsony vízállás miatt a normál üzemi hűtővízellátás vált kritikussá. A BME összefoglalója szerint augusztus 2-án már mintegy 1750 MW termelőkapacitás esett ki, miközben külön biztonsági rendszerek és szükség esetére telepített úszó szivattyúk gondoskodhattak volna a reaktorok és a pihentetőmedencék biztonságos hűtéséről.
Képaláírás: A paksi fenékküszöb és a 2026. augusztusi vízállás, illetve erőművi teljesítmény alakulása. Forrás: HVG / OVF / holadelej.hu
Jött a fenékküszöb
Augusztusban rendkívüli beavatkozás kezdődött a Dunán.
Bárkákkal, majd hatalmas mennyiségű kő beépítésével fenékküszöb készült, hogy a paksi hidegvíz-csatorna térségében megemeljék a vízszintet. Augusztus 29-re az első ütem a folyó teljes szélességében összeért; addigra 43 ezer köbméter követ építettek be. Közben a vízállás javulása és a beavatkozások hatása mellett fokozatosan vissza lehetett kapcsolni a turbinákat, augusztus végére pedig az erőmű ismét teljes kapacitással termelt.
Óriási teljesítmény volt mindazoktól, akik ezt ilyen rövid idő alatt megoldották.
De van valami, amit a fenékküszöb nem tud megoldani.
A túl meleg Dunát.
Ha elegendő a víz, de annak hőmérséklete már olyan magas, hogy a visszaengedett hűtővíz miatt elérjük a környezetvédelmi korlátot, egészen más problémával állunk szemben.
És számomra innen kezdődik az igazi kérdés.
Miért ne lehetne egy második hűtési lehetőség?
Laikusként bennem az merült fel: miért ne lehetne Paks I. jelenlegi dunai hűtése mellé kiegészítő nedves hűtőtornyos rendszert építeni?
Nem helyette.
Mellé.
Amikor a Duna vízállása és hőmérséklete megfelelő, működhetne tovább a jelenlegi rendszer.
Amikor viszont kritikus helyzet alakul ki, rendelkezésre állna egy második hőelvezetési lehetőség.
Nem is feltétlenül abból indulnék ki, hogy azonnal mind a négy blokk teljes hűtési igényét átvevő rendszert kellene építeni.
Laikusként már azt is jelentős biztonsági tartaléknak tartanám, ha rendkívüli helyzetben legalább egy blokk termelésének fenntartásához hozzá tudna járulni.
Hogy ennek műszaki értelme van-e, azt természetesen nem én tudom megmondani.
De kiszámolni szerintem érdemes lenne.
Képaláírás: A térkép kizárólag a gondolat szemléltetésére szolgál. A feltüntetett helyszín nem műszaki javaslat vagy konkrét telepítési terv.
Közben Csernavodán megmutatta a Duna, hogy miről beszélünk
Miközben ezt a cikket írtam, néhány száz kilométerrel lejjebb a Dunán szinte demonstrációszerűen jelent meg ugyanez a probléma.
A romániai Csernavodai Atomerőmű mindkét blokkját leállították az idei rendkívüli kisvíz idején. Szeptember elejére pedig már nem az áramtermelés fenntartása volt a fő kérdés, hanem az, hogyan biztosítsák a leállított blokkok folyamatos hőelvezetéséhez szükséges vizet.
A román vészforgatókönyv szerint szükség esetén mintegy 600 méteres vonalban megterhelt hajókkal és uszályokkal terelnék a vizet a szivattyúk felé. Ha ez nem elegendő, mobil elzárást, ideiglenes kőgátat, végső esetben pedig nagy teljesítményű szivattyúkat alkalmaznának.
Ez számomra nagyon fontos tanulság.
Egy atomerőmű hűtésének kérdése nem ér véget azzal, hogy lekapcsoljuk a turbinát.
A leállított reaktorok és a kiégett üzemanyag hőelvezetéséről továbbra is gondoskodni kell. Pakson erre természetesen külön biztonsági rendszerek állnak rendelkezésre, de a csernavodai helyzet jól mutatja, milyen alapvető kérdés egy nukleáris létesítménynél a megbízható hőelvezetés.
És éppen ezért gondolom, hogy egy második lehetőség értékét nem lehet kizárólag az alapján megítélni, hány megawattóra villamos energiát lehet vele egy nyáron megtermelni.
Az üzembiztonságnak és a tartaléknak is van értéke.
A hűtőtorony nem valamiféle laikus találmány
Fotó: illusztráció / Facebook
A nedves hűtőtorony természetesen nem víz nélkül működik. Pótolni kell a párolgási és egyéb veszteségeket, szivattyúk, csővezetékek és komoly gépészeti rendszerek szükségesek hozzá.
És egy meglévő atomerőmű utólagos átalakítása nyilvánvalóan nem olcsó mulatság.
Ezért nem azt állítom, hogy „építsünk hűtőtornyot”.
Azt kérdezem:
érdemes-e részletesen megvizsgálni egy kiegészítő hűtőrendszer lehetőségét?
Azért is merem feltenni ezt a kérdést, mert a szeptember elején zajló szakmai vizsgálatokban már valóban előkerült az alternatív hűtés. A Telex szeptember 3-i összefoglalója szerint a vizsgált kérdések között szerepel, hogy hűtőtornyos megoldással vagy más műszaki rendszerrel lehetne-e tovább növelni az erőmű ellenálló képességét. A szakemberek közben az újraindítás kérdését is vizsgálják.
Vagyis nem az a kérdés, hogy én laikusként kitaláltam-e a hűtőtornyot.
A valódi kérdés az, hogy a 2026-ban megtapasztalt új körülmények között melyik műszaki megoldás bizonyul a legjobbnak.
És itt jön Paks II.
Paks I. jelenlegi engedélyei blokkonként 2032 és 2037 között járnak le.
Csakhogy már folyik a további üzemidő-hosszabbítás előkészítése, amelynek célja, hogy a négy blokk 2052–2057-ig működhessen.
Tehát nem öt évre keresünk megoldást.
Évtizedekről beszélünk.
És közvetlenül mellette épül Paks II.
Innen adódott számomra egy újabb laikus kérdés.
Ha Paks I. számára most valamilyen nagy értékű kiegészítő hűtési infrastruktúrát építenénk, nem lehetne-e azt eleve úgy megtervezni, hogy Paks I. végleges leállítása után Paks II. is hasznosíthassa annak legalább egy részét?
Lehet, hogy nem.
Lehet, hogy műszakilag vagy gazdaságilag értelmetlen.
De ezt megint csak számításokkal lehet eldönteni.
Ráadásul a két erőmű vízellátásának kérdése már most összekapcsolódik. A Paksot ismerő szakemberek szerint Paks II. vízkivételét eleve alacsonyabb vízállásokra tervezik, és a szélesebb, mélyebb közös hidegvíz-csatorna Paks I. helyzetét is javíthatná.
Akkor miért ne gondolkodnánk Paks I. és Paks II. hűtéséről egyetlen, több évtizedes rendszerként?
A hőt sem feltétlenül kellene a Dunába engedni
 |
 |
Van egy másik lehetőség is, amely első hallásra talán még merészebbnek tűnik.
Miért ne hasznosíthatnánk a paksi hulladékhő egy részét?
Kiderült, hogy ezt már nemcsak felvetették, hanem vizsgálják is.
A Budapesti Közművek megbízásából a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanulmányt készít arról, hogyan lehetne a Paksi Atomerőmű hulladékhőjét Budapest távfűtési rendszerébe eljuttatni.
Az előzetes becslések szerint a rendszer akár évi 300 millió köbméter importált földgáz kiváltását is lehetővé tehetné. A BME szerint egy ilyen beruházás a Duna hőterhelését is mérsékelhetné.
Ez természetesen nem oldja meg önmagában a nyári hűtés problémáját. A legtöbb távhőre télen van szükség, miközben a Duna túlmelegedése éppen nyáron okozza a legnagyobb gondot.
De számomra pontosan ez mutatja meg, hogy talán nem egyetlen megoldást kell keresnünk.
Lehet dunai hűtés.
Lehet fenékküszöb.
Lehet hulladékhő-hasznosítás.
Lehet valamilyen kiegészítő hűtési rendszer.
És ezek akár egymást kiegészítve működhetnek.
Közben Mohácsnál is baj lett
Az utolsó pillanatban még egy hír érkezett.
Szeptember 3-án kiderült, hogy az extrém alacsony Duna-vízállás már a mohácsi vízkiemelő működését is veszélyezteti. Ez a rendszer többek között a pécsi hőerőmű és a mohácsi farostlemezgyár iparivíz-ellátását szolgálja.
Az 1960-as években épített vízkivételnél ideiglenes megoldást kellett kialakítani: pontonra telepített szivattyúkkal segítik a vízellátást.
Érdemes egymás mellé tenni a három helyszínt:
Paks. Mohács. Csernavoda.
Három különböző probléma, három különböző létesítmény – de ugyanaz a Duna.
Ezért gondolom, hogy a történet már régen nem csupán a Paksi Atomerőműről szól.
És van egy kérdés, amelyről harminc év után talán ismét beszélni kellene
A Duna duzzasztása.
Tudom, Magyarországon már maga a szó is indulatokat vált ki.
Bős–Nagymaros után érthető, hogy így van.
De eltelt több mint harminc év. Megváltozott az éghajlat, változik a Duna vízjárása, változott az energetika, és közben a hajózhatóság problémája sem tűnt el.
Ezért szerintem legalább a kérdést fel kellene tenni:
szabad-e továbbra is eleve kizárni egy vagy több magyarországi dunai vízlépcső lehetőségét?
Nem azt állítom, hogy építsünk.
És főleg nem azt, hogy én tudom, hová.
Érdekes azonban, hogy Paks Város Önkormányzata augusztusban maga kérte a kormánytól, hogy vizsgálja meg a Fajsz térségében tervezett duzzasztómű és hajózsilip megvalósításának lehetőségét. Az önkormányzat már nem egyszerű vízügyi vagy hajózási kérdésként, hanem energiabiztonsági problémaként is tekint a Duna megváltozott vízjárására.
A szeptemberi szakmai vitában pedig ugyanez a kérdés ismét megjelent: vajon harminc évvel Bős–Nagymaros után nem kellene-e újragondolni a Duna duzzasztásának kategorikus elutasítását?
De itt nagyon fontos egy dolgot tisztázni.
A vízlépcső nem teremt vizet.
Ha a Duna vízgyűjtőjén kevés a csapadék, attól egy duzzasztómű sem fog több vizet hozni Magyarországra.
A felvízi vízszint szabályozásában, a hajózásban, az energiatermelésben és bizonyos vízgazdálkodási feladatokban viszont lehet szerepe.
Hogy mindez megéri-e az árát és a környezeti beavatkozást?
Azt ugyanúgy szakembereknek kell kiszámolniuk és megvizsgálniuk.
Talán nem Paksot kell külön megoldani
És tulajdonképpen ide jutottam el az elmúlt hetekben.
Eleinte egyetlen kérdés foglalkoztatott:
miért nincs Pakson hűtőtorony?
Ma már azt gondolom, hogy ennél sokkal nagyobb kérdést kell feltenni.
Hogyan akarjuk biztosítani Paks I., Paks II. és általában a Duna mellett működő létfontosságú infrastruktúrák vízellátását a következő harminc-ötven évben?
A BME vízügyi szakemberei szerint a jövőben a mostaninál alacsonyabb kisvizekre és az eddigieknél nagyobb árvizekre egyaránt fel kell készülnünk.
Vagyis nem biztos, hogy az a Duna lesz előttünk a következő évtizedekben, amelyre az 1960-as, 1970-es vagy 1980-as években a jelenlegi infrastruktúrát méreteztük.
Lehet, hogy tévedek
Ezt a végén ismét szeretném hangsúlyozni.
Lehet, hogy egy Paks I. és Paks II. között kialakított kiegészítő hűtőrendszer műszakilag rossz ötlet.
Lehet, hogy túl drága.
Lehet, hogy egy teljesen más technológia sokkal jobb.
Lehet, hogy a paksi hulladékhő Budapestre szállításának gazdasági számítása nem jön ki.
És az is lehet, hogy egy dunai vízlépcső környezeti ára nagyobb lenne annál, mint amit nyernénk vele.
Ezekre a kérdésekre nem én tudom a választ.
De 2026 nyara után szerintem már nem az a kérdés, hogy érdemes-e foglalkozni velük.
Hanem az, hogy csak a következő forró nyárra és a következő kisvízre készülünk fel – vagy a következő harminc-ötven évre?
Paksnál fenékküszöb épült. Paks I. további üzemidő-hosszabbítását készítik elő. Épül Paks II. Vizsgálják a paksi hulladékhő Budapestre szállítását. A szakmai gondolkodásban megjelent az alternatív hűtés és ismét előkerült a Duna duzzasztásának kérdése. Közben Mohácsnál rendkívüli vízkivételi megoldásra volt szükség, Csernavodán pedig már a leállított atomerőművi blokkok hőelvezetéséért is be kellett avatkozni.
Talán itt lenne az ideje annak, hogy ezeket ne külön-külön kezeljük.
Én laikusként valami ilyesmit szeretnék látni a szakemberek asztalán:
a Duna + a fenékküszöb + kiegészítő hűtés + hulladékhő-hasznosítás + Paks I. és Paks II. közös hosszú távú hűtési koncepciója + a Duna vízgazdálkodásának és hajózhatóságának újragondolása.
Nem azt állítom, hogy mindezt meg kell építeni.
Azt állítom, hogy szerintem érdemes lenne kiszámolni.
Készült a ChatGPT közreműködésével!
Kép: ChatGPT - Illusztráció!
