116 év személyvonattal – a 37-es vasútvonal története
Tizenhét éve nem jár menetrend szerinti személyvonat Marcaliban. A vasút azonban nem szűnt meg.
Tehervonatok érkeznek, pályafenntartók dolgoznak rajta, régi rakodóhelyek éledtek újjá, és az elmúlt években ismét felmerült a személyforgalom visszaállításának lehetősége is. Megpróbáltuk összerakni a 37-es számú Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasútvonal történetét – a kezdetektől napjainkig.
1893 – megérkezett a vasút
A Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasútvonalat a Somogyvármegyei Egyesült HÉV építette, és 1893-ban nyitották meg a forgalom előtt.
A vasút több mint egy évszázadon keresztül nemcsak az utazást szolgálta. Mezőgazdasági termények, fa, műtrágya és más áruk kerültek vagonokba az állomásokon és rakodóhelyeken. A nagyvasúthoz több helyen gazdasági és erdei kisvasutak is kapcsolódtak.
A pálya története helyenként ma is szó szerint olvasható a sínek oldalán. A Balatonszentgyörgy–Somogyszob vasútvonal – 37 Facebook-közösség gyűjtésében több mint százéves sínekről is fennmaradtak fényképek.
De ezekre még visszatérünk.
Gőzösök, motorkocsik, Bz-k
A vonal régebbi járműtörténetének minden részletét ma már nehéz pontosan rekonstruálni.
Helyi visszaemlékezések szerint az 1960-as években még 275-ös gőzmozdonyok is továbbítottak személyvonatokat. A gőzvontatás megszűnésének pontos időpontját nem sikerült meghatároznunk. György-Dávid Valentin a hetvenes évek elejére-közepére teszi; az 1980-as években már biztosan nem jártak rendszeresen gőzösök a vonalon.
Az ABmot motorkocsik hosszú időn át szolgálták a 37-est, korábban BCmotok is közlekedhettek. Később MDmotok jelentek meg, majd az 1980-as évek végén a Bzmotok, amelyek a vonal utolsó személyszállítási korszakának jellegzetes járművei lettek.
A korábban felmerült BBmot-közlekedésre nem találtunk megbízható bizonyítékot, ezért azt nem tekintjük igazolt adatnak.
Mindig volt késő esti vonat
György-Dávid Valentin négy korábbi menetrendet bocsátott rendelkezésünkre: 1941-ből, 1962/63-ból, 1968-ból és 1990/91-ből.
A különböző korszakok menetrendjeiből egy érdekes állandóság rajzolódik ki: a 37-es nemcsak reggeli és délutáni vasút volt. Hosszú évtizedeken keresztül késő este is lehetett utazni.
1990/91-re már részviszonylatok is kialakultak. Balatonszentgyörgy felől a késő esti vonat Marcaliig, Somogyszob felől pedig Böhönyéig közlekedett.
Vagyis a ma ismét felmerülő Marcali–Balatonszentgyörgy személyforgalomnak történeti előzménye is van.
1993 – napi 12 személyvonat és több mint 52 ezer utas
A vonal századik évfordulóján a Somogyi Hírlap 1993. október 22-én Vasútköszöntő Marcaliban címmel írt az állomásról.
A korabeli cikk szerint:
„12 személyvonat és két teherszerelvény adja a napi forgalmat.”
Az előző évben a marcali állomás bevétele meghaladta a 3,5 millió forintot, az utasszám pedig az 52 ezret.
Ez azért is figyelemre méltó, mert Marcali nagyjából 11 ezres város volt, és vasútállomásának fekvése ma is kedvező: közvetlenül az autóbusz-állomás mellett található.
Ráadásul ekkorra a korábbi jelentős katonai jelenlét és az ahhoz kapcsolódó utasforgalom már erősen visszaesett.
A vasút a teherszállításban is komoly szerepet játszott. 1995 őszén csak cukorrépából több mint 14 ezer tonnát szállítottak el a marcali vasútállomásról.
Erről korabeli fotó is fennmaradt: Szergej, teherkocsik és hatalmas cukorréparakás idézi fel azt a marcali állomást, amelyet ma már nehéz elképzelni.
Hogyan jutottunk el innen 2009-ig?
Erre nem lehet egyetlen mondattal válaszolni.
Csökkent a vasút hagyományos hivatásforgalma, nőtt a személyautók száma, erősödött az autóbusz-közlekedés, romlott a pálya.
De volt egy másik probléma is: a csatlakozások.
A most előkerült eredeti 2008/2009-es menetrend alapján nem helytálló az a korábban több helyen olvasható állítás, hogy a bezárás előtt már csak napi két-három „alibivonat” közlekedett.
Hétköznapokon öt, hétvégén négy vonatpár járt, nyáron pedig további egy délelőtti vonatpár is közlekedett.
Marcali és Balatonszentgyörgy között a menetidő 36 perc körül alakult. Az eredeti menetrendben például a 13:42-kor Marcaliból induló vonat 14:18-kor érkezett Balatonszentgyörgyre.
Késő esti vonat még ekkor is volt. A Somogyszob felől érkező utolsó járat 21:37-kor érintette Marcalit, és 22:14-kor ért Balatonszentgyörgyre.
A probléma tehát nem egyszerűen a vonatok száma volt.
György-Dávid Valentin szerint a 2008/2009-es menetrendben talán egyedül a 7:47-es balatonszentgyörgyi érkezés biztosított megfelelő budapesti csatlakozást. A többi esetben gyakran 40–80 percet kellett várni a következő fővonali vonatra.
Emlékei szerint előfordult, hogy a 37-es személyvonat utasai Balatonkeresztúron látták elhaladni a Budapest felé tartó gyorsvonatot, majd néhány perccel később befutottak az immár üres balatonszentgyörgyi állomásra.
A rossz csatlakozások tényét még érdemes a korabeli fővonali menetrendekkel tételesen is összevetni. Azt viszont bizonyíték nélkül nem állítjuk, hogy mindezt szándékosan alakították így.
A kérdés azonban jogos:
az utasok fogyása miatt romlott a szolgáltatás, vagy a romló szolgáltatás miatt is fogytak az utasok?
2009. december – elment az utolsó személyvonat
2009. december 13-tól szünetel a menetrend szerinti személyszállítás a 37-es vonalon.
A Marcali Portál akkori hírében ezt írtam:
„Tegnap este utoljára kerülte egymást a két személyvonat Marcaliban. Este kilenckor 116 év után megszűnik a vasúti személyforgalom Marcaliban.”
Az utolsó esti járathoz én már nem mentem ki.
Dr. Dénes Zsolt viszont ott volt, fényképezett, majd elküldte nekem a felvételeket. Zsolt a háziorvosom volt, és több is egy jó ismerősnél. Politikáról ég és föld volt, ahogyan gondolkodtunk, mégis jól megértettük egymást.
A galériához kattintson a képre!
116 év után ezen az estén szűnt meg a menetrend szerinti személyforgalom Marcaliban. Dr. Dénes Zsolt és Kelemen Gábor fényképei az utolsó vonatok és az utolsó marcali vonatkeresztezés pillanatait őrizték meg.
Később elmondta: nemcsak az akkori politikai vita miatt készítette a képeket.
„Kell az még a történethez”
– mondta.
Tizenhét évvel később derült ki igazán, mennyire igaza volt.
A személyvonat elment. A 37-es története azonban azon az estén nem ért véget
A személyvonat elment – a vasút maradt
2009 decemberében megszűnt a menetrend szerinti személyszállítás, de egy fontos különbséget érdemes végig szem előtt tartani:
nem a vasutat zárták be.
A teherszállítás tovább élt, Marcali állomását továbbra is használták, a pályát pedig fenn kellett tartani.
A teherforgalom nem tűnt el
Marcali az elmúlt másfél évtizedben is rendszeresen adott fel vasúti árut, többek között fát és műtrágyát.
A SEFAG adatai szerint 2017 és 2022 között csak Marcaliból 447 vasúti kocsiban 20 035 tonna faanyagot szállítottak el.
Böhönyén ugyanebben az időszakban más folyamat játszódott le.
2017-ben még 59 kocsiban 2630 tonna faanyagot adtak fel, 2018-ban 1336, 2019-ben 1132 tonnát. 2020-ra mindössze 138 tonna maradt, 2021-ben és 2022-ben pedig már nem történt feladás.
A 37-es Facebook-oldal magyarázata szerint a vasúti lehetőség kiesése után a SEFAG Nagybajomi Erdészete számára egyszerűbb volt a kisebb mennyiségű faanyagot közúton Kiskorpádra vinni, és ott vasútra rakni.
Ez jól mutat egy fontos összefüggést:
ha egy vasúti rakodó kiesik, az áru nem feltétlenül tűnik el. Sokszor csak teherautóra kerül.
A tehervonatok közben látványos pillanatokat is produkáltak. 2017. január 6-án például a 628 312-es Szergej állt hosszú tehervonattal a havas marcali állomáson.
2015. december 9-én pedig egy egészen szokatlan vendéget fényképeztek Marcaliban: a 742 249-6 pályaszámú, MVA jelzésű cseh dízelmozdonyt.
Személyvonat nélkül is költöttek a pályára
A MÁV közérdekű adatigénylésben kiadott adatai alapján 2005 és 2020 között közel 2,3 milliárd forintot fordítottak a 37-es vasútvonal fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatokra.
Fontos: ez nem kizárólag sín- és talpfacserét jelent. A kimutatásokban pálya-, híd-, biztosítóberendezési, forgalmi, ingatlan-, távközlési és más üzemeltetési tételek is szerepelnek.
A későbbi adatok szerint 2021-ben mintegy 220 millió forint, 2022-ben körülbelül 178 millió, 2023-ban pedig mintegy 214 millió forint kapcsolódott a vonal fenntartásához és üzemeltetéséhez.
A különböző adatigénylések számviteli kategóriái nem teljesen azonosak, ezért ezekből nem készítünk egyszerűen összeadható idősorokat.
Egy dolgot azonban jól mutatnak:
a személyvonatok megszüntetésével a vasút költségei nem tűntek el.
Kéthely – egy állomás visszabontása
Kéthely külön kis történet a 37-esen.
Helyi visszaemlékezések szerint az 1960-as és 1970-es években gondozott, virágos állomás volt, állandó szolgálattal. A nyolcvanas évekből még jegyváltásra és az állomás hideg vizű kútjára is emlékeznek.
Később a megálló-rakodóhely vágányhálózata fokozatosan zsugorodott.
2020 júniusában a MÁV elbontotta az 1. és 2. számú kitérőt, helyükön folyóvágány épült.
A június 28-án készült fotósorozat szinte közvetlenül a bontás utáni állapotot őrizte meg: félrerakott sínek, betonaljak, a régi vágánykapcsolatok maradványai és a lezárt állomásépület.
A galériához kattintson a képre!
És itt kerültek igazán közel hozzánk a pálya különböző korszakai.
Sínmúzeum a 37-esen
A régi sínek oldalába hengerelt feliratok néha többet mesélnek a pálya történetéről, mint egy hosszú leírás.
A 37-es Facebook-közösség gyűjtésében többek között 1906, 1907, 1911, 1917, 1923, 1965 és 1971 gyártási évű sínek maradtak fenn fényképeken.
Nem mindegyik darab helyszíne ismert, ezért Kéthelyhez csak a biztosan ott dokumentált síneket kötjük.
Az egyik régi sínt vasutas hozzászólók Déli Vasút XI rendszerűként azonosították. Azt az állítást azonban, hogy ilyen sín Magyarországon már kizárólag a 37-esen található, dokumentum hiányában nem kezeljük bizonyított tényként.
A galéria mégis különleges látvány lesz:
egy vasútvonal, amelynek pályájában a XX. század több korszaka szó szerint egymás mellett maradt.
A 37-es vasútvonal sínjeinek oldalán több mint száz év pályatörténete olvasható. A Balatonszentgyörgy–Somogyszob vasútvonal – 37 Facebook-közösség gyűjtésében 1906-tól az 1970-es évekig számos különböző gyártási évű sín maradt fenn fényképeken. Ezekből válogattunk galériánkba.
A galériához kattintson a képre!
2020 – néhány hónap alatt minden megváltozott
2020. április 3-án még tehervonat járt Böhönyére.
Horváth András fényképén a 628 309-es Szergej látható a böhönyei rakodónál.
Júliusban azonban két napig tartó rendkívüli esőzés súlyos károkat okozott Somogyban. Közúti hidak és más vasúti létesítmények mellett a 37-es vonal több szakasza is megsérült a Böhönye–Segesd–Felsőbogátpuszta térségében.
A helyreállítás költségét a korabeli közlés szerint a MÁV 150–200 millió forintra becsülte.
A déli kapcsolat mégsem épült újjá.
A vonal Balatonszentgyörgy felől használható része megmaradt, Somogyszob felé viszont megszakadt az átjárhatóság.
A következő években a működő részen továbbra is volt talpfacsere, síncsere, gyomirtás és más pályafenntartási munka, miközben a 2020-ban megsérült kapcsolat helyreállítása elmaradt.
A 2020-as vízkár kettévágta a vonalat. Néhány évvel később azonban éppen az egyik korábban elcsendesedett állomáson kezdődött valami új.
