10.000 ütés napja
Tízezer ütés - sajátos tiszteletadás azon a harcművészek számára, akik már nem állhatnak tatamira, akik már nem köthetnek övet a derekukra és már nem szoríthatják soha ökölbe a kezüket. Ők azok, akik az örökkévalóság küzdőterére távoztak.
Koczka Konstantin barátom az ő tiszteletükre és egy nemes adománygyűjtés apropójából hívta életre a 10.000 ütés napját…
2016. május 28-án második alkalommal Hatvanban rendezték meg az elhunyt harcművészekre, mesterekre és tanítványokra emlékezve, életútjuk előtt 10.000 ütéssel tisztelegve az embert próbáló erőpróbát. A fizikai állóképességen túl az akarat és a kitartás próbája is ez, hiszen 4-5 órán keresztül tart „lezúzni” 10.000 ütést…
Marcali színeit Szabó János 2. danos mester képviselte az MVSZSE Küzdősport Szakosztályának tagjaként. Az idén a hazai klubok képviselőin kívül német harcművészek is részt vettek az egyre népszerűbbé váló „in memoriam” rendezvényen.
A harcművészetek szinte minden területéről érkeztek sportolók: ju-jitsu, taekwon do, karate, kung-fu, boksz, kick-boksz, aikido….
Szabó János beszámolója szerint a 10.000 ütést 5x2000 ütésszériákban kellett végrehajtani. Az ütésfajták váltása között némi pihenésre jutott idő. Az ütéssorozatokba bármikor be lehetett kapcsolódni és bármikor abba lehetett hagyni. A részvétel és az együtt eltöltött idő alatti mozgás volt a cél. A 10.000 ütést körülbelül félszázan hajtották végre, köztük Szabó János mester is.
A rendezvény bevételét és az ott gyűjtött adományokat Kovács Hanka Eszter gyógyulására ajánlották fel a szervezők és a résztvevők.
Engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy a 10.000 ütés napjának alkalmából megosszak egy gondolatot. A harcművészetek filozofikus alapja a DO, magyarul: az ÚT. Az Út, a „természetfeletti” térben létezik és ezen az Úton minden ember - a küldetése és saját akarata szerint – halad. Hol könnyen, hol nehezebben, néha „rossz irányba” és sokszor megpihenve, elégedetten vagy éppen az elégedetlenségtől űzve… de előbb-utóbb mindenki rálép az Útra.
A harcművészek Útja egy különleges Út. Japánban ezt Budo-nak, azaz a „harc útjának” nevezik – ezzel is megkülönböztetve a szigorú etikai normákkal kijelölt Utat. Úgy gondolom, hogy a harcművészek számára maga a HARC az Út. Ezen az Úton csak elindulni lehet, de soha nem lehet megérkezni: hiszen az út végén nem célok vannak, hanem „útközben” vannak újabb és újabb feladatok.
Ez mozgatja a 10.000 ütést végrehajtó testet, ezt tartja életben az akaratot és ez vezeti a harcművészt újabb és újabb kihívások felé. Ez az Út - hisszük! – végtelen hosszú. Soha nem lehet rajta megérkezni és soha nem szabad róla letérni.
Gratulálok Szabó János mesternek, a 10.000 ütés teljesítéséhez!
Nagy Róbert
4. dan
A galériához kattintson a képre!
