Veres Bálint Marcaliban született, jelenleg Budapesten dolgozik 27 éves. Néhány hete írt nekem, hogy olvasta a Portálon az interjút Pleszkán Jánossal, aki extrém sportol és a Spartan Race versenyek rendszeres résztvevője. Bálint megírta, hogy a tokaji Spartan Race Supert megcsinálta barátaival és készül Athénba lefutni az eredeti maratoni távot … esetleg lenne –e hírértéke a dolognak? Hát persze! Következik egy rövid interjú egy marcali „spártaival”!

Marcaliban születtél, hova jártál általánosba?

Mikszáthos voltam.

Akkor innen a sport szeretete? A kihívás kedvelése?

Maradjunk annyiban, hogy biztos nem gondolt volna ilyeneket a Mikszáth-os énem, miközben tesiórán vért izzadva vonszolta magát a latinka körökön (elvégre itt a 2000 méteres távot huszonegyszer kellett megtenni).

Akkor hogy történt?

Mesterképzésemet a Corvinus egyetem vállalkozásfejlesztés szakán végeztem és itt Budapesten jött szembe velem ez a jelenség, hogy ahol csak erre alkalmas terep van, ott emberek futnak, legyen az egy park, a Duna part vagy a Margit-sziget. Ezt először nem is nagyon tudtam hova tenni, mert igazából a telenkénti snowboardozáson kívül mindig is elég lusta voltam a sportok terén.

Aztán úgy három éve elkezdtem futni és teljesen magával ragadott, hogy milyen dinamikusan lehet fejlődni, és ha elég kitartó vagy hihetetlen célokat el lehet érni. Mellesleg nagyon időtakarékos sport, hiszen a házat elhagyva már kezdődik is az edzés. Azóta ha tehetem heti többször is futok és mindig kitűzök magam elé egy teljesítendő célt, a maraton előtt pár héttel például a tokaji Spartan Race Super-en mentünk végig barátaimmal.

Nagyon kemény dolog lehet az a 42 kilométer, még csak belegondolni is szörnyű. Mégis megcsináltad … pedig ahogy mondod nincs említésre méltó sport múltad. Hogy van ez? Egyszer csak „rákattan” az ember?

Mikor három éve elkezdtem futni, teljesen földöntúli dolognak tartottam, hogy valaki (saját akaratából) 42 kilométert fusson. Azonban a három év alatt több félmaratont magam mögött hagyva megláttam ennek a fanatizmusnak a szépségét és elhatároztam, hogy az olimpiai maratonfutás 120-ik évfordulóján ideje belépnem ebbe a klubba.

Maraton Marathon-ban … megértem a kihívás szépségét. De azért kellett egyfajta vagányság, bátorság. Küldtél képeket, például a startról … közel 13 ezer futó … hihetetlen élmény lehetett. Ezért is választottad a legelső teljes maratonod helyszínének?

Mi is lehetne erre megfelelőbb helyszín, mint Athén, ahol az egész tradíció megszületett. Gondoltam ha Philippidész teljes harci felszerelésben el tudta vinni a Marathon-i csata győzelmének a hírét, akkor biztos nekem is menni fog (azon már kevesebbet gondolkodtam, hogy a legenda szerint ezek voltak az utolsó szavai).

Miután mindent hónapokkal előre lefoglaltunk barátaimmal, már nem volt választásunk csak felkészülni és teljesíteni. Mindössze két napot voltunk Athénban, amiből egyet futással töltöttünk, de mivel egyikünk se járt még a városban, a másik napon is reggeltől estig talpon voltunk és megmásztunk mindent az Acropolis-tól a Lycabettus hegyig (lényegében kisebb izomlázzal keltünk a maraton reggelén).

Milyen volt a verseny?

A verseny a történelmi Marathon-Athén távon ment végig, ahogy a képen is látható profi szervezés volt tele frissítőkkel és orvosi jelenléttel, viszont nagyon nehéz volt a pálya, mivel a 32. kilométerig szinte folyamatos emelkedő volt.

A lezárások miatt a tömegközlekedés nagy része is leállt, amivel a buszmegállóban szembesültünk, így nem volt időnk rendes reggelit venni és az első 15 kilométert nagyjából ájulásközelben futottam végig, majd mivel a lábam nem volt emelkedőhöz szokva, a 25. kilométernél meghúzódott a lábfejem és ez a fájdalom végigkísért a maradék 17 kilón is. Ezek ellenére hihetetlen élmény volt 13 ezer emberrel együtt végigfutni egy csodálatos vidéken, novemberben 22 fokban és napsütésben. Mindezt megtetőzte az az eufórikus állapot, amit a 41. kilométerkő elhagyása okozott és fájdalmat, fáradtságot már nem érezve vigyorogva futottam be az 1896-os olimpiai stadionban található célegyenesbe.

Összességében hatalmas élmény volt és bátran ajánlom mindenkinek, aki valaha futott vagy tervezi, hogy maratonfutásra adná a fejét és feszegetné a saját a határait.

Köszönöm és gratulálok!