Sár(tor)túra őszből tavaszba (télen)
A Mikszáth kalandorkedvű ifjoncainak némelyike bakancskoptatásra adta a fejét-lábát ezen az esőáztatta, borongós kedvű csütörtök reggelen. A tavalyi nyár barangolósai jutalomkirándulásra indultak, figyelembe se véve azt, hogy büntetéskirándulás is lehet belőle esetleg.
De nem is lett! Még felhők alatt ballagtunk keresztül az autópálya felüljáróján, de a bari-hegyi kutyakolóniát elkerülve már egyre hihetőbbnek tetszett a napsütési szándék komolysága. A Szent Donát kápolnánál eltöltött pihenőidőt követően jövetirányba fordultak az orrok, hogy a régi 7-es keresztezése után a Csillagvár kerülhessen célvonalba. Nyilván nem toronyiránt, mert kacskaringózva is akadt dagonyalehetőség bőséggel.
A vár alatt – minimális kipucolkodás után – autóbusz került a népség alá, hogy végre materiálissá váljék a kései délebéd. Hogy a hazatérésre erősen viseletessé vált a társaság javarésze, azt nem a menetfáradtság okozta. Pusztán annyi történt, hogy a lóki trakta során erősen túlette magát – mindegyik értelemben – egynémely sporttárskezdemény. (Ezt viszont azért is bocsánatos bűnnek vélem, mivelhogy közöttük voltam én is. De így legalább a vacsorát megspóroljuk.) Összességében: zokszó nemigen akadt tőlük, így aztán nemigen akadhat tőlem se. Inkább visszafogni kellett, mint biztatgatni. Magányosan túrázni remek dolog, de egészen elviselhető volt velük is... ;)
(TÁMOP-3.1.4-12/2-2012-0606 – Innováció Marcali általános iskoláiban)
