116 év személyvonattal – a 37-es vasútvonal története - Tovább: Mi maradt a személyvonat után? →
Mesztegnyőn visszatért a tehervonat
A 2020-as vízkár kettévágta a 37-es vasútvonalat. Néhány évvel később azonban éppen az egyik korábban elcsendesedett állomáson kezdődött valami új.
Mesztegnyőn visszatért a rendszeres vasúti árufuvarozás.
Egy különleges telephely története
Mesztegnyő vasúti története önmagában is érdekes.
Az 1950-es évektől katonai üzemanyagraktár működött a településen. A honvédségi logisztikatörténeti források 3. számú Üzemanyagraktárként említik. A katonai szervezetet 1997-ben felszámolták.
A telephely jelenleg a Kender Logistic Kft. tulajdonában van.
György-Dávid Valentin tájékoztatása szerint síktárolókat építettek, és gabonatárolással foglalkoznak. Az egykori üzemanyagraktár tartályai és töltőberendezései ugyanakkor ma is megvannak. Némi felújítás után ismét használhatók lennének, és Valentin szerint érdeklődés is mutatkozik erre.
A telephely vasúti kapcsolata tehát évtizedek múltán is értéket jelent.
Hosszú út vezetett az újraindulásig
2009-ben a SEFAG megszüntette mesztegnyői rakodását.
2015-ben az egykori TIG, ma Kender Logistic telephelyéről ugyan három gabonás szerelvény elindult, rendszeres forgalom azonban nem alakult ki.
A Kender Logistic többször kezdeményezte a vasúti szállítás újraindítását, de hosszú éveken keresztül nem sikerült megteremteni hozzá valamennyi feltételt.
A fordulat 2023-ban kezdődött.
Egy asztalhoz ültek
A Pannonvasút Egyesület kezdeményezésére 2023 májusában Marcaliban kerekasztal-beszélgetést tartottak a 37-es vasútvonal jövőjéről.
Az egyeztetésen a MÁV, a vasúti árufuvarozás, a térség vállalkozásainak és önkormányzatainak képviselői is részt vettek.
A találkozó elsődleges célja a mesztegnyői teherforgalom újraindítása volt.
A MÁV akkori tájékoztatása szerint saját forrásból több száz új és használt vasbetonaljat építettek a vonalba. Ennek eredményeként a megengedett tengelyterhelést 17 tonnáról 20 tonnára emelték.
A kerekasztal után már konkrét lépések következtek.
2023 augusztusában a Kender Logistic hitelesíttette a mesztegnyői vasúti mérleget. A mérőkocsikat a 310-es Szergej vitte le az állomásra.
Ősszel a pályafenntartók ismét használhatóvá tették Mesztegnyőn az I. és III. vágányt, mert a rakodással járó tolatási műveletekhez az átmenő fővágány önmagában nem volt elegendő.
Közben kiderült az is, hogy Mesztegnyő korábbi vasúti rakodóhelyi státusát megszüntették, ezért ennek adminisztratív rendezésére is szükség volt.
A folyamat tehát nem egyik napról a másikra zajlott.
2024. május 2. – ismét gabonás szerelvény Mesztegnyőn
Végül 2024. május 2-án, a 2015-ös három alkalmat leszámítva mintegy tizenöt év után ismét elindult a rendszeres gabonaszállítás Mesztegnyőről.
A történet azért különösen érdekes, mert jól mutatja, mire lehet képes egy helyi kezdeményezés, ha a vasút, a vállalkozások és az érintett szervezetek végül ugyanahhoz az asztalhoz ülnek.
A 2023-as marcali találkozó egyik célkitűzése kézzelfogható eredményt hozott.
2025 – egyre nagyobb szerelvények
2025 áprilisában, egy újabb közel egyéves szünet után ismét megindult a mesztegnyői teherforgalom.
Április közepén már akkora feladatot jelentett a rakodás, hogy 25 rakott és 25 üres gabonakocsi cseréjét nyolc óra alatt sem sikerült teljesen befejezni. Tizenhárom rakott kocsi Marcaliban maradt, ezeket másnap tervezték továbbítani Balatonszentgyörgy felé.
Az év végén még látványosabb szerelvények jelentek meg.
Decemberben a 332-es Szergejjel az élen 468 méter hosszú, 2299 tonnás gabonavonat indult Mesztegnyőről. A szerelvény Koprivnica felé közlekedett, végső célállomása az észak-olaszországi Saluzzo volt.
A Kender Logistic telephelyének vasúti kapcsolata tehát ismét valódi gazdasági szerepet kapott.
Közben a pályán is történik valami
A 37-es használatban maradt részén a személyforgalom megszűnése után is rendszeresen végeztek fenntartási munkákat.
Az elmúlt évek dokumentációjában találunk talpfacserét, síncserét, vasbetonalj-beépítést, gyomirtást, gépi bozótirtást és pályamérést.
2025. szeptember 22-én például az FMK–004 mérőjármű járta a vonalat a 329-es Dacia segítségével. Szőcsényi Gábor a marcali elkerülő út vasúti átjárójánál fényképezte le a szerelvényt.
Az év végén ennél is érdekesebb munkák kezdődtek.
A 2020-ban megsérült, Somogyszob felé vezető szakaszon bozótirtást, űrszelvénytisztítást és földmunkákat végeztek. Felsőbogátpuszta térségében talajvizsgálatok nyomait is dokumentálták.
Ebből azonban egyelőre nem következik, hogy döntés született volna a teljes déli szakasz helyreállításáról.
Lehet még szükség a teljes 37-esre
Felmerült ugyanakkor egy új szempont.
Ha a Balatonszentgyörgy–Nagykanizsa fővonali szakasz egy későbbi nagyfelújítás során teljes kizárást kapna, a helyreállított 37-es Somogyszob felől biztosíthatná Marcali vasúti kapcsolatát.
Ez a szerep nem lenne teljesen új. Korábbi fővonali munkák idején már felértékelődött a Somogyszob felőli kapcsolat.
A 37-es tehát ma már nem egyszerűen egy olyan mellékvonal, amelyről 2009-ben eltűntek a személyvonatok.
Teherforgalmi útvonal, és bizonyos helyzetekben Marcali vasúti kapcsolatának tartalék útvonala is lehet.
A civilek nélkül más lenne ez a történet
A vonal elmúlt másfél évtizedes történetében különleges szerepet vállaltak a vasútbarátok és a helyi közösségek.
Évről évre emlékvonatok tértek vissza a 37-esre. Önkéntesek tisztították a pályát és a megállóhelyeket.
2023. szeptember 30-án például a Pannonvasút Egyesület és a Verebély László Vasúttörténeti Egyesület önkéntesei Böhönye és Felsőbogátpuszta között végeztek pályatisztítást. Később Balatonújlak és Kéthely megállóhelyének rendbetételét is megszervezték.
A Pannonvasút Egyesület kezdeményezte azt a 2023-as marcali kerekasztalt is, amely után végül ismét elindulhatott a mesztegnyői gabonaforgalom.
A Balatonszentgyörgy–Somogyszob vasútvonal – 37 Facebook-közösség pedig hosszú évek óta gyűjti a fényképeket, dokumentumokat, menetrendeket és az egykori vasutasok, utasok visszaemlékezéseit.
A mostani cikk jelentős része sem készülhetett volna el enélkül a gyűjtőmunka nélkül.
Ki az a György-Dávid Valentin?
A neve sokszor előkerült ebben a történetben, ezért érdemes bemutatni azt az embert is, aki hosszú évek óta kutatja és dokumentálja a 37-es múltját, illetve szervezi az emlékvonatozásokat.
György-Dávid Valentin számára a vasút családi történet is.
Édesapja több mint harminc éve dolgozik a MÁV-nál forgalmi szolgálattevőként. Első szolgálati helye Böhönye volt, egészen addig, amíg az 1990-es évek elején meg nem szüntették ott a forgalmi szolgálatot.
Valentin gyerekkorában sokat utazott vonattal, édesapja pedig sokat mesélt neki a vasútról. A 37-es múltjával kapcsolatos ismereteinek jelentős része tőle, illetve olyan mozdonyvezetőktől és vasúti dolgozóktól származik, akik évtizedeken keresztül szolgáltak a vonalon.
Az emlékvonatozások szervezése során sok emberrel került kapcsolatba a MÁV-nál és leányvállalatainál. Így a jelenlegi eseményekről is gyakran első kézből értesül, a régi történeteknél pedig van kitől kérdeznie.
A vasút iránti érdeklődése idővel odáig vezetett, hogy munkája mellett elvégezte a másfél éves mozdonyvezető-képzést, letette a szükséges hatósági vizsgákat, és ma már dízel- és villamos mozdonyokat is vezethet.
Egyetemi tanulmányai után tudatosan nem Budapesten maradt, hanem Böhönyén képzelte el a jövőjét. Vidékfejlesztést tanult, jelenleg önkormányzati képviselő.
Saját megfogalmazása talán mindennél jobban megmagyarázza, miért foglalkozik ennyit a 37-essel:
„Kötődöm a településhez és környezetéhez. Érdekel a múltja, jelene, jövője.”
A tehervonat tehát visszatért. Adódik a kérdés: ha a pályát egyébként is használják és fenntartják, visszatérhet-e egyszer a személyvonat is?
