Három éve már ...
Egy apró fekete szalag ... először észre sem vettem ... Ma a csapat egy fekete szalaggal a hajában játszott a bajnoki meccsen, így emlékeztek csapattársukra, Dudás Krisztinára, „Csiszkára". Három éve ment el ...
Engedelmükkel beidézem a 2012 februári írásomat ...
A szerkesztő emlékezése ....
Tavaly áprilisban Szombathelyre készültem a Diákolimpia elődöntőjére ... Úgy volt, hogy Berényben a Postánál felveszem Csiszkát és együtt megyünk szurkolni a csapatnak. Indulást megelőző nap telefonált az anyukája ... ne várjam a Krisztát, mert úton vannak Pécsre a Gyerekklinikára... Akkor kezdődött ...
Én korábban nem ismertem, anyukája hozta szinte naponta Balatonberényből edzésre. Csiszka utólag került a csapatba. Horváth Zoltán a Balaton KC edzője ajánlotta a Fuisz Tanár Úrnak tehetsége miatt, biztosítandó a Csiszka fejlődését egy akkor már kialakult, és jó eredményeket felmutató csapatban. Hamar beilleszkedett, a lányok gyorsan befogadták. Hihetetlen kedvességével, mosolyával gyorsan a csapat része lett. No meg játékosnak is nagyszerű volt. Gyorsan felzárkózott, és beilleszkedett a már évek óta összeszokott Mikszáthosok gárdájába.
Ott Szombathelyen tudtuk meg ... nagy a baj ...
Öt kemoterápiás kezelést csinált végig, annyi kellett ahhoz, hogy az mondták az orvosok van értelme az őssejt átültetésnek. Felutazott Budapestre, megkapta húga őssejtjeit és jöttek a jó hírek! Végre! Már ennyi-meg annyi saját sejtje van ... Karácsonyra már otthon is lehet ... de legkésőbb szilveszterre!
Komplikációk ... és már ott volt az a vírus, amivel nem tudott a végletekig legyengült szervezete megharcolni ...
A múlthét elején szólt a Zoli ... nagy a baj ... aztán szombaton, amikor kiírta a nevét a telefonom ... az kívántam inkább ne ismerném .... de hát fel kellett vennem.
Elment a Csiszka ... rettenetesen sajnálom!
„Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak."
John Lennon
