„Kiss László a Marcali VSZSE Elnöke arról tájékoztatott, hogy megállapodásra jutott Balogh Beatrixszal a Dunaújvárosi NKKSE játékosával, hogy 2011. augusztus 1 –től játékosként és vezető edzőként a fantasztikus pályafutását Marcaliban folytatja!

Balogh Beatrix a világ egyik legjobb jobbszélsője, néhány adat nagyszerű eredményeiből: olimpiai ezüstérmes (2000, Sydney), világbajnoki bronzérmes (2005), világbajnoki 5. helyezett (1999), Európa-bajnoki aranyérmes (2000), kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes (1998, 2004), 2x EHF-kupa-győztes, BL-, KEK-, Szuperkupa-győztes, 3x magyar bajnok, 2x MK-győztes, magyar gólkirálynő (2006), 2x osztrák bajnok, 2x Osztrák Kupa-győztes. 2005. –ben az Év Sportolójának jelölték.”

Ez volt az első hír, amit feltettem a Marcali Portálra … így kezdődött 2011 –ben ismertségünk. És ma öt év elteltével arról adok hírt, hogy Beáék elköltöznek, és a továbbiakban Zalaegerszegen élnek majd.

Nagyon változatos öt éve volt sportpályafutása Marcali szakaszában Beának. A felnőttekkel volt 8. és 5. a bajnokságban. Diákolimpiát nyert azokkal a lányokkal, akikkel ez elmúlt szezonban együtt küzdött a pályán a bennmaradásért. Az utolsó bajnokin a VSZSE színeiben Szekszárdon 6 gólt dobott a későbbi bajnokcsapatnak, de a Dunaújvárossal szemben tizenháromszor volt eredményes két fordulóval korábban. Csak kevesen tudták, hogy sérülten játszott az egész tavaszi szezonban. Nyert Strandkézilabda Diákolimpiát a csapatával. Ez alatt az idő alatt született második leánya Kata, aki már elmúlt egy éves. Amint tehette jött vissza a pályára, segíteni a nagyon nehéz helyzetbe került csapatához.

Számoltad már, hogy hány helyen éltél eddig? Megszoktad már a költözködést?

Nem … nem számoltam, de sokszor költöztem.

Volt egy videó interjú a családoddal, abban a párod elmondta, hogy Nektek, élsportolóknak ez természetes. Oda költöztök, ahova a szerződés szólít. Mindettől függetlenül hosszú idő volt az öt év. Te is így érzed?

Igen ez így van. Én azt gondolom, hogy egy nagyon tartalmas öt évet töltöttünk el Marcaliban, és talán e miatt is nehéz elmenni innen.

Miért jöttél Marcaliba 2011 –ben?

Befejeztem az NBI –es pályafutásomat, és mindig úgy terveztem az első osztályból való visszavonulásomat, hogy játszom azért tovább, de majd mint edző is kipróbálom magam. Erre egy nagyon jó lehetőség adódott Marcaliban.

Edzőként a gyerekcsapattól a felnőttig szinte minden korosztályban dolgoztál Marcaliban. Három csapatod is volt: a serdülő és a felnőtt, a Nemzeti Bajnokságban és egy korosztályos csapat a Gyermekbajnokságban. Nagyon sikeres kezdet volt, hiszen nyertetek Diákolimpiát, a felnőtt csapat is a középmezőnyben végzett. Jó kezdet. Kemény év volt?

Akkor már a Panna iskolás volt, tehát tudtam koncentrálni arra amit elvállaltam, ami a munkám volt. Nagy örömmel foglalkoztam a gyerekekkel és a felnőtt csapattal. Szerencsém volt a felnőttekkel mert Ők is abban a felfogásban játszottak, edzettek és szerették a kézilabdát ahogyan azt én. Nagyszerű csapategység volt. Nyolcadik helyen végeztünk a bajnokságban.

A serdülőcsapattal azért volt könnyű dolgom, mert nagyon jó csapategységet alkottak, és kiváló fizikai állapotban kerültek hozzám Fuisz Jánostól. Jó volt velük lenni minden pillanatban.

Egy kezdőedzőnek, nem is kívánhatnék jobb csapatokat a pályafutása kezdetén.

A második Marcaliban töltött bajnoki szezonban a felnőtt csapat sokáig esélyes volt a dobogóra. Végül azonos pontszámmal, de rosszabb gólaránnyal ötödikek lettünk. Nagyon sok örömet szereztetek a szurkolóknak, nagyszerű év volt. Hogy élted meg?

Tudod egy csarnokban, egy mérkőzésen, akkor jó kézilabdázni, ha van közönség. Abban a szezonban is sokan jártak meccsre, és ahogy szokott lenni - természetes dolog - ha jobban megy a szekér a csapatnak, akkor többen jönnek a mérkőzésekre. Kellemes emlékeim vannak arról a szezonról. Nagyon jó kis csapat voltunk!

A harmadik szezon tavaszán már várandós voltál a Katával, 18 mérkőzést játszottál. De a szezonvégéig Te voltál a felnőtt és a junior edzője. A felnőtt 9. a junior 5. lett a bajnokságban. Végig ott voltál a pályán …

Igen abban a szezonban volt egy váltás, akkor lettem én a junior edzője, és az Szántó Angi a serdülőé. Nagyon jól szerepeltek a fiatalok, sokáig bíztunk abban, hogy elérjük a dobogót.

A felnőtt szezon viszont nagyon nehéz volt, végül a kilencedik helyen végzett a csapat. Ekkor már többen hiányoztak a keretből. Ebben az évben került be a felnőtt csapatba több fiatal. Ekkor már az U13 is egyre több feladattal járt, de szerencsére sikerült elvégeznem a munkát gond nélkül. Ősszel megszületett a második kislányom Kata.

A Kata születését követően félévet kihagyva már jöttél, és segítettél amikor nagy bajban volt a csapat. Tudom, nagyon odafigyelsz az étkezésedre, az életmódodra. Ez lenne a „titka” hogy a negyedik X környékén, szülést követően még ilyen teljesítményre voltál képes? Nem volt benned fenntartás, vagy „félelem” a korai újrakezdéskor?

A Panna születése után is sikerült viszonylag gyorsan visszatérni a pályára. Én úgy gondolom, hogy ennek nem csak fizikális oldala van. Én nagyon szeretem a játékot, talán most már mondhatom: életem a kézilabda. Én a terhességem alatt jól éreztem magam, végig ott tudtam lenni edzőként a pályán. A terhesség az nem betegség. A mai világban már nagyon komolyan odafigyelünk a táplálkozásra. Szerintem a legtöbb anyuka megteszi ezt. Terhességi diabetesem volt, ezért egyfajta diétát is kellett csinálnom, ami egyáltalán nem esett nehezemre. Én szülés után minimális súlyfelesleggel kezdtem el fokozatosan edzeni.

A 2014/2015 ös szezonban már újra a pályára léptél ugyan csak 10 mérkőzésen de már újra játszottál. Hogy emlékszel a csapat számára kritikus időszakra?

Ekkor már Sári Árpád volt a felnőtt és a junior edzője, egy nagyon meggyengült a csapatot vett át. Több idősebb, meghatározó játékos abbahagyta a kézilabdát. Nagyon nehéz őszt zárt a csapat. A húgom Piroska is anyai örömök elé nézett, őt is nélkülöznünk kellett. Tavasszal jött segíteni a Kovács Juci, a Pék Petra és én is időszakosan pályára léptem. Nagyon „furcsa” bajnoki szezon volt, sokszor voltunk balszerencsések, több alkalommal kaptunk ki egy góllal, de végül a Szövetség döntésével maradtunk a második osztályban.

Az utolsó marcali szezonodban már Dr. Woth Péter volt az edződ, és ha nem is könnyen, de továbbjutó helyen végeztünk. Ezt a szezont már végig játszottad és a húgod is visszatért tavasszal.

A lehetőségeinkhez képest egy jól sikerült szezon volt a mostani. A Péter személyében egy kiváló edző került a csapathoz. Bennmaradásunk az nagyrészt neki köszönhető. Szeretném elmondani, hogy ennyi év tapasztalattal a hátam mögött, bizony még nekem is volt mit tanulnom Tőle. Nagyon sajnálom, hogy a lányok nagy része nem használta ki, hogy a Petya itt volt… többet lehetett volna tanulni Tőle.

Visszagondolva az elmúlt évekre azt nagyon bánom, hogy nem sikerült kellőképen megfertőznöm a lányokat, hogy tényleg komoly terveik legyenek a kézilabdával. Szerintem vannak köztük olyanok, akiknek akár még most is lenne rá esélyük, hogy az első osztályban játszanak, a kézilabdából éljenek.

A csapathoz tartozók már régebb óta tudják, hogy Zalaegerszegre költöztök. Arra kérlek most a szurkolóknak, az olvasóinknak is mond el költözésetek okát.

Igen elköltözünk, fájó szívvel, de így döntöttünk. A családom érdekében meg kell lépnünk ezt a váltást. A férjem Csata Csaba már a negyedik-ötödik éve naponta ingázik Zalaegerszeg és Marcali között. Jégkorong edző a Zalai Titánoknál. Elég sokat volt távol. Eddigi életünk során mindig Ő volt aki alkalmazkodott hozzám, mindig miattam változtattunk. Csabi volt az aki feladott dolgokat. Úgy gondolom, hogy most nekem kell változtatni.

Közösen úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk ezt a zalaegerszegi lehetőséget. Megvártuk az iskola végét, megnéztük a lehetőségeket Egerszegen. A nagylányom Panna is kézilabdázik, neki is kerestünk csapatot és találtunk. Én leszek az edzője a Zalaegerszegi Női Kézilabda Klub serdülőcsapatánál.

Te befejezted?

Még nem döntöttem véglegesen, de most úgy gondolom, hogy folytatom. Hogy milyen szinten … az még a jövő kérdése. Még játszani szeretnék!

A végére …

Szeretném megköszönni Kiss Lászlónak, hogy hívott, hogy olyan körülményeket biztosított, amelyben nyugodtan tudtam dolgozni. Minden segítséget, minden támogatást megkaptam tőle. Köszönöm!

Nagyon köszönöm a közönségnek, hogy edzőként és játékosként is elismertek, és buzdították a csapatainkat.

Köszönöm a játékostársaimnak, hogy egy csapatban lehettem velük, és kívánom nekik, hogy adjon nekik a kézilabda annyi örömöt, mint amennyit nekem adott!

KÖSZÖNÖM BEA!