Kedves Olvasó!
A fagyásból felengedett a föld, az avar alól előbújik a zöld.
Felhők mögül kandikál a nap, a nádasból menekül a vad.
Vízről felreppent madarak serege, tavaszt zeng a természet ereje.
Gondoltam egyet s Kutyummal kigyalogoltunk vasárnap késő délután a természetbe. Víztározót választottam a közelsége miatt. Na meg aztán a kedvenc területeim egyike ez a létesítmény. Hiszen gyermekkoromban, amikor itt még legelő és kaszáló volt, itt szereztem élményeim nagy részét.
Szóval, a kenyérgyárnál értük el az elkerülő utat, amely egészen szépen halad a beteljesülés irányába. Talán 800 métert lépegethettünk a frissen betonozott út mentén, amikor ráértünk a régi csapásra.
Vízhez közeledve egyre intenzívebben hallatszott madárkáink kerregő – rikácsoló koncertje. Töltésen döcögve tucatnyi egyedből álló gém rajt riasztottam fel, amit sikerült megörökítenem. Récék, hattyúk között locsogva fürödtek a kisebb-nagyobb halacskák. Mintegy pajkos játékként tűntek fel, s el. Teljes sötétség a töltésen ért bennünket, ahol a nádat nagy vadak taposták hatalmas intenzitással. Ezt a Kutyum nem hagyta szó (ugatás) nélkül, s ezért nem tudtam lencsevégre venni a szarvasokat.
Viszont, szándékosan nem fotóztam a gyarló emberek tetteit, akik kiviszik szemetüket a természetbe. Csodálatosan bezsákolt szemét halmaz vigyorgott az aszfalttól 80 méterre. Csodálatos ez a nézet!
{besps}2014/2014-03-24-05-38-04{/besps}
Navigáció a nyilakkal lehetséges, illetve a galéria automatikusan töltődik a lejátszás gombra kattintva. Nagyobb méret jobb egérgomb ... megnyitás új lapon.
