Akik Marcalit formálták - Iván atya – a különbségeken túl is lehet tisztelni egymást
2. oldal / 6: Iván atya – a különbségeken túl is lehet tisztelni egymást
Iván atya – a különbségeken túl is lehet tisztelni egymást

Iván atyával vallási kérdésekben aligha gondolkodhattunk egyformán. Én meg sem vagyok keresztelve, ő pedig egész életét a papi hivatásnak szentelte.
Mégis rendkívül művelt, tisztességes embert ismertem meg benne.
A találkozásunkat ő kezdeményezte, később, 2012 őszén hosszú interjút készítettem vele.
Nem kellett egyetértenünk mindenben ahhoz, hogy megértsük és tiszteljük egymást.
Van róla egy egészen személyes emlékem. Egy templomi szertartáson a püspök kemény szavakkal illette a fotósokat.
Én is ott voltam.
A szertartás után Iván atya telefonált, nehogy megbántva érezzem magam. Nem ő mondta azokat a szavakat, nem neki kellett volna magyarázkodnia. Mégis fontosnak tartotta, hogy felhívjon.
Az ember az ilyesmit nem felejti el.
Az interjúban persze végigmentünk az életútján is. Várvölgy, a győri bencések, a teológiai tanulmányok, a katonaság nehéz évei, majd a somogyi szolgálati helyek következtek.
Marcaliba 1993-ban került, szinte egyik napról a másikra.
Elmesélte, hogy egy októberi este kereste meg Balás Béla püspök, és másnap reggelre kért választ. Iván atya akkor még alig ismerte a várost. Végül igent mondott, és három évtizedre összekötötte az életét Marcalival.

Az újonnan megépült Boldog Gizella-templom életének megszervezése, a fiatalok közössége, az X-es ház, az iskolák és a kórházi lelkipásztori munka mind előkerültek a beszélgetésben.
Ő azonban nem csupán épületekről, tisztségekről és kitüntetésekről beszélt. Mindig visszatért az emberekhez: a fiatalokhoz, akikkel közösséget szervezett, a családokhoz, akikkel évtizedek alatt találkozott, és azokhoz is, akik egyszerűen csak rámosolyogtak az utcán.
A beszélgetés végén azt mondta, hogy amikor a városban integetnek neki, ő visszainteget; akkor is köszön, ha nem köszönnek vissza.
Nekem ebből az egyszerű mondatból legalább annyi megmaradt, mint a hosszú életútból.
Mert aki egy várost szolgál, annak nemcsak a feladatait kell ismernie, hanem az embereit is.
A teljes eredeti interjú (2012. október 4.)