Akik Marcalit formálták - Horváthtanbá – száz gyerek a pályán, egy tanár a közepén
Horváthtanbá – száz gyerek a pályán, egy tanár a közepén
A marcali sportmúltat kutatva szinte lehetetlen volt úgy interjút készíteni, hogy Horváth József neve ne kerüljön elő.
Újra és újra, mindig nagy tisztelettel emlegették az egykori tanítványai.
A tanár urat én a városi sportbizottság ülésein és a lelátón ismertem meg. Keveset szólt, de nagyon okosakat.
A hosszabb beszélgetésünk 2015-ben, a hetvenötödik születésnapja előtt készült.
A Noszlopy iskola világába vitt vissza.
Volt idő, amikor több mint ezer-négyszáz gyerek járt oda, és a testnevelést ketten látták el Kőrösi Lali bácsival.
Amikor pedig délután elkezdődött a sportfoglalkozás, nem egyszer kilencven-száztíz gyerek lepte el a pályát.
Mai szemmel szinte hihetetlen.
Neki viszont nem az jutott eszébe, miért lehetetlen ennyi fiatallal dolgozni, hanem az, hogyan lehet megoldani.
A tehetségesebb gyerekekből segédedzőket nevelt. Az egyik csoport futott, a másik ugrott, a harmadik labdázott, ő pedig ment egyik helyről a másikra, magyarázott, javított, bátorított.
Nemcsak versenyzőket nevelt így, hanem közösséget is.
Mesélte, hogy a fiúk olyan sokat fociztak, hogy a kölcsönkerült bőrlabdákat már nem is kereste: tudta, jó helyre kerültek.
Ebből a néhány mondatból egy egész korszak képe rajzolódott ki.
Közben rengeteg kiváló sportoló került ki a keze alól.
De a tanár úrnak volt egy másik szenvedélye is: a repülőmodellezés.
Évtizedeken át vezetett szakkört, gyerekek tucatjainak mutatta meg, hogyan lehet a tervrajzból, a fából és a türelemből repülőgép.
A beszélgetésben legalább olyan természetességgel mesélt egy megépített modellről, mint egy országos diáksporteredményről.
A legszebb mondat mégis a végére maradt.
Már megköszöntem az interjút, amikor visszatartott: valamit még el akart mondani.
Azt, hogy mindezt a felesége segítsége nélkül nem tudta volna végigcsinálni. Amíg ő tanított, edzett, hétvégenként versenyre vitte a gyerekeket, otthon a felesége állt helyt.
A tanár úr a sikerekről beszélve sem feledkezett meg erről.
Aki ennyi embert tanított emberségre is, arról talán ez a záró gondolat mondja el a legtöbbet.
A teljes eredeti interjú (2015. április 17.):
interjuk.marcaliportal.hu/a-horvathtanba
