Horoglétramászás és akadályfutás – ez a két versenyszám szerepelt a tizenharmadik Gróf Széchenyi Ödön Tűzoltósport-verseny első napjának programján.

A függőleges és a vízszintes erőpróba során egyaránt előnyt jelentett, ha a versenyző korábban atletizált, netán tornázott is. A második versenynapon a csapatok a négyszer százméteres váltóban, illetve a kismotorfecskendő-szerelésben mérték össze tudásukat.

A verseny első napján a kollégák rögtön „falra mászással” kezdtek, hiszen a viadalon először horoglétra-mászásban mérték össze magukat. A Katasztrófavédelmi Oktatási Központ udvarán lévő mászóházakon egyszerre négy versenyző teljesítette a feladatot. A dolguk az volt, hogy megfelelő biztonsági intézkedések mellett egy legalább nyolc és félkilós horoglétrát – nagyjából harminc méteres futás után – beakasszanak a mászóház első emeleti ablakába, felfussanak a létrán, beüljek a párkányra, a létrát feldobják a következő emeletig, ismét másszanak, beüljenek, lajtorját dobjanak, majd az utolsó létrázás után a harmadik emeleti ablakon beugorva megállítsák a stoppert.

A délutáni verseny az UTE Szilágyi úti atlétikai sporttelepén zajlott, ott a százméteres akadálypályát kellett leküzdeniük az indulóknak. Ez a feladat is futással indult, majd az ilyetén módon kellőképpen lendületbe jött versenyzők átsuhantak a két méter magas palánk fölött, ezután mindkét kezükbe vettek egy-egy feltekert tömlőt. Azzal végigrohantak a nyolc méter hosszú palánkon, és mert idejük volt közben bőven, egymáshoz is kapcsolták a tömlőket, hogy aztán némi futást követően a vezetéket egy osztóra is csatlakoztassák. Ezután már nem maradt más hátra, mint a helyére illeszteni a magukkal hozott sugárcsövet, és az ily módon megszerelt sugárral berontani a célba.

Az eredményt nemcsak az befolyásolta, hogy mennyi idő alatt ért valaki a célba, hanem az is, hogy mindent szabályosan szerelt-e meg. A második nap négyszer százméteres váltóval, illetve a kismotorfecskendő-szereléssel telt.

Az UTE atlétikai pályáján berendezett négyszer százméteres váltónál az első csapattag dolga az volt, hogy a rajtjel elhangzása után felkapja az előre odakészített kislétrát, és azzal, illetve a váltóbotként szolgáló sugárcsővel elrohanjon egy fából épített, két és fél méter magas, öt méter hosszú kisházig. Ott a létrán felment a ház tetejére, végigfutott azon, leugrott a másik oldalon, majd a váltózónában átadta a sugárcsövet az ott várakozó második embernek. Ő átvetette a palánkon, majd a felelősséget és a stafétát átadta a harmadik versenyzőnek. Ez a csapattag a százméteres akadályfutásnál már látott módon egy-egy feltekert tömlőt fogott a kezébe, azokkal végighaladt a gerendán, a tömlőket előbb egymáshoz, majd a vezetéket az osztóhoz csatlakoztatta, helyére illesztette a sugárcsövet, majd le is szerelte azt, hiszen még hátra volt egy váltás. Az utolsó ember a tűzoltási feladatot kapta, egy tűzoltó készülékkel kellett tálcatüzet oltania, majd a sugárcsővel a kezében befutnia a célba.

Somogy megyét marcali és nagyatádi tűzoltókból álló csapat képviselte, akik a tizenegyedik helyen zárták a versenyt. Tollár Tibor tűzoltó vezérőrnagy, az országos katasztrófavédelmi főigazgató az eredményhirdetésen azt mondta: a tűzoltósport mindig is komoly szerepet töltött be a tűzoltók életében. Talán közhelyszerű, folytatta a főigazgató, hogy a versenyen való részvétel fontosabb a győzelemnél, de magunkat leküzdeni sokszor nehezebb, mint mások felett győzelmet aratni. Fotó: Marcali HPT

A galériához kattintson a képre!