Szalagavató Szőcsényben
Díszbe öltözött ma tornatermünk azért, hogy végzőseinknek feltűzzék a szalagot, amely diákéveik végét jelenti. A felnőtté válás első lépései most még bizonytalanok, de néhány hónap múlva nem lesz kérdés, hogy ki, merre indul el.
Lesz, aki egy újabb szakma megtanulásába fog bele, lesz, aki egyetemi tanulmányokat folytat, lesz, aki a munka világába lép. Ott már nem lehetnek bizonytalanok, ott számot kell adni tudásukról, hogy mit sajátítottak el iskolájukban.
Várja őket a NAGYBETŰS élet.
De ma még igazi diákok lehetnek, ma még önfeledten örülhetnek társaiknak, nosztalgiázhatnak azon, hogy milyen is volt az elmúlt néhány év. Ezekből az évekből szemezgetett Orsós Viktória, Miklovics Kristóf, Bogdán Bálint, Szűcs Tibor, Neumajer Márk és Orsós Benjámin, akik néha komoly, néha humoros szavakkal köszöntötték társaikat. A mosolyra húzódó ajkak azt jelentették, hogy a hétköznapokból merített gondolatok bizony célba találtak.
Tóth Krisztina igazgató asszony ünnepi köszöntőjében minden végzős osztályról mondott néhány kedves szót, egy-egy hozzájuk kapcsolódó élményt. Megköszönte az osztályfőnökök munkáját, hogy terelgették diákjaikat a mindennapokban.
Ez sokszor volt nehéz, de sokszor volt örömteli is, hiszen tudnak komolyak lenni, de tudnak olyan dolgot is csinálni, amitől az ember haja égnek áll. S most itt állnak ők, 42 végzős tanuló, akiknek a ruháját mától iskolánk szalagja dísziti. Ez a szalag felelősséget is jelent, hiszen az igazi megmérettetések nagyjából 50 nap múlva kezdődnek.
A vizsgák. Goethe szavait idézte: „Az ember hihetetlen dolgokat tud teljesíteni, ha megtanulja az időt felhasználni.” Arra kérte a végzősöket, hogy használják ki jól, a fennmaradó időt, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy a vizsgák után önmaguk előtt, szüleik előtt és oktatóik előtt is büszkén állhassanak.
Majd felkerültek a szalagok. Ezek után Biró Blanka búcsúzott társai nevében is az iskolától. Egy-egy könnycseppet lehetett látni tanulóink és szüleik szemében is, hiszen büszkeséggel töltötte el őket, hogy eljutottak gyermekeik a mai naphoz. S hogy még feledhetetlenebbé tegyük a mai napot, minden osztály készült egy rövid videóval, amely a mindennapokról szólt. Olyan életképeket láttunk, amelyek mindenki számára örömtelik voltak.
Az est lezárásaként retró muzsikával, tánccal készültek diákjaink. Kovács Amelita Dorottya, Horváth Viktória Barbara, Menkina Zora Viorika, Oláh Alexa, Szép Rebeka és Buzás Bálint fergeteges hangulatot teremtettek. Mindenki lelkének jól esett a vidám, fülbemászó nóta, megmozdultak a lábak a zene ritmusára. Nosztalgia azoknak is, akik kicsit régebben voltak fiatalok.
Köszönjük a felkészítők munkáját, köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a hagyománynak. A búcsúzó szöveg egy mondatával köszönök el:
„Tudod, mi legyél? Büszke. Magadra, a múltadra a sikereidre, a családodra, a szeretteidre, az eredményeidre, az életedre, és a saját, igaz történetedre, vagyis ami te vagy, és hozzád tartozik, Mindenre.”
A galériához kattintson a képre!
