Ha városunk lakói a GAMESZ-re gondolnak, sokaknak elsőként a fűnyírás, a virágágyások, a parkok vagy éppen a városi rendezvényeken felállított padok és faházak jutnak eszébe.

Pedig a szervezet munkája ennél jóval összetettebb: a város mindennapi működésének számtalan olyan területét fogja össze, amelyet talán csak akkor vennénk észre igazán, ha egyszer nem működne.

Tanai Bernadett, a GAMESZ intézményvezetője kertészmérnökként különösen érzékenyen figyel Marcali zöld értékeire. Munkájában egyszerre van jelen a természet iránti tisztelet, a gyakorlati gondolkodás, a folyamatos problémamegoldás és az a fajta alázat, amely nélkül egy városüzemeltetési feladatkör aligha végezhető jól.

- A lakosság többsége a GAMESZ-ről elsősorban a fűnyírásra és a virágágyásokra asszociál. Valójában mekkora feladatrendszert jelent egy város működtetése a mindennapokban?

- Nagyon sok mindennel foglalkozunk. A városi rendezvények például nagy energiát kötnek le, és szerencsére mostanában szinte minden hónapban van egy nagyobb esemény. Emellett hozzánk tartozik az intézmények karbantartása, a Bölcsőde, a Gondviselés Háza, az Idősek Otthona, a fűnyírás, a hegyi utak karbantartása, az árkok, járdák, úttestek, fák, virágágyások gondozása, és a GYÉK, vagyis a Gyermekélelmezési Központ üzemeltetése is.

- Van olyan feladat, amit a lakosok szinte észre sem vesznek, mégis nélkülözhetetlen Marcali működéséhez?

- Ez kettős dolog, mert amit mi csinálunk, azt általában észreveszik. Kint dolgozunk a városban, nehéz úgy elvégezni valamit, hogy ne lássák. Amit talán kevésbé látnak, az az, hogy mindezt milyen kis létszámmal oldjuk meg. Nagyon sokfelől érkeznek a kérések, és mindegyiket igyekszünk teljesíteni. Ez olyan 20 fő körüli fizikai dolgozóval nagyon nehéz feladat.

- Hányan dolgoznak jelenleg a GAMESZ-nél?

- A létszám több részből áll össze. A GYÉK-ben 21-en dolgoznak, a GAMESZ-nél 24-en. Emellett nagyjából 20 fő közfoglalkoztatott segíti a munkánkat.

- A GAMESZ mintegy 80 hektár zöldterületet, 7600 fát, 50 kilométer közutat és 130 kilométer hegyi utat gondoz. Mit jelentenek ezek a számok a gyakorlatban?

- A hegyi utakat minden évben beosztjuk, és mindig a legrosszabb állapotú szakaszokkal kezdjük a felújítást. Egyszerre természetesen nem tudunk mindennel elkészülni, de lépésről lépésre haladunk, és már sok út megújult. A közutakon inkább kátyúzásokat végzünk, a teljes útfelújítás már városi hatáskör.

A 80 hektár zöldterület nagyon sok. A fűnyírást három kisebb fűnyíró traktor végzi a városban, a nagyobb összefüggő területeket pedig nagyobb géppel kezeljük. A fák száma pedig külön öröm számomra. Marcaliban nagyon sok fa van, ráadásul sokféle fajta. Ez ritka és nagy érték.

- Ha egy feladatot kellene kiemelned, melyik jelenti a legnagyobb kihívást?

- Én alapvetően szeretem a kihívásokat. Szép feladat volt a városközpont felújítása, de talán még nehezebb volt a Papagáj lakótelep pályázati kivitelezése. Nagy kihívások ezek, de színesítik a hétköznapjainkat, és nagyon szép dolgok készülnek belőlük.

A Papagáj lakótelepen például a talaj minősége jelentette a legnagyobb nehézséget. Ahhoz, hogy a növények számára alkalmas területet hozzunk létre, nagyon sokat kellett dolgoznunk.

- Az utóbbi években egyre gyakoribbak a hirtelen lezúduló esők. Ez mennyire változtatta meg a munkátokat?

- Nagyon nem változtatta meg, de folyamatosan figyelünk az árkok karbantartására. Van egy nagyon jó árokásó gépünk, amely legtöbbször Horvátkúton dolgozik. Esők előtt és után az átereszeket tisztítjuk, hogy a csapadékvíz szabadon el tudjon folyni.

- A hegyi és mezőgazdasági utaknál milyen problémákkal találkoztok leggyakrabban?

- Még mindig vannak felújításra szoruló utak, de úgy gondolom, jó úton haladunk. A horhós, lejtős részeken a csapadék gyakran kimossa a zúzott követ, ilyenkor újra kell kezdenünk a munkát. Évek óta úgy próbáljuk kialakítani ezeket az utakat, hogy egyik oldalra lejtsenek, és ott folyjon el a víz. Ez többnyire bevált, bár nem mindenhol lehet tökéletesen megoldani, mert sokszor kocsibejárók vagy más akadályok nehezítik a munkát.

- Évente több ezer egynyári virág kerül kiültetésre a városban. Hogyan választjátok ki a növényeket?

- Az egynyári ágyásokat az utóbbi időben csökkentettük, ma már főként a központban ültetünk egynyáriakat. Körülbelül 5000–6000 tőről beszélünk, emellett kisebb mennyiséget viszünk a csatolt településrészekre, óvodákba, illetve a gombai támfalhoz.

Mindig igyekszem új fajtákat kipróbálni, hogy változatos legyen a város képe. Fontos, hogy jól bírják a szárazságot és a napot, legyen különböző a magasságuk, és színben is hangulatos összképet adjanak. Nagyon érdekes, hogy egy növény az egyik helyen gyönyörű, máshol viszont – ugyanolyan körülmények között – már nem érzi olyan jól magát. Ezt mindig figyelni kell.

Az egynyári virágok ültetése hatalmas feladat, és nagyon köszönöm a kollégáim értékes munkáját, különösen azoknak a hölgyeknek, akik ezeket a növényeket elültetik. Ez nagyon szép, de fizikailag is fárasztó munka, és sokszor az ő szorgalmukon, odafigyelésükön múlik, hogy a város ilyen virágos képet mutat.

- Tudom, hogy a munkaidőd gyakran nem ér véget délután négy órakor. Otthon is próbálkozol növényekkel, mielőtt közterületre kerülnének?

- Igen, főleg az évelőknél. Azokat próbálom ki, amelyek kevesebb öntözést igényelnek. Szoktam mondani: lusta kertész módjára. De valójában ez ma már fontos szempont, mert olyan növényeket kell választanunk, amelyek a változó klímában is életképesek.

- Korábban több viráglopás is előfordult a városban, de ezek száma csökkent. Minek köszönhető ez szerinted?

- Nem tudnám pontosan megmondani. Amikor idekerültem, voltak olyan ágyások, ahonnan minden évben ugyanarról a helyről kiszedték a növényeket. Szerintem nem a kamerák miatt változott ez, inkább az emberek szemlélete alakult. Úgy érzem, egyre többen értékelik, hogy szép, virágos a város, és jobban vigyáznak rá.

- Többen nevezik Marcalit a parkok városának. Te melyik parkra vagy a legbüszkébb?

- A Kastélyparkra, vagy más néven az Ánglus parkra. Első ránézésre kicsit más, mint egy megszokott park, de éppen ez benne a szép. Ha a sétánytól jobbra nézünk, ott maga a természet van, amely saját magát neveli. A másik oldalon pedig a gondozottabb, nyírt parkrész található.

- Tavasszal mindig később kaszáljuk le ezt a területet, és ezért türelmet is kérek mindenkitől. Ennek az az oka, hogy ott erdőaljnövényzeti virágok vannak: sok a tüdőfű, az ajuga, és ezek akkor virágoznak. Ha túl korán lekaszálnánk őket, nem hoznának magot, nem tudnának tovább szaporodni, és szépen lassan eltűnnének. Szerintem ettől különleges a park hangulata. Oda inkább az megy, aki kikapcsolódásra, pihenésre vagy akár egy kis magányra vágyik.

- Híres vagy a természetközeli szemléletedről. A belvárosban méhlegelőket is kialakítottatok. Mesélnél erről?

- Három ágyást hoztunk létre, ez még az első próbaév. Hamarosan táblák is kikerülnek arról, milyen növények vannak bennük. Idén már szépen mutatnak, de jövőre fogják igazán megmutatni az arcukat, amikor az évelők is virágoznak.

Háromféle vadvirágmag-keverékkel próbálkoztunk: nagymama keverékkel, zümmögde és lepkecsalogató keverékkel. Ezekkel szeretnénk minél jobban odafigyelni a környezetünkre.

Éppen a napokban helyeztünk ki nagyon szép madáritatókat is. Nagyon szeretném, ha ezekre vigyáznának az emberek. Volt már korábban is próbálkozásunk, de sajnos összetörték őket. Emellett ősszel igyekszünk a leveleket nem egyszerűen összegyűjteni, hanem felaprítani és a fák, növények tövében hagyni, hogy táplálják a talajt. A fűnyesedéket is próbáljuk minél inkább visszajuttatni a természetbe.

- 7600 fa található Marcaliban. Milyen kihívást jelent ezek állapotának megőrzése, különösen a száraz nyarak idején?

- Ez nagyon nehéz. Néhány éve sok lucfenyő ment tönkre a szárazság miatt, például a Kórház parkban is több egymás melletti fa kiszáradt. Tavaly a nyírfáknál kezdődött hasonló probléma, mert ők már egyre kevésbé bírják ezt a klímát és a nagy nyári szárazságot.

Ennyi fát nem tudunk öntözni, ezért a meglévő egészséges fákra különösen vigyázni kell. Ok nélkül fát kivágni nem szabad. Sok kérés érkezik hozzánk fakivágással kapcsolatban, de ha nem indokolt, akkor nem támogatjuk. Az nem elegendő ok, hogy hullik a levél a csatornába, vagy hogy tíz méterrel arrébb kidőlt egy másik fa.

Ha nem tudjuk eldönteni egy fáról, hogy egészséges-e, favizsgáló és faápoló szakember segítségét kérjük. Ez egy külön szakma. A fákat mindenképpen meg kell őriznünk, mert óriási szükségünk van rájuk – nemcsak a forró nyári napokon, hanem az év mind a 365 napján.

- 13 közterületi játszótér tartozik a GAMESZ kezelésébe. Milyen gyakran ellenőrzitek őket?

- Hetente ellenőrizzük őket. A fajátszótereken előfordul, hogy elkorhadnak részek, ezeket azonnal javítjuk. Szerencsére nagyon jó segítőink is vannak: kisgyerekek, szülők, nagyszülők, akik szólnak, ha valami hibát észlelnek.

Ami veszélyesebb, az a szándékos rongálás. Előfordul, hogy csavarokat hajtanak ki játékokból, ami nagyon balesetveszélyessé teszi az eszközöket. Mi nem tudunk minden nap minden játszóteret végigjárni, ezért is fontos, hogy a lakosság jelezze, ha problémát lát.

- Télre gondolva: hóesés vagy síkosság esetén hogyan zajlik a munkaszervezés?

- Ez nagyon nehéz, mert ugyanaz a 16 fő végzi a síkosságmentesítést, akinek másnap reggel nyolckor is dolgoznia kell. Éjszaka figyeljük az időjárást, és szükség esetén ki kell menni, körbejárni a várost. Gombán lehet, hogy még nem fagy az út, de a Várdombon már igen.

Nincs külön ügyeleti rendszerünk, mert nem vagyunk elegen hozzá. Ilyenkor felkelünk éjszaka, megnézzük a helyzetet, megbeszéljük, mikor célszerű indulni.

A van egy nagy autónk, azzal mindig a tűzoltóságnál kezdenek a kollégák, a kisebb jármű a mentőállomásnál, majd a rendőrség következik, és utána indulunk a város többi részére, később Horvátkútra, Gyótára, Boronkára. A nagy havazás emberpróbáló feladat volt most a télen is, nagyon sokat dolgoztak a fiúk. Le a kalappal előttük. Régi járművekkel dolgoznak, nem mindig komfortos körülmények között, mégis szó nélkül jönnek, ha éjjel kettőkor hívjuk őket. Ezt nagyon köszönöm nekik.

- Milyen kérésekkel keresnek meg benneteket leggyakrabban a lakosok?

- Legtöbbször fakivágással, parkolással és útjavításokkal kapcsolatban keresnek minket.

- Van olyan fejlesztés vagy eredmény, amire különösen büszke vagy?

- A városközpontra természetesen nagyon büszkék vagyunk, de ugyanígy kiemelhetném a Nagypapagájt, a belső tömböt, a Kastélyparkot vagy a Berzsenyi parkot is. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Nekem persze mindig a virágos és fás területek a kedvenceim.

- A városi rendezvények előkészítése mennyi munkát igényel?

- Minden rendezvény előtt napokkal korábban kezdődik a munka: füvet nyírunk, rendet rakunk, előkészítjük a helyszínt. Maga a pakolás általában egy teljes nap. Igyekszünk egyszerűsíteni, ahol tudunk: például a faházakat már nem szedjük szét teljesen, hanem úgy oldottuk meg, hogy összeépítve tudjuk mozgatni és felállítani őket. A rendezvény nagyságától függően van, hogy két napot vesz igénybe az előkészítés és a bontás.

- Vezetőként mi a legnagyobb kihívás számodra?

- Talán a legnagyobb kihívás, hogy minden feladatot időben elvégezzünk. A munkánk rendkívül sokrétű, és fejben is folyamatos alkalmazkodást igényel: egyetlen napon belül a virágágyásoktól a térkövezésen át a karbantartási feladatokig, sőt a tárgyalásokig és megbeszélésekig is könnyen váltanunk kell. Ez egyszerre kihívás és a szépsége is ennek a munkának – szeretem benne a változatosságot, még ha időnként meg is nehezíti a dolgunkat. Szerencsére kiváló munkatársakkal dolgozhatok együtt, akik minden nap teljes mértékben partnerek a feladatok és kihívások megoldásában.

- Hogyan képzeled el Marcali köztereit, parkjait öt-tíz év múlva?

- Nagyon sok tervem van. A Kórház parkkal szeretném kezdeni: ott a virágágyásokat rendbe tenni, a padokat kicserélni. Öt-tíz év múlva pedig azt remélem, hogy ugyanilyen szép zöldek lesznek a fáink, és továbbra is élhető, gondozott, természetközeli város marad Marcali.

- Mit jelent számodra Marcali?

- Azt szeretem benne, amit sok ideköltöző is kiemel: hogy egy élhető kisváros, szép, zöld környezettel. Alapvetően szeretem az embereket, talán ezért is különösen fontos számomra, hogy Marcaliban erős és összetartó közösségek működnek. A munkám során is sok olyan emberre számíthatok, akihez bátran fordulhatok segítségért, és ha szükség van valamire, tényleg van kit felhívni – sokan pedig minden külön kérés nélkül, önzetlenül segítenek.

- Kertészmérnökként más szemmel nézed a város zöldterületeit?

- Igen, de amikor idekerültem, rá kellett jönnöm, hogy a közterületi virágkiültetés és gondozás teljesen más, mint amit az ember korábban gondol. Másként kell hozzáállni, nagyon sok mindent át kell gondolni. A zöldterület-gondozásban természetesen sokat segít a végzettségem, de a GAMESZ feladatai ennél sokkal összetettebbek, hiszen műszaki és egyéb területek is tartoznak hozzánk.

Egy park vagy zöldterület kialakításánál fontos a növények igénye: napfény, vízigény, habitus, magasság, terebélyesség, virágzási idő. Ezek laikus szemmel nem mindig láthatók, de hosszú távon nagyon sokat számítanak.

- Vannak különösen értékes fák vagy fasorok Marcaliban?

- Igen. A Szegedi utcában, a Béke parkban van egy tölgyfasor, amely védett is, és gyönyörű, ahogy végigsétál alatta az ember. A Hársfa utcában a fekete fenyők szintén védettek és nagyon értékesek.

- Hogyan változott a növényválasztás a klímaváltozás hatására?

- Főleg a fáknál érzékelhető a változás. Régen sokan szivarfát ültettek utcára, aztán ezek megbetegedtek. Utána jöttek a gömbkőrisek, amelyek most még viszonylag jól bírják. Folyamatosan figyelni kell, mely fajok tudnak alkalmazkodni a városi környezethez és a szárazabb, melegebb klímához.

A gyertyán például jól bírja a városi szennyezettséget és a klímát, ezért ha lehet, szívesen ültetjük. A faültetéseknél azonban sokszor nem csak a növény igénye dönt: a földvezetékek és a légkábelek erősen meghatározzák, hová milyen fa kerülhet. A Noszlopy utcát is nagyon szerettem volna végig fásítani, ahogy beérünk Marcaliba, de ott víz-, gáz- és egyéb vezetékek vannak, így ezt nem lehet megvalósítani.

- Melyik évszakban a legszebb számodra a város?

- Nem tudnék választani. Tavasszal imádom a kezdetet, nyáron azt, amikor minden virágzik, ősszel pedig gyönyörű például a Béke park a lehullott levelekkel. Mindegyik évszaknak megvan a maga szépsége.

- Mit üzennél a marcali lakosoknak?

- Azt, hogy óriási érték vesz bennünket körül, A mi érdekünk is, hogy vigyázzunk a zöld környezetünkre, a parkokra, a fákra, a virágokra, és nagy becsben tartsuk őket. Értékként kell tekintenünk rájuk.

Bernadett gondolatsorát folytatva, magam is azt gondom, hogy fontos: ne csak azt lássuk bennük, ami ma szép, hanem gondoljunk arra is, hogy a jövő generációinak is szeretnénk ezt a környezetet továbbadni. Egy fa vagy egy virágágyás nem egyik napról a másikra lesz ilyen – nagyon sok ember munkája, türelme és gondoskodása van mögötte.

Pohner Evelin