Városunk ikonikus nyugdíjas pedagógusa, Horváth László kiposztolt egy fotót a Mikszáth iskola egykori tanmedencéjéről. A kép nagy érdeklődést keltett településünk Facebookozói között, és sokakban régi emlékeket idézett fel.

A fényképet kommentelők gyerekként imádták ezt a helyet, és ennek hangot is adtak hozzászólásaikban. A fotó láthatóan sok szép emléket hozott felszínre.

Gondoltam, egy kicsit utánajárok a történetnek, ismerőseim és a ChatGPT segítségével. Az eredményt olvashatják alább.

Egy kis helytörténet…

A Mikszáth és a medencék

A Mikszáth Kálmán utcai iskola 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben kezdte meg működését. A medencék történetéhez az iskola évkönyvében találtunk fontos adalékot.

Az évkönyv szerint az uszoda létesítése szorosan összefüggött az iskola sporttagozatával. A tanterv előírta, hogy a tanulóknak a második év végéig két úszásnemet el kell sajátítaniuk, ehhez pedig megfelelő helyre volt szükség.

Az iskola megmaradt füvesített területén a katonaság segítségével kezdődött meg az uszoda építése, amelyet az évkönyv szerint 1984-ben, gyermeknapra adtak át.

A történethez hozzátartozik, hogy a medencék lefedését is tervezték, ez azonban nem valósult meg. Emiatt az uszodát a tanév egészében nem lehetett használni, a nyári működés pedig az időjárástól is függött.

A honvédség és egy meg nem valósult marcali strand

A katonaság szerepe nem merült ki a Mikszáth medencéinek építésében.

Az akkori Marcali jelentős katonaváros volt, két laktanyával. A visszaemlékezések szerint a honvédség egy nagyobb strand létrehozásában is részt vett volna, méghozzá nagyjából a mai Marcali Városi Fürdő helyén.

Az elképzelés végül nem valósult meg. Az információim szerint a honvédség azt szerette volna, hogy a közreműködéséért cserébe a megépülő fürdőt hetente két napon kizárólag a katonák használhassák. Ebben nem sikerült megállapodni, így az akkori nagyobb fürdőberuházás elmaradt.

A történetnek azonban lett egy olyan következménye, amely évtizedekkel később is meghatározta Marcali fürdőéletét.

A termálvíz már megvolt

Marcali termálvízkincsének története még korábbra nyúlik vissza. Az 1970-es évek elején kőolajkutatás során, több mint ezer méteres mélységben találtak termálvizet.

A Gombavölgyben található vízbázis később a Mikszáth tanmedencéinek vízellátásában is szerepet kapott. A meleg vizet elvezették az iskolához, így a gyerekek olyan vízben tanulhattak úszni és fürödhettek, amelynek jelentőségét akkor talán még kevesen sejtették.

A marcali termálvíz 1989-ben kapta meg a gyógyvíz-minősítést. A mai Marcali Városi Fürdő tájékoztatója szerint a Gombavölgyből kitermelt termálvíz 41–45 Celsius-fokos.

Érdekes bizonyíték került elő a Marcali Portál régi archívumából is. Egy 2000. szeptember 20-án megjelent írásban a fürdőfejlesztés kapcsán már arról esett szó, hogy összesen négy alkalommal vizsgálták a víz minőségét és mennyiségét. A vizsgálatok szerint a készlet egy gyógyszálló és egy szabadidőközpont ellátására is elegendő.

A nyilatkozatban elhangzott az is, hogy a melegvizes kutat már hosszú évek óta működtették, és a Mikszáth utcai iskola tanmedencéje is ebből kapta a vizét. A korabeli megszólaló azt is elmondta, hogy a víz tizenegy éve minősített gyógyvíz volt. Ez pontosan egybevág a ma ismert 1989-es minősítési dátummal.

Ami a nyolcvanas években nem sikerült, később megvalósult

A történet talán legérdekesebb része éppen ez.

Évekkel, sőt évtizedekkel azelőtt, hogy megépült volna a mai fürdő, már megvolt a termálvíz, működtek a Mikszáth medencéi, és létezett egy nagyobb marcali strand gondolata is.

A kilencvenes évek végére aztán ismét komolyan napirendre került a város termálvizének turisztikai hasznosítása. Több elképzelés és befektetői tárgyalás után végül az önkormányzat önálló fürdőfejlesztése indult el.

A beruházás 2002-ben kezdődött, és 2003 augusztusában megnyílt a Marcali Városi Fürdő.

A történetben szép folytonosság van: a mai fürdő ugyanannak a gombavölgyi termálvízkincsnek a hasznosítására épült, amelyből korábban a Mikszáth tanmedencéjét is ellátták.

A fürdő fejlődésével idővel a rendelkezésre álló termálvíz mennyiségét is növelni kellett. A 2003-as induláskor két termálkút szolgálta a létesítményt, majd 2005 augusztusában egy harmadik kutat is bekapcsoltak a rendszerbe. Később hidegvizes kutat is létesítettek, ezt azonban nem a medencék töltésére, hanem elsősorban a fürdő mintegy nyolchektáros parkjának öntözésére használják. Az 50 méteres szabadtéri úszómedence vízellátásánál ugyanis ivóvíz-minőségű víz szükséges.

És mi lett a Mikszáth medencéivel?

Az új városi fürdő megépítésével a régi iskolai medencék szerepe fokozatosan megszűnt.

Évekkel később, 2009 novemberében már magam írtam a Marcali Portálon egy hírt, amelyben ez a mondat szerepelt:

„Szó esett a két medence további sorsáról is: legkésőbb tavasszal betemetik.”

Ezzel lényegében lezárult a Mikszáth két medencéjének története.

Legalábbis a medencéké.

Mert azoknak a marcaliaknak az emlékezetében, akik gyerekként ott töltötték a nyári napokat, láthatóan ma is él a hely. Ezt bizonyította Horváth László fényképe és az alatta megjelent sok hozzászólás is.

És talán éppen ezért érdemes időnként elővenni egy-egy régi fényképet.

Mert első pillantásra csak egy medencét, néhány fürdőző gyereket és egy régi nyári napot látunk rajta. Ha azonban elkezdünk kérdezősködni, előkerül mögüle a Mikszáth iskola, a sporttagozat, a honvédség, egy meg nem valósult strand terve, a gombavölgyi termálkutak, a gyógyvíz – és végül a mai Marcali Városi Fürdő történetének egy darabja.

Egy fénykép… és a történet, ami mögötte van.