Szalagavató - a búcsúbeszéd
„Örülj a dalnak, a derűs napoknak, szeresd az élet vidám oldalát!
Ezer szépet ígér a holnap, mosolyogva nézz a jövőbe hát!" – így bíztatnak bennünket Krúdy Gyula szavai ezen a különleges napon, amikor miattunk öltött mindenki szép ruhát, és jött el ide a sokak fáradságos munkájával ünnepivé varázsolt sportcsarnokba.
A mi szívünk is díszbe öltözött, hiszen a dal nekünk zeng, a vers rólunk szól. Nekünk, rólunk, a három végzős osztályról, aki örül a dalnak, ennek a derűs napnak és szereti az élet vidám oldalát. Mindezt számtalanszor bizonyítottuk már, hiszen az évek folyamán rengeteg olyan alkalom adódott, hogy szigorú kötelezettségek mellett jól érezhettük magunkat az iskolában.
Mindannyiunk számára a gólyaavató vicces feladataival kezdődött minden. Ezt izgalmas biciklitúrák, kreatív farsangok, emlékezetes osztálykirándulások és az iskolai műsorok poénos próbái követték.
Az óriási létszámú palotás és keringő próbáink új színt hoztak az iskola életébe, miközben bennünket közösséggé kovácsoltak.
A közös programok alkalmával hol riválisként álltunk szembe egymással, hol vállvetve küzdöttünk a sikerért.
De nem volt mindig móka és kacagás itt az élet.
Nyelvvizsgák, tanulmányi versenyek, előrehozott érettségik nehezítették napjainkat. Sokan közülünk szép eredményekkel öregbítették iskolánk hírnevét.
Hiszem, hogy Berzsenyi is büszke lenne ránk!
A vidám, önfeledt napokért és a sikerekért azonban köszönetet kell mondanunk tanárainknak, akik féltő gondoskodással és szeretettel vettek körül minket.
Kitartó türelmükre volt szükség az évek alatt.
Nem volt könnyű dolguk például matematika tanárainknak, amikor a dolgozatok sokadik halasztására irányuló könyörgésünket kellett elutasítaniuk.
Történelem órán az évszámok sokaságában vesztegelve pedig mindig új dolgot tudtunk meg, például azt, hogy „a 19-dik században túró volt Szegeden, nem egyetem".
Magyar órákon az irodalom sűrű, sötét erdejében botladozva jártunk és regények megelevenedő alakjaitól riadoztunk.
Legtöbbet osztályfőnökeink bajlódtak velünk, akiknek ezúton mindent szívből köszönünk, de kérjük, végső erejükkel segítsenek megtenni nekünk az érettségihez vezető utolsó lépéseket, és ha azon túl vagyunk, majd megpihenhetnek.
A feltűzött szalag jelzi, hogy hamarosan véget ér számunkra a középiskolai élet, és helyünkbe lép a következő évfolyam, akiknek baráti jó tanácsként azt mondjuk, hogy igyekezzenek még nálunk is jobban élni a Berzsenyi Gimnázium adta lehetőségekkel. Tanuljanak, mert van kitől, mókázzanak, mert van kivel. Mi már tudjuk, kár ezekből bármit is elmulasztani.
