Kemény telek. Napokig tartó mínuszok. Akár 70 centiméteres jégvastagság. Korcsolyázás, fakutyázás, jégvitorlázás. Téli halászat és jégvermek. Átkorcsolyázás és kereskedelem a befagyott tavon.

Az elmúlt században a Balaton többször is befagyott, és bizony nem voltak kreativitás híján az itt élők. A welovebalaton.hu összeszedte a régmúlt legérdekesebb és legizgalmasabb téli pillanatait a magyar tengernél – írja a welovebalaton.hu.

A 19–20. század fordulóján nem számított ritkaságnak, hogy befagyott a Balaton vize. Leginkább a tél természetes rendjéhez tartozott. A korabeli meteorológiai feljegyzések és újságcikkek tanúsága szerint egy-egy hidegebb tél során már decemberben összefüggő jégpáncél alakult ki, amely kisebb-nagyobb szünetekkel, de februárig, sőt olykor márciusig is kitartott.

Több mint száz napig korcsolyáztak, fakutyáztak, sétáltak a tavon

A feljegyzések szerint 1893-ban 48 centiméteresre, 1901-ben 60 centiméteresre, 1928-ban és 1929-ben 75 centiméteresre hízott a balatoni jégpáncél vastagsága, de 1931–32-ben is több mint száz napon át befagyott a tó.

A vándorgyűlésen résztvett tagok és hozzátartozóik ezután a befagyott Balatonon nagyobb utat tettek jégvitorláson és a rendelkezésre bocsátott fakutyákon. A befagyott Balaton elbűvölő hatással volt a kirándulás résztvevőire, úgyhogy a Balaton téli propagandájának szempontjából is a balatonkenesei ülés igen sikeresnek mondható

– írta a Magyar Országos Tudósító 1934. január 9-én, a Balatoni Fürdőegyesületek vezetőinek balatonkenesei vándorgyűlésével kapcsolatban megjelent cikkében.

A fentebb említett fakutya gyors közlekedési eszközként szolgált a jégen. Képzeljük el úgy, mint a szánkó elődjét, amit kettő szöges végű bottal hajtottak. A jégen sikló, fából készült szán egyfajta csikorgó, ugatást imitáló hangot adott. Valószínűleg innen az elnevezése is, hiszen erőteljesen hasonlított a kutyák vinnyogó hangjára.

A néprajzkutatók úgy gondolják, hogy a Festetics család valamely tagja hozta be Magyarországra 1860 körül. Így nem meglepő talán, hogy először a Balatonnál, Keszthely környékén használták. Innen indult országhódító útjára, hogy kipróbálják máshol is, például a Velencei-tónál.

Fakutyázók Keszthelyen 1980-ban (Fotó: Fortepan – Magyar Rendőr)

Jégvitorlával a tavon át

Az igazán impozánsan hangzó jégvitorlázás az 1880-as években terjedt el a magyar tengernél. Egy angol szakember, bizonyos John Harrisch hozta el hozzánk a vitorlássport téli, jégen alkalmazható extrém változatát.

A Balatonfüredi Hajógyár későbbi művezetője Norvégiában már kipróbálta a jégvitorlázást, és 1886-os magyarországi látogatásán összedugta a fejét Gyapai Nándorral, a Stefánia Yacht Egylet igazgatójával. Eldöntötték, hogy készítenek egy balatoni jégvitorlást, ami mindössze abban hasonlított vitorlástársaihoz, hogy a szél erejét használta fel a haladáshoz. Árbócuk, vitorlájuk és kormányuk is van, de hajótestük nem érintkezik közvetlenül a befagyott vízzel.

A szerkezet háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből áll. Mérete viszont csak éppen akkora, amiben a hajó vezetője ülve vagy fekve irányíthatja az eszközt.

A 19. század végén így elkezdődhettek a jégvitorlásversenyek a Balatonon. Elsőként a Stefánia Yacht Egylet főúri tagjainak tetszett meg a dolog, különösen a sebesség ígérete. Gróf Andrássy Géza például 11 perc alatt tette meg a Balatonfüred és Siófok közötti 14 kilométeres távot a jégvitorlásával.

Négy nappal ezelőtt a Keszthelyi Yacht Club sporttelepén megkeresztelték az első keszthelyi jégvitorlásokat, az élénkszínű Zsuzsit, a barnaszínű Jégmadarat, a kecses Rianást és a kétüléses, ezüstszínű Jégvirágot. A csikorgó balatoni hidegben, a keresztanyai tisztséget elvállaló hölgyek forraltborral keresztelték meg a balatoni jégvitorlás-sport újszülötteit

– fogalmazta meg Raczkó Lajos a Magyarország 1937. január 26-i számában, a Befagyott a Balaton címet viselő cikkében.

Balatonfüreden 1956-ban (Fotó: Fortepan – Kotnyek Antal – Ráth Károly)

Korcsolyával keresztül-kasul a Balatonon

A korcsolyaegyletek az 1910-es években váltak divatossá a Balatonon. A feljegyzések szerint ekkoriban átlagosan 25-30 centiméter lehetett a tó jégvastagsága, ami rengeteg embert vonzott korcsolyázni, csúszkálni vagy csak sétálni a jégen. Később, 1934-ben például már téli sportvonat is indult Balatonfüredre, szállással és előre leszervezett programokkal, többek között korcsolyabemutatókkal. Ezek társadalmi eseménynek számítottak.

Épp úgy, ahogy az 1941 januárjától szervezett balatoni téli sportnapok is, amiket később sporthétté bővítettek. Itt változatos versenyszámokat hirdettek mind a női, mind a férfi sportolóknak. A sportolási lehetőségek körébe tartozott a jégvitorlázás, a jégkő (más néven curling), a már fentebb kibontott fakutyázás, a műkorcsolyázás, az úgynevezett motoros sijárőr (a mai biatlon őse), de jégkorongos megmérettetést is szerveztek Balatonkenesén.

A sportműsor legfontosabb eseményei szombaton és vasárnap zajlottak le. Ezeken a napokon a műkorcsolyázó élgárda teljes számban részt vett a Szendy Károly polgármester által alapított »Balaton« műkorcsolyázó vándordíj versenyében.

Az elmúlt héten több sportesemény volt, így megtartották a lovas és motoros síjöring versenyeket, valamint a humoros síjöring bemutatót. A lovas és motoros síjöring bemutatón Palásthy Béla, Pásztory János, dr. Gauner Ferencné, a humoros bemutatón pedig Szalontay Mátyás aratott nagy sikert.

A Szendy Károly polgármester által kiírt »Balaton« műkorcsolyázó vándordíját Bolond. Györgyi hölgybajnok nyerte, második helyezett Kékesy Andrea. A versenyek jó hangulatban zajlottak, de természetesen hozzájárult mindehhez az akkori kemény tél is, mely lehetőséget adott a különféle téli sportok élvezetére is
– olvashatjuk a Nemzeti Sport 1942. január 19-i számában.

Sőt, 1966 februárjában jégtáncrevüfilmet is forgattak a Balaton jegén, amiben a Pécsi Balett táncosai és korabeli, híres magyar színészek, énekesek (például Koncz Zsuzsa) is közreműködtek.

A Balaton jege egyre jobban hízik, miközben sokan reménykednek abban, hogy újra lehetőség lesz egy közösségi jégtúrára, mint 2017. január 28-án, amikor Badacsony és Fonyód között keltek át a vállalkozó kedvűek a befagyott Balatonon – persze a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának szoros együttműködésével. Fontos, hogy ehhez általánosságban a 12 centiméter körüli, sima felszínű jégtakaró számít már biztonságosnak. De ez sem elég: a hideg időjárás mellett szükséges a száraz idő és a gyenge szél, mert a hullámzás szó szerint felaprítja a vékony jeget. Horváth Ákos, a HungaroMet siófoki obszervatóriumának vezetője szerint a déli parton kevésbé, az északi parton azonban van esély jobb minőségű jég kialakulására.

A múlt századokban a befagyott tavat ezek mellett közlekedésre is használták, komoly kereskedelmi útvonalként tartották számon, bizonyos részeken alkalmanként piacként is. A jégen tartózkodni persze már akkor is veszélyekkel tarkított munkának és időtöltésnek számított: 1828-ban például tizennyolc alsóörsi halász talpa alatt roppant össze a jég, akik meg is haltak a vízben. Nagyjából ötven évvel később a balatonfőkajári halászok egy jégtorlasz alá szorultak, és ott lelték halálukat, miközben a hálót próbálták menteni.

Bemutató halászat 1931-ben (Fotó: Fortepan – Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum – BAHART Archívum)

A Balaton rendszeres befagyása ma már ritka jelenség. A 20. század második felétől a telek enyhülése, a rövidebb fagyos időszakok és a gyakoribb olvadások egyre kevésbé kedveznek az összefüggő jégtakaró kialakulásának. Így idén talán újra megélhetjük a „csodát”: kilenc év után ismét befagyott a Balaton, ahol teljesen összefüggő jégréteg alakult ki a tó felszínén – írja a welovebalaton.hu, az alábbi források felhasználásával:

• Hungaricana Archívum
• Dr. Balázs Dénes (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11.
• Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene
  Jeges halászat, síjöring, téli sportvonat és torziós inga – A téli Balaton egykoron (ujkor.hu)
• Magyar Elektronikus Könyvtár

Címlapkép: Fakutyázók 1934-ben (Fotó: Fortepan – Bor Dezső)