Az utóbbi időszakban ismét megnövekedett a figyelem a Balatonnal és főként annak vízszintjével kapcsolatban, ezért fontos hangsúlyozni: a tó vízszintjének ingadozása természetes folyamat, a 70 cm alatti érték pedig nem jelent veszélyt a tó élővilágára vagy vízminőségére nézve.

1. Természetes vízjárás, természetes változások

A Balaton sekély, széljárta tó, amelyben a vízszint évről évre a csapadékviszonyok, a párolgás és a befolyó vizek mennyiségének függvényében változik.

A hosszú távú megfigyelések alapján elmondható, hogy 70 cm alatti vízszintek a korábbi évtizedekben is többször előfordultak – például 2002-ben és főként 2003-ban, amikor is a siófoki vízmérce mindössze 23 cm-t mutatott, mégis kiváló volt a vízminőség ebben az évben, és a nyári szezon is gond nélkül lezajlott.

2. Társadalmi elvárások és ökológiai realitás

Érthető és természetes, hogy a társadalom bizonyos csoportjai – a horgászok, fürdőzők, vitorlázók és turisztikai szereplők – részéről az az elvárás, hogy a Balatonban minél több víz legyen.

Ugyanakkor a tudományos tapasztalat azt mutatja, hogy a tartósan magas vízszint nem feltétlenül kedvez az élővilágnak, sőt, bizonyos körülmények között akár kedvezőtlen hatással is lehet a vízminőségre.

A tó nádasai, sekély parti élőhelyei és halállománya számára egy bizonyos mértékű vízszint-ingadozás természetes és egyben szükséges is.

Ha a vízszint tartósan magas, akkor a parti zóna élőhelyei fokozatosan leépülhetnek, ami hosszabb távon az ökoszisztéma sokféleségét veszélyezteti.

3. A vízszint és az algásodás között nincs közvetlen kapcsolat

Kutatásaink szerint az alacsony vízállás nem okoz algásodást a tó egészére nézve.

Előfordulhat ugyan, hogy a vízszint apadása esetén bizonyos fonalas zöldalgák nagyobb mennyiségben jelenhetnek meg a sekély vizes területeken, főleg a déli parton, ez azonban teljesen veszélytelen jelenség, amelyről már a múlt század első feléből is találhatunk beszámolókat.

Az elmúlt két évtizedben a lebegő algák mennyisége csupán két évben – 2019-ben és 2021-ben – haladta meg az Egészségügyi Világszervezet által szabott határértéket, ez viszont nem függött össze közvetlenül a vízszinttel.

A Balaton vízminőségét sokkal inkább a belső és külső tápanyagterhelés, főként az algák számára hozzáférhető foszfor mennyisége határozza meg.

4. Nincs ok aggodalomra – de van ok az odafigyelésre

A klímánk változik; a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, például a tartós hőhullámok mellett évről évre egyre szélsőségesebb a csapadékeloszlás is.

Ezekre a jelenségekre kifejezetten érzékenyen reagálnak az olyan sekély vizes ökoszisztémák, mint amilyen a Balaton is.

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet folyamatosan monitorozza a tó állapotát, élővilágát, a döntéshozókat pedig tudományosan megalapozott adatokkal támogatja.

Célunk, hogy higgadt, tényeken alapuló kommunikációval segítsük a Balaton jelenéről és jövőjéről szóló párbeszédet.

Éppen ezért le kell szögeznünk: a most tapasztalható alacsony vízszint nem a tó kiszáradását vetíti előre, hanem annak természetes működését jelzi.

Ugyanakkor elsődleges az új éghajlati, hidrológiai és limnológiai jelenségek alapos követése, az okok és következmények tudományos mélységű kutatása.

Nagyon sürgősen szükség van a kritikus állapotok esetén adható megoldások elemzésére és azok előkészítésére.

Vasas Gábor
igazgató
HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet

Boros Gergely
tudományos főmunkatárs
HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet

Fotó: HUN-REN BLKI - Bánó Bálint