Számos balatoni kereskedő és vendéglátós annyira rosszul élte meg a tavalyinál jóval gyengébb 2025-ös szezont, hogy elkezdtek gründolni egy saját érdekszövetséget.

A szervezet célja alapvetően a kisvállalkozók gazdasági érdekeinek képviselete, az egységes fellépés és a Balaton, illetve az ott ténykedő vállalkozók megítélésének javítása lenne. Ezek többségére még azok szerint is szükség van, akik korábban nem hallottak a kezdeményezésről – írja a telex.hu.

A lap az elmúlt hetekben közel két tucat helyi gazdasági szereplővel beszélt a balatoni turizmus helyzetéről. A hallottak alapján az körvonalazódott, hogy a problémákat egy-egy jobb szezon időről időre elrejti, de sok mindenen változtatni kellene.

Durva drágulás mindenhol

Szeptember elején hosszú cikkben vizsgálták meg az elmúlt évek idegenforgalmi adatai alapján, hogy mennyire állja meg a helyét az az egyre jobban elterjedt állítás, miszerint egy tengerparti nyaralás már olcsóbb, mint a Balatonnál üdülni. A számok azt mutatták, hogy bár ez egyértelműen nem igaz, hiszen még egy horvátországi nyaralás is többe kerül, mint egy balatoni (a görög, olasz vagy spanyol tengerpartról nem is beszélve), az olló azonban tényleg látványosan zárult az elmúlt években. Míg a 2010-es évek elején alig feleannyit költöttek a magyarok a Balatonnál naponta, mint Horvátországban, ma már csak 20 százalék a különbség.

A statisztikai hivatal adataiból az is egyértelműen kiderült, hogy különösen az előző 4-5 évben ugrott meg a turisták költése a Balatonnál, és főleg a szállásra, valamint az étkezésre kellett időről időre egyre több pénzt kiadniuk. Tavaly mind a két kategóriában már bő kétszer annyit költöttek az odautazók, mint négy évvel korábban. Ez a költségek növekedésének nagyon látványos gyorsulását mutatja: az előző duplázáshoz nem négy, hanem tíz évre volt szükség.

Ennek fényében egyáltalán nem tűnnek alaptalannak a balatoni szolgáltatások drágulásával kapcsolatos hazai kritikák. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy országos összevetésben a turisták költségei egyáltalán nem emelkedtek kiugró mértékben a balatoni régióban. Azaz nem arról van szó, hogy a tó környéki vállalkozók árai szálltak el – az egész országra ez volt jellemző a 2020 és 2024 közötti években.

Ez egyébként annyira nem is meglepő, hiszen ebben az időszakban sokkal magasabb volt az infláció, mint a korábbi években, különösen a vendéglátásban kifejezetten fontos élelmiszerek körében. Ráadásul a cégek sokszor még a lakosságnál is nagyobb áremelkedéssel szembesültek például az energiapiacon.

Elszálló költségek

Kivétel nélkül ezt emelték ki a lapknak nyilatkozó vendéglátósok is.

„A koronavírus-járvány időszakában nem volt szükség érdemi áremelésre, hiszen akkor a bezártságból kiszabadult emberek elárasztották a Balatont, és az ennek köszönhető hatalmas forgalommal 2020–2021-ben komolyabb emelések nélkül is nagyon erős szezonokat lehetett zárni. Az ezt követő években azonban nagyon durva költségnövekedéssel szembesültünk, volt egy év, amikor 30 százalékkal nőttek a kiadásaink, ennyit pedig senki nem tud lenyelni”

– mondta a G7-nek Erdélyi Roland, a fövenyesi La Plage étterem tulajdonosa.

Az alapanyagok és az energia drágulása mellett több vállalkozó is kiemelte a munkaerőköltségek drasztikus megugrását. „Napi 40 ezer forint alatt már nincs szakember, de egy konyhai kisegítő is 25-30 ezer forintot kér, plusz ugye még a járulékai” – világított rá az aktuális bérviszonyokra egy balatoni büfés.

Ráadásul ennyiért sem könnyű idénymunkásokat találni. Régebben sokan diákokkal dolgoztak, de a tapasztalat az, hogy egyre kevesebb fiatal vállal munkát, és egyre gyakoribb, hogy idősebb, esetenként már nyugdíjas kolléga áll vissza a pultba. A munkaerő-keresést pedig minden tavasszal újra kell kezdeni, ahhoz ugyanis nem elég hosszú a szezon, hogy a két idény között is meg lehessen tartani a munkaerőt, ha valaki ősszel lehúzza a rolót.

A lapnak nyilatkozó vendéglátósok többségében azt mondták, hogy az előző egy-két évben már nem is tudták teljes egészében áthárítani a költségeiket a vevőkre, a megugró kiadások a profitot olvasztották. Általánosságban ugyanakkor a jelek szerint még nem ez a helyzet. A KSH adatai arra utalnak, hogy a cégek át tudták tolni a többletköltséget a vevőkre, és ez látszik a céges adatokból is.

A vendéglátósok és kereskedők árbevételeinek alakulása

A telex.hu megvizsgálta a Balatonnal határos járásokban lévő 200 legnagyobb árbevételű vendéglátóipari vállalkozás teljesítményét az elmúlt 10 évben, és ezek kifejezetten erős éveket zártak 2020 után*. A céges adatokból jól látszik, hogy az alkalmazottak költségei tényleg látványosan megugrottak, de ezt sikerült követni a bevételekkel, és a 2010-es évek közepéhez képest kifejezetten magas profitrátával működtek ezek a vállalatok.

Persze ez nem jelenti azt, hogy minden társaságra ez volt jellemző, a kisebb cégeknél általában alacsonyabb volt az egységnyi bevételre jutó nyereség. Ráadásul a felfelé ívelő trend könnyen megszakadhatott az idén. Míg ugyanis a tavalyi szezon kifejezetten erős volt, a 2025-ösről már korántsem mondható el ugyanez. Ahogy október eleji cikkükben bemutatták: elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt hatalmasat zuhant a strandok látogatottsága, ami természetesen kihatott a parthoz kötött vendéglátósok forgalmára is.

A kereskedők helyzete még rosszabb volt, náluk ugyanis sok esetben a hosszú távú trendek is lefelé mutatnak. Egy játékokat és strandcikkeket értékesítő üzleteknek szállító nagykereskedő a G7-nek azt mondta, hogy az ilyen boltokban már jó ideje folyamatosan csökken a forgalom, négy-öt éves időtávon nagyjából 30 százalékos visszaesés lehetett. A kereskedők közül többen a termékkör szélesítésével reagáltak, elkezdtek például üdítőket és alkoholos italokat is értékesíteni, ám sokat ez sem segített. „Ha ez így folytatódik, 10-15 éves időtávon nem sok ilyen üzlet fog megmaradni” – fogalmazott a vállalkozó, aki a nagykereskedése mellett maga is működtet három ilyen boltot a Balaton különböző pontjain.

Szervezkednek a kisvállalkozók

Az idei szezon sokaknak annyira rosszul sikerült, hogy többekkel összefogva elkezdtük szervezni a „balatoni kisvállalkozók szövetségét” – mondta a G7-nek Kámán Krisztián, aki maga is hasonló üzleteket tart fenn. A céljuk az, hogy jövő év elejére összeszedjenek 100 olyan vállalkozót, aki beleáll egy ilyen kezdeményezésbe, és ezt követően közösen tudjanak fellépni saját érdekeikért. Elmondása szerint jelenleg a taggyűjtési szakaszban vannak, nagyjából 30 vállalkozót már sikerült beszervezniük, és reálisnak tartja, hogy év elejére meglesz a száz tag. Ha ez összejön, hivatalosan is bejegyzik a szervezetet.

Reményeik szerint egy ilyen együttműködés több ponton is megkönnyíthetné a részt vevő vállalatok életét. Kámán Krisztián a korábban felsorolt gondok közül a munkaerő-keresést emelte ki. Mint fogalmazott: Ausztriában teljesen bevett gyakorlat, hogy egy-egy alkalmazott több vállalkozónak is dolgozik. Ezt itthon is meg lehetne honosítani, így ha valaki éppen nem tudja alkalmazni az adott munkaerőt, akkor a szövetség egy másik tagja átvehetné. Ez a munkavállalónak és a vállalkozóknak is jó. Emellett más gazdasági előnyei is lehetnek egy ilyen szervezetnek, elég csak a nagyobb mennyiségű közös beszerzés árelőnyére gondolni.

A gazdasági együttműködésen túl az önkormányzatokkal és az állami szervezetekkel való egyeztetések során a közös érdekérvényesítés is fontos célja a szervezetnek. A különböző közterhek és helyi díjak emelkedésére szinte az összes beszélgetőpartnerünk panaszkodott, azok is, akik korábban nem hallottak a vállalkozói szervezkedésről. Állami részről az alkalmimunka-vállalói járulék év eleji drasztikus emelését és a Magyar Turisztikai Ügynökségnek fizetendő, az árbevétel 4 százalékára rúgó turizmusfejlesztési hozzájárulást emelték ki többen is. Utóbbiról sokan azt érzik, hogy olyan, mint a kamarai tagdíj: fizetik, de semmit nem kapnak érte cserébe. „A 4 százalékos díj tulajdonképpen olyan, mintha nem 27, hanem 31 százalékos áfakulccsal kellene adóznunk” – mondta Erdélyi Roland.

Az önkormányzatok nincsenek szimbiózisban a vállalkozóikkal
Több helyen ennél is nagyobb problémát okozott ugyanakkor a területhasználati díjak emelése. Ezt az önkormányzatoknak fizetik a vállalkozók a használt terület arányában. Utóbbiba nemcsak a kerthelyiségek, illetve az üzlet elé kipakolt áruk által elfoglalt tér tartozik bele, hanem maga az üzlet is. Hiába van ugyanis az épület sok esetben a vállalkozó vagy főbérlője tulajdonában, a terület, amin áll, legtöbbször az önkormányzaté, így ezért is fizetni kell. Méghozzá nem is keveset. Sokan azt mondták, hogy ez az egyik legjelentősebb költségtétel. „Három hónapra ötmillió forintot fizetek” – sommázta egy északi parti büfét működtető vállalkozó, hozzátéve, hogy néhány év alatt közel 70 százalékkal emelte a díjakat az önkormányzat.

Mivel erre több településen is panaszkodtak a cégek, megpróbálta kideríteni a lap, mennyire általános, hogy az önkormányzatok így próbálnak többletbevételhez jutni. Tizenöt Balaton-parti város és község vonatkozó rendeleteit nézték át, és ebből az derült ki, hogy valóban több helyen is emeltek a díjtételeken, a települések nagyobb részén azonban 2024-ről 2025-re nem volt változás, sőt olyan önkormányzat is akadt, amely hosszú évek óta nem nyúlt az árakhoz.

Más kérdés, hogy ahol emeltek, ott esetenként tényleg sokat. Balatonkenesén például közel 30 százalékot drágított az önkormányzat, de a kereskedőknek és vendéglátósoknak fontos díjtételeknél 10 százalék körüli emelés volt Balatonfüreden is.

A területhasználati díjak emelése mellett többen amiatt is kritizálták az önkormányzatokat, hogy nem tesznek eleget a vállalkozók időjárásnak való kiszolgáltatottsága ellen. Egyes településeken, ha rossz az idő, ingyen vagy jelképes összegért be lehet menni a strandra, sok helyen azonban ilyenkor is teljes árú belépőt kérnek, ami lényegében lenullázza a vendéglátósok forgalmát arra a napra. Ilyen esős hétvégéből pedig az idén nagyon sok volt.

Egyidőben helyenként léteztek úgynevezett gasztrojegyek is, amelyekkel azok mehettek be a strandra, akik csak enni akartak. Ezeket azonban többnyire megszüntették. Az indoklás ugyanaz volt, mint a strandok megnyitásától való elzárkózásnál: túl sok a visszaélés, egyesek csalásra használják fel ezeket a lehetőségeket.

Más kérdés, hogy az önkormányzatok sincsenek könnyű helyzetben. A strandok működtetésénél a munkaerőpiacon hasonló problémákkal szembesülnek, mint a vállalkozók, ráadásul a gazdaság gyengélkedése miatt sok esetben a helyi adóbevételek is csökkennek, amit valahogyan ellensúlyozni kell. A vállalkozók azonban azt nehezményezik, hogy ilyenkor mindig ők jelentik a megoldást. „Ez egy szimbiotikus kapcsolat kellene hogy legyen, hiszen teljesen egymásra vagyunk utalva, és ami az egyik félnek jó, az a másiknak is. Jelenleg azonban sajnos nem az” – foglalta össze egy vendéglátós.

Félrecsúszott PR

A gazdasági és érdekérvényesítési gondok mellett sokan panaszkodtak a Balaton rossz PR-jára is, amelyben érzésük szerint a hazai média szerepe is jelentős. Szinte az összes beszélgetésben előjött, hogy mennyire károsnak és igazságtalannak élik meg a helyi vállalkozók a horvátországi nyaralással való összevetést, hiszen egyszerűen nem állja meg a helyét az az állítás, hogy az Adria olcsóbb lenne.

A helyi vendéglátósok és kereskedők szerint ennek a félrecsúszott PR-nak a kezelése lenne például a Magyar Turisztikai Ügynökség egyik feladata, ám érzésük szerint a szervezet nem tesz eleget ennek érdekében. Vélhetően ezért is került előkelő helyre az új kisvállalkozói szerveződés céljai között a balatoni imázs és a helyi vállalkozók megítélésének javítása.

A teljes cikk ITT érhető el.

Image by freepik