Játsszunk el a gondolattal: mi lenne, ha az M7-es autópálya dugói helyett pillanatok alatt el tudnánk jutni a Balatonra? Mindezt, mondjuk, a Dunáról felszállva?

Az ötlet nem új keletű, amihez nem mellesleg egy hidroplánra is szükségünk lesz, és természetesen üzemeltető vállalkozásra. Úgy tűnik, a dologhoz szinte minden adott, ahogy azt az elmúlt évek hidroplán tesztrepülései és nyíltnapjai is bizonyítják nyaranta. A welovebalaton.hu felkutatta a régmúlt vízi repüléssel kapcsolatos balatoni történeteit, de egy szakembert is megkérdeztek a hidroplános közlekedés lehetőségeiről.

Tény, hogy a vízi repülés nem új dolog, hanem része a magyar repüléstörténetnek, de a Balaton történetének is. Már az 1938-as Zalamegyei Újság is írt róla – mint az „ötéves, húszmilliós beruházási tervről a Balatonon”, ami akkoriban hihetetlenül óriási összegnek számított. A kikötők, kórházak építése, sétányok létesítése és különböző komplexumok megvalósítása mellett külön pontként került be a „legsürgősebb teendők” közé, amit a Balatoni Társaság fogalmazott meg. Így szólt: „balatoni hidroplán-állomás létesítése gépekkel együtt 1,000.000 pengő”.

Hogy mi lett a tervekkel? Azokról már nagyjából tíz éve beszéltek, mire ez a cikk megjelent. A Közlekedési Múzeum Évkönyve szerint a hidroplánokat üzemeltető Aeroexpress Rt. az 1923. év nyári hónapjaiban kezdte szolgáltatásainak kiterjesztését. A vállalkozás akkoriban Budapest és Siófok között úgynevezett taxirepüléseket vállalt, a Balaton partján üdülők számára pedig sétarepüléseket szervezett.

Századfordulós balatoni repülések

A balatoni „járat” útvonalát is ismerjük: Siófokról indult, majd Balatonalmádi, Balatonfüred, Keszthely és Balatonföldvár érintésével érkezett meg Siófokra.

Június 29-én indult az első repülőgép Budapestről Siófokra. A gépet Maier József vezette és Grosschmid István, a MALERT későbbi elnök-igazgatója kísérte. Az érkezőket Siófokon, a tó partján Bauer Jenő, a vállalat igazgatója, a járás, a község vezetői és az üdülők sokasága fogadta. A balatoni nyári repülési idény megnyitóját a légi jármű bemutatása, a vendégek repültetése követte. Az ünnepség táncestéllyel zárult, amelyen tombolát rendeztek. A rendezőség a 200 000 korona bevételt a hazai repülés fejlesztésére a Magyar Aero Szövetségnek ajánlotta fel. Másnaptól megkezdődött a rendszeres balatoni körrepülés– írja Rév Pál az Adatok és tények az AEROEXPRESS Rt. történetéhez című beszámolójában. Az Aeroexpress tevékenységének azonban nem célja, hanem csak eszköze volt az alkalmi taxi- és sétarepülések lebonyolítása. A vállalkozás vezetői abban bíztak, hogy a szomszéd államokkal remélhetőleg sorra kerülő megállapodások lehetővé teszik számukra, hogy az engedélyezett vonalakon megkezdjék a légi forgalom lebonyolítását. A trianoni békeszerződést (1920) azonban nem követte a környező államokkal való kapcsolatunkban az enyhülés folyamata. Ennek következtében a vállalatnak új lehetőségeket kellett fontolóra vennie. Nemzetközi irányokba tekintgettek (például Bécs felé), így a balatoni tervekegy időre fiókba kerültek.

Magyarországon napjainkig az Aeroexpress Rt. által fenntartott üzem volt az egyetlen hazai kísérlet arra, hogy menetrendszerű közforgalmi, Duna feletti légi forgalomban hidroplánokat alkalmazzanak. Jóval később, a megszűnt Aeroexpress Rt. személyzetének egy részét a Magyar Légiforgalmi Rt. (MLRT, más forrásokban MALERT) vette át, amely akkor így az egyetlen hazai légi közlekedési vállalat lett. A Junkers F–13 típusú vízi repülőgép egy példánya „Sió” névvel (a MALERT tulajdonában) még 1937-ig üzemelt a Balatonon.

Hidroplános közlekedés a Balatonon

Jogosan merül fel a kérdés: mi szükséges ahhoz, hogy a hidroplános közlekedés újra meghonosítható legyen a Balatonnál? A felvetés természetesen sokrétű, és nem ennyire egyértelmű a válasz sem rá. De a nyaranta lebonyolított bemutatók bizonyítják, hogy a kérdés abszolút idő- és életszerű.

Aviatikai-nautikai szempontból a Balaton kiváló adottságokkal rendelkezik a hidroplánrepülések végrehajtásához. Egyedül talán a déli part erősebb hullámzása esetén merülhet fel szakmai akadály. Mi eseti jelleggel repülünk a Balatonon, és nem úgy, mint egy évszázada, amikor folyamatos volt a hidroplánüzem a tavon. Sokan vannak, akiknek nagyon tetszik a tó történetéhez szervesen kapcsolódó közlekedési ág újbóli megjelenése, vannak azonban olyanok is, akik erősen félnek tőle, azt vizionálják, hogy egy repülőtérré változik ettől a Balaton. Ez természetesen jelentős tévedés. Ennek a tevékenységnek a volumene olyan csekély, hogy biztosan semmilyen behatással nincs a tó megszokott világára– válaszolt a legfontosabb kérdésünkre Somogyi-Tóth Dániel, a Légiközlekedési Kulturális Központ alapító ügyvezetője, aki hangsúlyozta: a vízi repülés a létező legkörnyezetbarátabb repülési közlekedési forma, egy négyzetméter természetet nem kell hozzá elvenni, átalakítani, beépíteni. Ráadásul ez a formája a repülésnek fog először belépni az elektromos hajtás világába. Szerinte a hidroplánüzem azonban most is akár nulla helyi fejlesztésből, építés, bármiféle átalakítás nélkül megoldható. Úgy véli, még egy pár négyzetméteres stég sem feltétel, az legfeljebb kényelmesebbé teszi a ki- és beszállást.

Tanulmányok a hidroplán hátrányai között említik a környezeti aggályokat. A vízen való fel- és leszállás, valamint a hajtóművek működése zajt és kisebb szennyezést okozhat, ami aggályokat vet fel a sérülékeny vízi ökoszisztémákban. A vízi fel- és leszállás ráadásul nagymértékben függ az időjárási viszonyoktól, különösen a hullámzástól és a szél erősségétől. Erős hullámok vagy viharos szél ugyanis lehetetlenné teheti az üzemeltetést.

Sokan kérdezik tőlünk, hogy mikor oldjuk meg, hogy az M7 dugói helyett a Dunáról felszállva pillanatok alatt el lehessen jutni a Balatonra, annak gyakorlatilag bármelyik pontjára. A kereslet erre alighanem erős lenne. A fentiek alapján az is látszik, hogy ennek technikailag és műszakilag semmi akadálya nem lenne; sokkal inkább egy közösségi kérdésről van szó. A jelenlegi keretrendszerben sokkal inkább az élmény, a látvány lehet a termék, nem a helyváltoztatás. Aki repül velünk, egy kicsit részévé válik a múltnak és a jövőnek, a technikának és a természetnek egyszerre. Semmiképpen nem nevezném luxusnak, az ára hasonló a számos helyen elérhető kisgépes sétarepülésekhez

– magyarázta Somogyi-Tóth Dániel, aki azt is elárulta, hogy az Aeropark Repülőmúzeum és az Aeroexpress – utóbbit néhány elkötelezett pilóta azonos néven (a világ egyik első légitársasága volt) újraindított – közösen készül hidroplán-nyíltnapokkal a jövő évben, ahol bárki betekintést nyerhet ebbe a különleges világba, akár egy hajó, akár a repülőgép fedélzetén is. Az időpontokat és a helyszíneket tavaszig hirdetik meg.

A szakemberek szerint semmi sincs, ami a Balaton szépségét és hangulatát annyira koncentráltan mutatná meg, mint a hidroplános repülés, ami egyesíti a hajózás és a repülés élményét. A repülőgép emellett „nem használja” el a Balaton vizét, és miután felszállt, nyoma sem marad a gépnek. Mégis a vízről és a magasból is mindent megjelenít a páratlan szépségű környezetből.

És hogy a kétkedőknek mit üzen? Somogyi-Tóth Dániel a következőket emelte ki: „A Balaton közös kincsünk. Nem kizárólag egyik vagy másik csoporté. Nyaralók, horgászok, vitorlázók, és még sorolhatnánk, mind-mind itt használják. A fontos, hogy ne akadályozzuk vagy túlzó mértékben zavarjuk egymást. A vízi repülés nem új dolog; része a magyar repüléstörténetnek és a Balaton történetének is. A kereskedelmi hidroplánrepülés korábban kezdődött a Balatonon, mint akár a tihanyi kompjáratok. Ez szintén nemzeti büszkeségünk. Arról nem is beszélve, hogy az egyre szárazabb nyarak miatt katasztrófavédelmi célból Európában egyre fontosabb szerepe lesz a hidroplánoknak az erdőtüzek elleni védekezésben. Kérdés, hogy erre alaposan felkészülünk magunk hazai képességként, vagy külföldieket leszünk kénytelenek erre felkérni”- olvasható a portálon.

Fotó: Aeroexpress